Kazahsztán, a sztyeppe országa

Czékus Borisz

2020. január 9., 18:35

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria 

A Hazrat Szultán mecset Nur-Szultánban (Czékus Borisz)

A Hazrat Szultán mecset Nur-Szultánban (Czékus Borisz)

A főváros belvárosa (Czékus Borisz)

A főváros belvárosa (Czékus Borisz)

Zsákszámra érkezik a sajt a sztyeppéről

Zsákszámra érkezik a sajt a sztyeppéről

Kazahsztánban különleges módon készítik a kolbászt

Kazahsztánban különleges módon készítik a kolbászt

A Bajterek-emlékmű Nur-Szultán jelképe(Czékus Borisz)

A Bajterek-emlékmű Nur-Szultán jelképe(Czékus Borisz)

Felemás érzésekkel értem haza Belső-ázsiai utamról. Itthon, amikor megkérdezték, hogy milyen az élet arrafelé, nem tudtam egyértelmű választ adni. Nem mondhatom azt sem, hogy jól élnek az emberek, de azt sem, hogy szegény az ország. Megfordultam szinte az összes, a Szovjetunióból függetlenné vált valamikori tagköztársaságban, talán a kazahok és az üzbégek vitték a legtöbbre.
Kazahsztánban, a világ kilencedik legnagyobb országában, tapasztaltam viszont a legnagyobb különbséget szegények és gazdagok között. Akiknek jól megy soruk, azok luxus terepjárókkal közlekednek, akiknek nincs, azoknak tényleg csak a szakadt ruhája van, más semmi. Az országban Almati, a valamikori főváros és Nur-Szultán (korábbi nevén Asztana) a legnépesebb városok, ezek igazi európai metropoliszok. Különösen Asztana. Nur-Szultán Nazarbajev elnök eldöntötte, hogy épít magának egy új fővárost az ország északi, főleg oroszok lakta részén. 1997-ben átköltöztette az 1300 kilométerre fekvő Almatiból a kormányt, a közintézményeket, az egyetemeket és minden állami intézményt – rengeteg kazahhal vegyítve az orosz lakosságot. A költözés hivatalos indoka Almati túltelítettsége és rossz földrajzi adottságai voltak, a valós ok viszont az ország északi területein csökkenteni az orosz befolyást. Asztana környékén az orosz ajkúak száma egy csapásra 60 százalékról harminc alá csökkent, így elmúlt a veszély, hogy Oroszország annektálja a kőolajban és földgázban gazdag területet. Így született meg Asztana, az elnök álma, egy megalomán metropolis a sztyeppe közepén, ami egy átlag kazahnak semmit sem jelent. Másrészt pedig rengeteg kazah fiatal választotta a nomád élet helyett Almatit, a kiürült ex-fővárost, és költözött be a sztyeppéről a jobb élet reményében. A betelepítési program mai is tart. Kazahsztán legfontosabb és lényegében összes jelentősebb városa (az új fővároson kívül) a déli határ mentén húzódó főút mentén épült ki az elmúlt száz évben. Ennek az útnak a nyugati vége felé van Bajkonur városa, ami még ma is az egyik legfontosabb eleme az orosz űrprogramnak és jelentős bevételi forrása Kazahsztánnak. A lakosság legalább két harmada ma is nomád életet él a sztyeppén, pontos számukat senki sem ismeri. Becslések szerint legfeljebb egy ember él négyzetkilométerenként, ha a városi lakosságot nem vesszük figyelembe.
Kazahsztán lényegében muszlim ország, de meglepő módon nem tulajdonítanak nagy jelentőséget a vallásgyakorlásnak. A lakosság döntő hányada ateista. Példás vallásszabadság jellemzi a muzulmánok, a keresztények, a zsidók és a hinduk által lakott országot. Almatiban mindössze néhány mecset van, és a híres Zenkov ortodox székesegyház, amely fából épült, és építésekor nem használtak szegeket. Asztanában is csak két említésre méltó mecset van. A „régit” 2008-ban adták át, az „új” 2012-ben épült, és tíz ezer hívőt képes befogadni egyszerre, de még soha sem volt tele. Lényegében mindkettőnek státusszimbóluma van. Asztana egyébként 25–30 éves város, úgyhogy errefelé máshogy értelmezik a régi és az új fogalmát, mint mifelénk. A főváros lényegében a 2017-es világkiállításra épült, de az építkezés azóta is tart. Számos értelmetlen és hasznavehetetlen épület van a városban, de meglepő módon az expó épületei ma is tele vannak élettel. Ez Európában szokatlan jelenség. Állandóan épül 8–10 felhőkarcoló, és 20–40 emelet magas irodaházak. Rengeteg európai és közel-keleti vállalat, a lényegesen olcsóbb Kazahsztánban működteti irodáit. Számos sugárút, park, botanikus kertek jellemzik a kazah városokat.
A vidék szegényes, mint bárhol máshol a világban. Legtöbben már azt is komoly eredményként értékelik, hogy nem kell nélkülözniük. A Belső-ázsiai sztyeppén élő népek nomád életmódot folytatnak mind a mai napig. Sólyommal vadásznak, táplálékuk fő eleme a lóhús, a tojás és a tejtermékek. A városokban megjelentek ugyan a gyorsétterem-láncok, de a legtöbb kazah ősei ételeit fogyasztja. Rengeteg zöldségfélét (főleg hagymát és káposztát) esznek, valamint lóhúst. Jellegzetes ősi kazah étel a ló végbelébe töltött és jól megfüstölt kolbász. Érdekessége, hogy több féle állat húsából és zsírjából illetve faggyúból készítik, de a húst nem darálják le, csak csíkokra vágják, majd beletöltik a méter hosszú vastag végbélbe. Amikor elkészül, tarka a több fajta hústól, de ami fontosabb: kalóriadús, aminek nagy hasznát veszik a hosszú és hideg telek alatt. A sztyeppe nomádjai fejik a kecskéket, juhokat, teheneket, lovakat és a tevéket. A tejből ezer féle terméket készítenek, de főleg sokáig elálló túrót és sajtokat. A különböző ízű és színű túróból kézzel kinyomják a savót (némelyikből jobban, másikból kevésbé), gombócokat formálnak belőlük és a napon szárítják. Amikor megkeményedik, összeszedik és beviszik a városi piacra. A piaci árusítás ma is úgy történik, mint a Selyemút idejében: hatalmas rakományok érkeznek a piacokra, azt a helyi kofák apró pénzért felvásárolják vagy ruhaneműt és fűszert adnak érte. A kazahok nemzeti itala a kumisz, ami enyhén erjesztett ló és/vagy tevetej. Megkóstoltam, de nem nyerte el tetszésem.
Nazarbajev elnöknek személyi kultusza, valós tekintélye van a kazahok körében. Éveken át a Szovjetunió elnökhelyettese volt, de már abban az időben is saját hazáját akarta iránytani. Már a független Kazah köztársaság első alkotmánya tejhatalmat biztosított számára, amit azóta is szilárdít. A parlamentben a mandátumok csaknem 90%-át az ő pártja birtokolja. Az egész ország elismeri, amit a népéért tett, még azt is elnézik neki, hogy 7-9 milliárd dolláros magánvagyona van. Egyedül azt róják fel neki sokan, hogy nem kellett volna ekkora futurisztikus új fővárost építeni. De hosszú út vezetett a mai Nur-Szultánig. Kazahsztán, a Szovjetunió legelmaradottabb vidéke mindig a kommunista diktatúra mostohagyereke és börtöne volt. Ide száműzték a Volga menti németeket, a krími tatárokat, a csecseneket és az ingusokat. Itt hozták létre a kommunizmus legnagyobb gulag- és átnevelő táborait. A hidegháború alatt kazah területen fejlesztette a kommunista rezsim a vegyi- és biológiai fegyvereit, de megközelítőleg 600 atom- és hidrogénbombát is felrobbantottak a több évtized alatt – ebből több mint százat a földfelszín felett.
Az elnök fokozatosan adja át mindennapi feladatait kijelölt utódjának. Még két dolgot szeretne befejezni. Az első, hogy 2025-re az ország áttérjen a cirill betűs írásmódról a latinra, ezzel is függetlenedne Oroszországtól és nyitna Európa felé. A hosszú szovjet megszállás kiirtotta a kazah nyelvet, és az élet minden területén az orosz vert gyökeret. Nazarbajev elnök talán utolsó álma, hogy népe ismét megtanulja ősei nyelvét és kultúráját, mert ez elengedhetetlen a kazah nép fennmaradásához.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége