Karácsony kapcsán nehéz elkerülni azt, hogy ismételjük önmagunkat, mindig szót ejtünk a szeretetről, a meghitt családi pillanatokról, ugyanakkor azt is kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy bizony ezektől a pillanatoktól újra és újra meghatódunk, valamint újra és újra előhozzák legkedvesebb emlékeinket.
Gergely Árpád felvétele
A bácsfeketehegyi Hajvert családnál tett látogatásunk ezeket a meghitt, idilli családi pillanatokat elevenítette fel, ahogy a konyhában beszélgettünk Ákossal, a Vajdasági Magyar Versmondó Egyesület elnökével, Andreával, a Bácsfeketehegy Magyar Művelődési és Helytörténeti Egyesület elnökével, valamint két gyermekükkel, a nyolcéves Zalánnal és a majdnem hat esztendős Jankával, miközben éppen egy újabb adag mézeskalács elkészítése zajlott.
– Mindketten a kilencvenes években nőttünk fel, és úgy gondolom, aki a modern korban meg tudta élni a karácsony tisztaságát, az az, aki azokban az időkben gyertyafénynél, mindenféle csillogás-villogás nélkül élte meg a karácsonyt. Miközben körülöttünk minden fejlődött, mi körbe-körbe toporogtunk. És akkor is tudtunk örülni. Én gyermekkoromból elsősorban hangulatokra emlékszem, arra, ahogy sétáltunk a rokonokhoz, ahogy a talpunk alatt ropogott a hó, meg a hideg levegőre, ami tiszta volt, ugyanakkor a kémények füstjének szaga is benne volt – elevenítette fel Ákos a karácsonyi emlékeit.
Ezután Andrea vette át a szót, aki a várakozás, az advent fontosságára hívta fel a figyelmünket.
– Odafigyelünk arra, hogy a gyerekekkel együtt készüljünk az ünnepekre, és úgy látom, ők is élvezik a várakozást. Együtt hangolódunk az ünnepre, együtt díszítjük ki egy kicsit a házat. A gyerekek is szeretnek alkotni, és mindig készítünk valamilyen dekorációt, emellett az advent alatt elkészítjük a hagyományos süteményeket is, aztán mire eljön a karácsony, felfaljuk őket. Az idei télen már két adag mézeskalácsot sütöttünk, de úgy tűnik, hogy lesz még egy, emellett például mézeskalácsházat is készítünk, amit közösen díszítünk fel. Nálunk még él a szokás, hogy a gyerekeknek van adventi naptáruk, ami egy képkeretbe kihúzott négy madzag, amire zoknikat csíptettünk, és megszámoztuk őket; ebbe minden reggel hoz az angyalka valami meglepetést. Ezt is nagyon szeretik, minden reggel izgatottan ébrednek, és szaladnak, hogy megnézzék, mi van a zokniban. Ma például egy színes ragasztószalagot hozott az angyalka, tegnap blokklapot, mert tudja, hogy nagyon szeretnek rajzolni. Egy reggelre viszont nem hozott semmit az angyalka, mert nem örültek az első ajándéknak, csalódottak voltak, mert az első zokniban csoki volt – mesélte Andrea.
Gergely Árpád felvétele
A gyerekek számára a művelődési egyesület évzáró műsorára való felkészülés is a várakozás részét képezi, tette hozzá Andrea. Az idén december 28-án kerül sor az ünnepségre, ami lehetővé teszi, hogy egy közösségi esemény keretein belül is megünnepeljék a karácsonyt, ráadásul ezen program részeként a Télapóval is lehet találkozni.
– Nálunk nem volt advent, csak a karácsonyt ünnepeltük. Nyilván azok más idők voltak, nem volt ekkora nyitottság az egyházi gyakorlat irányába, viszont karácsonyfa és karácsonyi ajándék volt. Amit a karácsonyi szokásokból magamba szívtam, azt elsősorban a nagymamámnak köszönhetem, aki templomba járó asszony volt, és akinél meg lehetett élni az adventet is, meg a karácsonyi előkészületeket, és a menüt is nála ismertük meg, mákos tésztát és húsmentes babot készített, meg fokhagymát és diót ettünk nála. Fontosnak tartjuk a hagyományok megtartását, továbbvitelét. Ahogy itt most házilag készülnek a sütemények, úgy Andi anyukája mindig kézzel készített mákosgubát tálal fel – mondta Ákos.
– Nálunk tulajdonképpen három generáció ünnepel együtt. Egyrészt itt vannak a gyerekek, másrészt mi, harmadrészt pedig a szüleim, akik fontosnak tartják, hogy együtt legyünk, és közösen ünnepeljünk. Szenteste halászlét eszünk náluk, és utána jövünk át négyesben ünnepelni. A szüleim fontosnak tartják, hogy hagyományos menüt tálaljanak fel, viszont a gyerekek nem szeretik a halat. Ebből néha bonyodalmak is keletkeznek, viszont nem mondunk le róla, bízunk benne, hogy ez egy átmeneti helyzet, és remélem, később megszeretik a halászlét is – mesélte Andrea.
– A karácsonyfát csak 24-én este díszítjük fel. A Jézuska ekkor hozza a fát, általában kidíszítve, de mi utána mindig rakunk fel rá díszeket, mert mi is készítünk sóliszt-gyurmából, illetve mézeskalácsot, amit még ráaggathatunk. Ettől lesz egyedi a fánk. Néha nagyon elcsodálkozom azon, hogy valakiknél már november végén áll a karácsonyfa. Nekünk fontos, hogy karácsonytól vízkeresztig álljon a fa. Mindig gyökeres fánk van, amit utána ki tudunk ültetni az udvarba – fogalmazott Ákos.
A család tagjaitól megtudtuk, hogy karácsony alkalmával a templomba is elmennek, és az ünnepi istentiszteleten Zalán is szavalni fog. Annak ellenére, hogy az év többi részében nem járnak rendszeresen templomba, otthon, családi körben igyekeznek életben tartani a református hitet. Mint mondták, Zalánnak és Jankának lefekvés előtt három ének és egy mese jár. Az énekek között elsősorban népdalok és zsoltárok szerepelnek. Emellett rendszeresen forgatják a különböző, gyermekeknek szóló Bibliákat, és az olvasottakat megbeszélik, hogy azok már a gyerekkoruktól kezdve ott legyenek a gondolkodásukban.
Beszélgetőpartnereink szavai szerint a remény és a csoda lehetősége mellett maguk az ünnepek a felszínre hozzák a hiányt és a fájdalmat is, azon kérdést, hogy mi az, amivel teljesebb lehetne az ember élete. Ez is az ünnepek természetes velejárója, és csak ezzel lesz teljes az élet, hisz az ember akkor tud tisztában lenni önmagával, ha mindkét oldal megvan benne. Viszont a gyerekek nagyon jól tudják a negatív gondolatokat egyensúlyozni, és ők minden körülmények között megadják a reményt és a szépséget.
A karácsonnyal persze nem ér véget az ünneplés, hisz a Szilveszter este, és az új év első napjai újabb lehetőséget adnak a felhőtlen örömre.
– Az újévet fáradtan és teli hassal várjuk. Volt olyan, hogy közösen elutaztunk ismerősökhöz és ott, vagy nálunk barátokkal vártuk az új évet. Az idén a művelődési egyesület szervez szilveszterezést, úgyhogy mindannyian ott leszünk, azzal, hogy a gyerekek tíz óra után a nagyszülőknél várják meg az éjfélt. A kishegyesi tagokból álló Melódia Kamarazenekar másodikán Kishegyesen tart koncertet, harmadikán pedig Bácsfeketehegyen. Tavaly részt vettünk ezen a koncerten, és felemelő volt, és a gyerekek is szépen végighallgatták. Természetesen elsején mi is bekapcsoljuk a tévét, és a Bécsi Filharmonikusok újévi koncertjét is megnéztük – tudtuk meg Ákostól.
Befejezésül csak annyit tennénk hozzá, bízunk benne, hogy Zalán a Jézuskától megkapja azt a 3D-s tollat, amit a Mikulástól kért, viszont a Mikulás válaszlevelében azt írta neki, hogy majd csak jövőre kaphatja meg.
