A napjainkban előtérbe kerülő környezettudatosság jegyében a karácsony megünneplése terén is vannak változások. Ugyan a csillogó műanyag karácsonyfadíszekről és a villogó ünnepi dekorációról kevésbé sikerül lemondanunk, a fa alá kerülő ajándékokat natúr papírba csomagolva biggyesztjük a fa alá. Sőt, aki igazán tesz a környezetért, az elkerüli az ajándékozást is, esetleg egy-egy tányér házi aprósüteménnyel lepi meg szeretteit. Bárhogy is döntünk, a környezetünkben élőket nem árt tájékoztatni aktuális álláspontunkról, és lehetőség szerint törekedni valamilyen kompromisszumra. Egyedül a gyerekek számára érdemes lehetővé tennünk, hogy megvalósuljon valamiféleképp az általuk elképzelt csoda a karácsonyról. Családonként vannak különbségek, és mindenki másképp ünnepel, mert ugyan a legtöbb gyerek a környékünkön a Jézuskától várja az ajándékot, és mézeskalácsot díszít, van, akinek a Télapó hozza csomagot, illetve az internet elterjedésével a gyerekek is ismerkednek más népek szokásaival, és ami megtetszik nekik, azt próbálják megvalósítani a maguk módján. Vannak családok, ahol az adventi naptár könnyíti meg a várakozást, máshol a nagymamával búzát ültetnek és Luca-pogácsát szaggatnak a lurkók. Az utóbbi évek iskolai trendje a karácsonyi vásár, ahol a gyerekek gyártotta díszek, ajándékkísérők, képeslapok némi donációért a családtagokhoz vándorol, az osztályok pedig az így összegyűjtött összeget olyan dologra fordítják, ami a közösségüket erősíti.
Az ünnepi készülődés elengedhetetlen része annak a fölismerése, hogy vannak nálunk nélkülözőbbek is. Számtalan lehetőségünk van a jótékonykodásra karácsony közeledtével, így a számunkra nem szükséges, de mások számára örömet szerző ruhanemű, játékszer, könyv és egyéb tárgy vagy tartós élelmiszer olyan kezekbe kerüljön, akiknek szükségük van rá. Ebben a gyerekek segítségére is számíthatunk, a legtöbb gyerkőc szívesen vesz részt mások számára készülő meglepetések összegyűjtésében, bár életkortól is függ, hogy milyen lelkesedéssel mond le egykori játékszereiről, kinőtt, de még jó állapotban lévő ruhaneműiről. Fontos, hogy az adományozás etikai alapjait a gyerekek minél előbb elsajátítsák, de kizárólag példamutatással segítsük őket ebben. Ha eszébe jut, hogy mégis kellene neki az a három éve a padláson kallódó plüssmackó, amelyet akkor sem szeretett, amikor megkapta, ne vegyük el tőle. Jövőre is lesz adományozásra lehetőség, bízzunk benne, hogy a személyiségének érése során évről évre könnyebben fog megválni azoktól a dolgaitól, amelyeket nem szeret, vagy amelyekre nincs szüksége. Kérjük meg, hogy szortírozza az általunk kiválogatott dolgokat, hangsúlyozzuk, hogy a szakadt ruhákat, eltört eszközöket a szerényebb anyagi helyzetben élők sem tudják hasznosítani, így annak nincs helye az adományozásra szánt csomagban.
Pedagógusként sok karácsonyi történetet hallok a gyerekektől. Megosztanak élményeket a családi várakozásról, az ünnepre való készülődésükről, és sajnos sok olyan kisdiákunk van, akinek a karácsony legszebb része az iskolához kötődik. A karácsonyi vásárra készülődés, kézműves díszek készítése, a téli versek, mesék, novellák hallgatása jelenti számukra a varázslat nagy részét. Otthon a kis asztali műfenyő alá bekerülő, csillogó nejloncsomagolóba burkolt szükséges ruhanemű, a külföldről hazavárt édesapa, az elfojtott családi viták a konyhában és az előrecsomagolt bejgli hatására ezek a gyerekek némi csalódottsággal élik meg az ünnepet. De mesélnek a gyerekek díszes házakról, izgatott várakozásról, a bontogatás élményéről is. A mézeskalács illatáról a konyhából.
A gyerekkori karácsonyok emléke sokáig megőrződik a szívükben, felnőttként saját gyermekeiknek adják tovább az élményt, a hangulatot, a varázst. Lehet egy sétát tenni szenteste előtt a természetben, gyűjteni némi örökzöldet a gyerekekkel együtt, gyúrni egy kis mézeskalácstésztát. Együtt előszedni és átnézni a fenyőfadíszeket, mielőtt a fára kerül. Levelet írni a Jézuskának. Ez igazán nem pénzkérdés, de sokkal fontosabb, mint az, hogy mi lesz az ajándék. Az a gyerek, akinek a szíve megtelik szeretettel, nem is vágyakozik annyira tárgyi dolog iránt, megértőbb, ha még sincs elég pénz új mobilra vagy egyébre. Felnővén nem szokásunk szüleink orra alá dörgölni, hogy bezzeg nem vettétek meg a tizedik karácsonyomra ezt vagy azt. Azonban egész életünkben hordozzuk, ha feleslegesnek éreztük magunkat, ha félretettek bennünket, ha a fejünk felett döntöttek a minket érintő kérdésekről. A karácsonyi ünnepeket használjuk ki arra, amire a legjobban alkalmas: hogy kicsivel több időt töltsünk a gyerekekkel, szeretetben, elfogadásban.
