Amennyiben humánus és felelős társadalom kívánunk lenni, akkor gondolkodnunk kell azirányban is, hogy a 65 évnél idősebb, nyugdíj nélküli polgártársainknak biztosítsuk az alapvető életszükségleteik kielégítéséhez az anyagiakat – véli Ljubodrag Savić, a Belgrádi Közgazdasági Kar professzora. Egy alapos felmérés bizonyíthatná, hogy erre a célra nem lenne lehetetlen előteremteni a fedezetet – mondta.
Horvátország és Észak-Macedónia már bejelentették ilyen irányú lépéseiket. Horvátországban több mint 50 ezer, 65 évnél idősebb polgárnak – akiknek egy hivatalos munkanapja sincs, vagy 15-nél kevesebb munkaéve van –, hamarosan megkezdik az ún. szociális nyugdíjak kiutalását. Ennek összege egyenlő lenne a legkisebb nyugdíjjal, ami 970 kúna, azaz 15 ezer dinár körüli összeget jelent. Észak-Macedóniában sem lesz szükséges egyetlen munkanap sem a 100 eurónyi szociális nyugdíj megszerzéséért, de csak az lesz rá jogosult, aki legalább 15 évig folyamatosan az országban él, és nincs saját vagyona.
Van-e Szerbiának kellő gazdasági ereje egy ilyen intézkedéshez? Csaknem 250 ezer, 65 évnél idősebb polgártársunk él nyugdíj nélkül. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint 220 ezer háztartásban legalább egy személy nem nyugdíjjogosult, míg kb. 18 ezer háztartásban senki sem kap nyugdíjat.
Savić szerint még ha nem is élünk ún. szociális demokráciában, akkor is felül kell vizsgálni, mit tehetünk ezen a téren. Hozzáfűzte, hogy azon ritka európai országok közé tartozunk, melyben még szociális kártya sincs. Meg kellene határozni, ki tartozhat ebbe a kategóriába, fel kell becsülni, hányan esnének ebbe a kategóriába, és azt is, hogy az alapvető megélhetési költségeket biztosító szociális nyugdíj mekkora terhet jelentene az országnak.
