2024. március 28., csütörtök

Orosz tankkönyvi eset

Sok kérdésben még nagyon távoli Moszkva és Kijev álláspontja a délkelet-ukrajnai válság megoldásáról. Néhányban azonban már nagyobb az egyetértés. A Kreml ráadásul már azt sem zárja ki, hogy módosítsák az ukrajnai háborús konfliktus lezárását szolgáló 2015-ös minszki béketervet.

A változtatás ötletét az idén megválasztott Volodimir Zelenszkij ukrán elnök vetette föl, mert szerinte a békeegyezmény sok tekintetben ellenkezik az álláspontjával, s ezért ő – hivatali elődjével, Petro Porosenkóval ellentétben – biztosan nem írta volna alá. Ellenvetéseit már ismertette Vlagyimir Putyin orosz elnökkel is, akivel többször beszélt telefonon, december elején pedig négyszemközt is tárgyaltak Párizsban, ahol a normandiai négyek, azaz Franciaország, Németország, Oroszország és Ukrajna vezetői találkoztak. Elsődleges céljuk az volt, hogy – három év szünet után – megpróbálják megoldani a délkelet-ukrajnai háborús válság okozta problémákat, vagy legalábbis azok egy részét.

Az ominózus térséget, azaz a Donyec-medencéhez tartozó Donyeck és Luhanszk megye bizonyos részeit 2014 áprilisa óta oroszbarát szakadárok felügyelik. Az ukrán fegyveres erők képtelenek legyőzni őket, mert Kijev szerint az ellenséget az orosz hadsereg támogatja, amit Moszkva tagad.

A Donyec-medencében zajló összecsapások beszüntetéséről 2015-ben egyeztek meg a szemben állók. A Minszkben megkötött békemegállapodás egyebek mellett előírja, hogy a háborúban érintett régiókban esedékes helyi választások után fokozatosan újra kormánykézbe kell adni a jelenleg szakadárok ellenőrizte területeket az orosz-ukrán határ mentén. Emellett rögzíti, hogy a szóban forgó régióknak különleges státuszt kell biztosítani az ukrán alkotmányban. Ezzel a Kijevben jelenleg működő kormány egyáltalán nem ért egyet.

Az egyezség értelmében nem csak Ukrajna területi egységét kellett volna helyreállítani az ország délkeleti részében, hanem az egész államot föderális rendszerűvé kellett volna átalakítani. Ebből azonban semmi sem valósult meg, jóllehet meg lehetett volna vele próbálkozni, hiszen a harcok mérséklődtek a válság sújtotta térségben. Időnként ugyan kiújulnak, ám egy ideje lényegében befagytak. (Az ENSZ becslése szerint a fegyveres összecsapásokban eddig 13 ezren haltak meg. Az anyagi kár értéke milliárd dollárokban mérhető.)

A tavaszi elnökválasztás jelöltjeként Zelenszkij azt ígérte, hogy győzelme esetén békét teremt. A cél érdekében (már elnökként) a nyáron elfogadta a korábbi német államfőről, exkülügyminiszterről, Frank-Walter Steinmeierről elnevezett megoldási javaslatot, amelyet gyakran csak formulaként emlegetnek. Ennek legfontosabb eleme, hogy Ukrajnának törvényben kell különleges státuszt biztosítania a Donyec-medence számára. Ezzel párhuzamosan az önhatalmúlag önállósodott ottani régiókban (a többségében oroszok lakta „népköztársaságokban”) az ukrán törvények szerint, s az EBESZ felügyelete alatt, helyhatósági választásokat kell tartani, utána pedig biztosítani kell, hogy az ukránok vegyék át az ellenőrzést az Oroszország felé eső eredeti határon.

A Steinmeier-formula azonban nem foglalja magába a rendezés egyéb kérdéseit. Nincs benne szó az orosz csapatok kivonásáról, sem az ukrán államhatár ellenőrzésének helyreállításáról. Ukrajnában emiatt sokan, különösen a nacionalista ellenzék, a nemzeti érdekek feladásaként értelmeznék, ha Zelenszkij elfogadna egy hasonló rendezési megoldást.

Az ellenkezők szerint a Steinmeier-formula alkalmazása Moszkva akaratának diadalát jelentené, és a teljes kapitulációval érne föl. A Kreml viszont épp a német javaslathoz köti az ukrán helyzet rendezését.

Szimbolikus jelentősége van annak, hogy az érintett államok (kulcsfontosságú politikai vezetői) három év után – december elején Párizsban – ismét tárgyalóasztalhoz ültek. Komoly és átütő sikerként aligha lehet értékelni a találkozót, ám a résztvevők (mindenekelőtt az orosz és az ukrán elnök) végül elkönyvelhették, hogy annyit mégis csak elértek, amennyire reálisan számíthattak. Egyebek mellett megállapodtak a fogolycserében (amit a „mindenkit mindenki” elve alapján hajtanak végre), az egymás ellen harcoló alakulatok szétválasztásában további három frontszakaszon, a Steinmeier-formula törvénybe iktatásában és egy újabb csúcsértekezlet összehívásában, amire valószínűleg jövő áprilisban kerül sor. Addig is miniszteri és szakértői szintű egyeztetések következnek. A tárgyalások kiindulópontja továbbra is a minszki megállapodás.

Az ukrán államfő korábban már többször is prioritásként említett egy idei fogolycserét. A párizsi tárgyalásokon született egyezség értelmében ez a fontos célkitűzése meg is valósulhat. A szemben állók több mint száz embert tartanak fogva, és a megállapodás szerint december 31-ig el kell engedni őket.

A párizsi találkozó megszervezésében kiemelkedő szerepet vállalt vendéglátóként a francia elnök. Emmanuel Macron azt szeretné, ha az érintettek már a következő csúcsértekezlet idejére megteremtenék a helyi választások feltételeit a Donyec-medencében. A válság rendezésében főszerepet játszó Putyin meg azt szorgalmazza, hogy a béketeremtést toldják meg politikai intézkedésekkel. Ezek között első helyen említette a Donyec-medence különleges jogállását biztosító ukrán törvény elfogadását.

Több fontos kérdésben azonban még nem született egyezség. Így arról sem, hogy mikor kerül ismét Kijev ellenőrzése alá az oroszokkal közös határszakasz ukrajnai oldala. A kompromisszum azonban lehetséges. A szakértőknek tehát föl van adva a lecke, talán a következő csúcstalálkozóra ismét sikerül elkészíteniük egy-két elfogadható javaslatot.

A megoldás kulcsa azonban nem náluk van, hanem Putyinnál. Alighanem minden azon múlik, hogy az orosz államfő érdekelt-e a konfliktus rendezésében.