Helyeden egy egész élet

Papp Katalin: Kés a párna alatt. Forum Könyvkiadó, 2019., Újvidék

Lódi Gabriella

2019. december 8., 11:01

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

„Most megbűnhődöm mindenért, amit

nem jól csinálok.

Ezért szorítják bordáim a tüdőm, mint ijedt anya

a bajról mit sem sejtő gyermekét,

soha még nem fájt így semmi. Most a szív is óvatosan dobog,

a szem félve nyílik, mert lehet,

a mennyországot látja meg, az ilyesmire jobb felkészülni.

Nem a sötét súlytalanságot,

amibe az előbb a sziklaszirtről az óceánba akaratlan

belebukott. Kábult mozdulatlanságban fekszem egy hideg,

üres szoba közepén, ereimbe erőszakolt folyadékok

bennem, és elképzelem, hogy valamiféle

teremtő vagyok, világrepedés a gerincemben

rügy, ami a Nap felé törekszik, agyamban a vérömleny

éppen virágba boruló fa, piros virággal, ez fontos.

A köröző mágnesek a pályájukat járó

Égitestek, mellkasom a még csak

hajnali ég vagy piruló alkony, de

azt is majd befesti az éjszaka színére,

titokzatos lilára, kékre

vagy lápszínű zöldre, mint a szomjas mező, a vér.

Vajon más istenek is intravénásan kapják

A fájdalomcsillapítót?”

                                                                                                              (Papp Katalin: Világrengés)

 Papp Katalin már középiskolásként díjat nyert verseivel A Kárpát-medencei Középiskolás Irodalmi Fesztiválon.  Jelenleg építészetet tanul Újvidéken. Huszonkét éves.

Kés a párna alatt című, az idén megjelent első kötetével a Forum kiadónál az év felfedezettje lehet, olyannyira sikeresen veszi az akadályokat,  mindennemű sablontól mentes költészetével, versnyelvével, melynek intenzitása színeket és tereket fényképpé alakít. A kötet fotói szintén a fiatal költőnőé. Művészi fotók ezek, némelyik csak sejtet, átmeneteket mutat, félhomályba burkol. Felerősíti a költemények hangulatát, hatását mindaz, ami a képről hiányzik, ugyanúgy, mint verseiből néhol a központozás. „Most érzem először, hogy szeretnék rendet rakni / Mert a te helyeden, már tudom / Elférne egy egész élet / A hiányod én magam vagyok” (Vacsorapartner). A testet öltő hiány költészete az övé, az anya hiánya, a szerető  és a szerelem hiánya, az érintés hiánya... Ebből az anyagból építkezve teremti meg Papp Katalin azt a sebektől vérző, tejtől csöpögő, vágyaktól nedves versanyagot, ami ezt a kötetet kitölti. A kötetajánló  szerint szenvedélyes és kitárulkozó versek gyűjteménye ez a könyv, „melyek tobzódó színvilágukkal, érzékiségükkel, máskor naturalisztikus képiségükkel taglózzák le az olvasót.” Egyes értékelői szerint Ladik Katalin és Sziveri János neoavantgárdja/posztmodernje is inspirálóan hatott rá.  A kötetcímhez kapcsolódva akár József Attila avantgárdját is „beleolvashatjuk”, a sorok között („Mikor születtem, kezemben kés volt – azt mondják, ez költemény. Biz tollat fogtam én, mert a kés kevés volt: embernek születtem én.”) A fiatal költőnő egy beszélgetésben elmondta, a címválasztás hollandiai munkászállókhoz kapcsolódó élményt idéz, ahol biztonságosabb volt késsel a párna alatt aludni. (Szerda Zsófia: „Sokszor hónapokig írom a fejemben a verset” Hét Nap, 2019. 07. 14.) Csak remélni merjük, hogy fiatal korát tekintve, versélményhez kapcsolódó költeményből is akad a kötetben. A Hullajelenségek ciklus (Algor mortis, Rigor mortis, Pallor mortis, Livor mortis) után ha újra a tragikus sorsú József Attila költészetének démonjaihoz fordulunk, ezt olvashatjuk: „Eltöm a föld és elmorzsol a tenger: / azt mondják, hogy meghalok. / De annyi mindenfélét hall az ember, / hogy erre csak hallgatok.”

Papp Katalin nem hallgatással, versekkel felel nekünk. 

 

 


!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége