Évek óta fizetjük, mégsem tudjuk, miről is van pontosan szó. Az újvidéki Informatika, a közműszolgáltatások megfizettetésével foglalkozó közvállalat számláin hónapról hónapra ott szerepel a DIM rövidítés is, ami a kéményseprési (dimničarina) szolgáltatást fedi, éppen ezért hoz zavarba sokakat az, hogy Újvidéken a tömbházakban ezt miért fizettetik meg, amikor a kéményeket sohasem használták, ha netalán használták is valamikor, jelenleg biztos nem használják, az újabb építésű lakótömbökben meg már kémény sincs.
A polgárok és a politikai élet képviselői is hozzászóltak korábban már ehhez a témához. Több aláírásgyűjtés folyt a megfizettetés eltörlése érdekében, a Szerb Radikális Párt pedig még az alkotmánybíróságot is felkereste azért, hogy helyezze hatályon kívül a kémények tisztításáért kirótt városi illetékekről szóló képviselő-testületi határozatot.
Nem jártak sikerrel, az illeték továbbra is érvényben maradt és létezik, 2013 óta ott díszeleg az Informatika havi számláin. A Stan közvállalat illetékesei fontosnak tartják a kéménytisztítás költségeinek beszedését. Mint mondják, alkalmazottjaik rendszeresen tisztítják az épületekben található kéményeket és szellőzőnyílásokat, megakadályozva ezzel a penészesedést, de akár tűzesetek kialakulását is. Évente kétszer elvégzik a munkát, de hívásra külön is kijönnek. Nemcsak kéményekről van tehát szó, hanem szellőzőrendszerekről is, ezeket egységesíti a hárombetűs DIM rövidítés, áll a médiának adott hivatalos magyarázatokban.
Az alapvető problémát sokan abban látják, hogy a szolgáltatást eleve kötelező érvénnyel vezették be minden ügyfél esetében, függetlenül attól, hogy az adott tömbházban éppen van-e kémény vagy szellőzőrendszer, vagy sincs. Jogtalannak tartják sokan az efféle eljárásmódot: ha valaki ugyanis azt szeretné, hogy töröljék el számára ezt az illetéket, mivel az épületben nincsenek kémények és szellőzőnyílások, akkor a polgárnak egyedül kell bizonyítania, hogy igaza van, szólnia kell a lakóközösség elnökének, aki a helyszínre hívja a Stan, a lakások karbantartásával foglalkozó vállalat illetékeseit, s egy háromtagú bizottság a helyszínen megállapítja: bizony, ebben az épületben tényleg nincsenek kémények és nyílások… Aztán e megállapítást jelentik az Informatikának, mely kihagyja a jövőbeni számlákról a szóban forgó tételt. Sokan amiatt panaszkodnak, hogy miért kell nekik bizonygatni azt, ami tény, az illetékes bizottságok miért nem jöttek ki felmérni a helyzetet az épületekhez, mielőtt megfizettették volna azt, ami nem is létezik.
Az illetéket összesen mintegy 170 ezren fizetik Újvidéken, az ár a lakás nagyságától függ: négyzetméterenként egy dinár az erkélyt is beleszámítva. Nem nagy tétel, de – a sok kicsi sokra megy elv alapján – 2013 júniusa óta már elég tekintélyesre dagadt.
Az évek folyamán az ügy kapcsán reagált az újvidéki polgári jogvédő, de különböző fogyasztóvédelmi szervezetek is. Valamennyien megállapították, hogy nem elfogadható az olyan eljárás, amely megfizettet egy feltételezett szolgáltatást. A legutóbbi meghagyásában a városi ombudsman arra kötelezte a Stan közvállalatot, hogy készítse el a kéményekkel és nyílásokkal rendelkező épületek pontos listáját, s továbbítsa azt az Informatikának. Jó munkához viszont, mint tudjuk, idő kell.
