Kedden lesz százhúsz éve annak, hogy Szabadkán felavatták a kaponyai csata emlékoszlopát. Az avatóünnepségre a Nemzeti Kaszinó (ma a városi könyvtár) előtti téren került sor. Az emlékművet a csata ötvenedik évfordulója alkalmából állíttatta fel a város. Az esemény jelentőségét jól szemlélteti, hogy arról nem csak a helyi lapok számoltak be, hanem a kor egyig legnevesebb képes hetilapja, a Vasárnapi Újság is.
A hetilap 1899. december 10-ei számában jelent meg egy tudósítás a szabadkai ünnepségről, sőt röviden a csata történetét is ismertették az olvasóknak.
„Az 1849-ik év márczius 5-ikén fényes győzelmet arattak a magyarok Gaál alezredes vezénylete alatt a Szabadka közelében elterülő »Kaponya« nevű térségen. Előtte való napon mintegy 4000 szerb ütött itt tábort 13 ágyúval, hogy Szabadkát megrohanja, elpusztítsa. Gaál alezredes 3000 főnyi, különféle magyar csapatokból és szabadkai nemzetőrökből összeállított sereggel vonult ki az ellenség elé, a melylyel Kaponyánál megütközött. És a hiányosan felszerelt sereg teljes győzedelmet aratott, a szerbek megfutottak s két más ágyújokon kívül még a szerbek büszkesége, a 18 fontos »Csicsó« nevű ágyú is a magyarok kezébe került. Szabadka és vidéke pedig a fenyegető veszedelemtől megszabadult. Az ezen csatában elesett honvédek emlékére díszes emlékoszlopot emelt Szabadka város közönsége, melyet kegyeletes ünnepélylyel deczember hó 3-ikán lepleztek le. Az emlékoszlop létesítésén különösen Mamusich Mátyás prépost-plébános buzgólkodott. A szabadkai nemzeti kaszinó előtti téren elhelyezett emlékoszlop mintegy 15 méter magas, hatalmas talapzaton álló gúla. Tetején cserkoszorúzott ágyún turulmadár áll kiterjesztett szárnyakkal, csőrében kardot tartva” – írta a hetilap.
Az írásból azt is megtudhatjuk, hogy milyen feliratok voltak az emlékoszlopon:
„(Az éjszaki oldalon.) Kaponyán, 1849. márczius 5-én. A szabadságért vívott győzelmes ütközet hős vitézeinek, Szabadka megmentőinek. A győzelem félszázados emlékére, Szabadka szab. kir. város Törvényhatósága és közönsége. 1899.
(A déli oldalon.) A győzelmes ütközetben résztvettek: Gaál László alezredes vezénylete alatt: Az 5. honvédzászlóalj, a Ferencz Károly-ezred két százada. A budai gránátos szakasz, bácskai «Fekete sipkások» Pál Antal vezérletével, zombori nemzetőrök Putnik Béla alatt, Szabadkai nemzetőrök, vidéki segély csapatok Czintula Antal alatt, Tüzérség Paganini József alatt. A 3. honvédhuszárság egy százada, nemzetőri lovasság.
(A nyugati oldalon.) Mint ők, a hősök, a honért élni, halni tanuljatok!
(A keleti oldalon.) Tettök sugara átragyog időn, enyészeten.”
Végül a Varnapi Újság röviden ismertette az ünnepség főbb eseményeit.
„A leleplezési ünnepélyen, a nagy számmal összesereglett közönség sorában megjelentek a vármegye még életben levő régi honvédéi is, Leszkóczky István őrnagy vezetése alatt, ugyanazzal a zászlóval, mely a kaponyai csatában is ott lobogott. Az ünnepélyt Schmausz Endre főispán nyitotta meg rövid hazafias beszéddel a »Pest« szálló dísztermében. Innen a Teréz-templomba vonult az ünneplő sereg, a hol Mamusich Mátyás prépost hálaadó istentiszteletet tartott. Majd az emlékoszlophoz mentek, melyet a prépost megáldott. A szabadkai dalegyesület elénekelte a «Szózatot», azután Békeffy Gyula ünnepi beszédet mondott, Csillag Károly doktor alkalmi ódáját szavalta el. Franki István főgimnáziumi igazgató tartott még beszédet, mire a dalkör a Himnuszt énekelte el. S ezzel bevégződött a kegyeletes ünnepély.”
Sajnos azonban az emlékoszlop húsz évig sem ékesítette a város központját, ugyanis miután 1918. november 13-án a szerb csapatok bevonultak Szabadkára, az emlékművet megrongálták, később pedig eltávolították.
