Napilapunk múlt heti kérdésére: Tett-e feljelentést, amikor megtámadta a kóbor kutya? válaszadó olvasóink közül alig minden tizedik adott igenlő választ, és akit esetleg megharapott egy kóbor eb, az sem fordult kártérítési igénnyel a hatósághoz. Szerencsére a válaszadók kétharmada nem élt át kutyatámadást.
A felmérési adatok tükrében enyhén szólva is gyanús az egyes vajdasági községekben évente kifizetett több tíz millió dinárra rúgó kártérítések jogosultsága. Nagyon sokan megpróbálnak trükközni, saját maguknak okoznak kutyaharapásra utaló sérüléseket és megtévesztik az általános orvost azzal a mesével, hogy kutyatámadás érte őket.
A közelmúltban példaértékű, egyesek szerint fordulatot jelentő bírósági döntés született kutyaharapás-ügyben. Korábban még nem volt példa arra, hogy a lakott településen elszenvedett kóbor kutya okozta harapás nyomán átadott kártérítési kérelmet, mint megalapozatlan keresetet, elutasította a kártérítés megítélésében illetékes hatóság. Mindazok a személyek, akik orvosi látlelettel úgymond igazolni tudták, hogy az utcán megharapta őket egy kóbor kutya, eddig gond nélkül megkaphatták a nem kis összegű pénzbeli kártérítést. Hiszen az érvényes törvényeink szerint a veszedelemnek kitett, fájdalmat elszenvedett polgárnak jár a fájdalomdíj.
Lakott településen kívül is találkozhatunk bizarr ábrázatú, dühös kóbor kutyával (Fotó: Gergely József)
A Novosti napilap számolt be egy a Verbász községhez tartozó Kucora faluban történt esetről, amelyben a kártérítési kérelem indokoltságának megállapítására kirendelt szakértő negatív véleménye alapján elvetették a kártérítési kérelmet. Magyarán az illető saját magának okozott sebről állította, hogy kutyaharapás. Verbász önkormányzata évente közel 20 millió dinárt kénytelen elkülöníteni a községi költségvetésből a feltűnően megszaporodott kutyaharapások nyomán megítélt kártérítések kifizetésére. A csalás leleplezése nagyobb felhatalmazást ad a kutyaharapásos eseteket elbíráló községi bizottság számára, amelynek munkájába, a gyanús esetek felderítésébe bekapcsolódott a helyi rendőrség is.
A problémás kucorai esettel kapcsolatban a községi jogvédő és a kutyaharapásos eseteket elbíráló községi bizottság bírósági szakértői véleményezést kért az utcán történt kóborkutya-támadás részleteinek tisztázása érdekében. Az ügyben kirendelt szakértő határozottan elutasította, hogy a panaszt tevő személy által elszenvedett testi sérülések kutyaharapástól származnának.
A szakértő megállapításai meglepő eredményt hoztak. A községi jogvédő a kóbor kutyák okozta sérülések ügyében indított kártérítési peres ügyek tárgyalása alkalmával korábban csak néma szemlélő volt, mivel a bizonyítékok a felperes kezében voltak. A kártérítésért folyamodó, kutyaharapást elszenvedett személyek vallomásai rendre úgy kezdődnek, hogy:
„Az utcán gyanútlanul sétáltam, amikor váratlanul megtámadott egy közepes termetű fekete/barna kutya.” A bíróság még azokat a vallomásokat is hitelesnek fogadta el, amelyekben a sértett, az állítólag megharapott személy időközben változtatott az előadott történeten, mondván, érthető, hogy a sérüléseket elszenvedett személy nem tud pontosan visszaemlékezni a kutyatámadás részleteire, hiszen szegény áldozat komoly stresszhelyzetet élt át, nem emlékezhet pontosan minden apró részletre.
|
Tett-e feljelentést, amikor megtámadta a kóbor kutya? Igen: 10 (6%) Nem: 42 (26%) Nem támadott meg kóbor kutya: 110 (68%) |
Magas, százezer dinárt is meghaladó kártérítési összegeket ítéltek meg azoknak a személyeknek is, akik leestek a kerékpárjukról, mert megtámadta őket egy kóbor kutya, amelyik a támadás után „elmenekült” a helyszínről. Az egyértelműen sántító, enyhén szólva is gyanús vallomásokat tevő „megtámadottak” kereseteinek is helyt adott a bíróság. Hasonló esetek sokaságával találkozhatunk nemcsak a verbászi, hanem a többi községben is, ami bátorítólag hatott azokra, akik könnyű pénzkereset reményében „megharaptatták magukat” valamilyen nem létező kóbor kutyával. Orvosi látlelet kíséretében a saját maguknak okozott sérüléseket is „el lehetett adni” a kutyaharapásos eseteket elbíráló községi bizottságnál. A bíróság megítéli a kártérítést, a „kárvallott” pedig elégedetten dörzsöli a markát, hiszen több havi keresetnek megfelelő összeget vághat zsebre.
Verbászon beelégedtek az elszaporodott kutyaharapások utáni tetemes kártérítési összegek kifizetésével. A községi önkormányzat új községi szabályzat meghozataláról döntött, amely kimondja, hogy az orvosoknak tilos a látleletben konstatálni, hogy a náluk jelentkező pácienset megharapta egy kóbor kutya. A tiltásban van logika, hiszen a személyt, aki kutyaharapásra emlékeztető sérülésekkel fordul orvoshoz, a saját kutyája is megharaphatta, ami gyakorta elő is fordul. Az általános orvos a látleletbe nem írhatja be a kutyaharapás kész tényét, hanem csak annyit, hogy a páciens sérülése alapján feltételezhető, hogy megharapta valamilyen kutya.
Az egyes orvosi látleletek érdekes megállapításokat is tartalmaztak a kutyaharapást elszenvedett áldozatok lelki állapotáról: „Álmatlanság, rémálom, hallucináció, ágybavizelés, félve megy ki az utcára.” Mindezek a traumák a kóbor kutyától elszenvedett harapás nyomán alakultak ki a pácienseknél.
A verbászi kutyamenhely megtelt, újabb ebeket már nem tudnak fogadni, ezért a megfigyelés alatt álló kutyák közül a legkevésbé agresszívabbakat sterilizálják és szabadon engedik, abban a reményben, hogy nem támadnak emberre.
