Kormányos Ákos Paraván című kötetét mutatták be kedden a zentai Művelődési Házban. A kiadvány az idén jelent meg a Forum és a FISZ közös gondozásában.
Losoncz-Kelemen Emese és Kormányos Ákos a zentai könyvbemutatón (Szögi Csaba felvétele)
A fiatal zentai költő hat éve Szegeden él, ahol párhuzamosan folytatott tanulmányokat pszichológia mesterszakon és filozófia/esztétika alapszakon a Szegedi Tudományegyetemen, mára pedig mindkettőből oklevelet szerzett. Folyamatosan jelennek meg versei a Tiszatáj, a Híd, a zEtna, a Vár Ucca Műhely és más folyóiratokban. 2017 óta a Fiatal Írók Szövetségének tagja. A könyvhöz Szilasi László írt recenziót, amelyben Kormányos Ákos munkáiról kifejti, hogy színes, erős szövegek, és mindkét irányból átütnek minden paravánon.
A telt házas eseményen, amelyen megannyi középiskolás tanuló sereglett össze, a szerzővel Losoncz-Kelemen Emese beszélgetett, aki felvezetőül figyelmeztette a főként ifjakból álló közönséget, hogy a kiadvány elsősorban tizenhat éven felülieknek ajánlott, mire Kormányos Ákos úgy reagált, hogy ezúttal nem olvas fel „kényes tartalmú” szövegeket. A kezdetekről a költő elmondta, mindig is bölcsésznek készült, tisztában volt vele, hogy művészetekkel szeretne foglalkozni, ám arra nem gondolt sosem, hogy valaha is alkotó ember válik belőle. Mindig is sokat olvasott, és a többi művészeti ág is érdekelte, egyúttal úgy érzi, a vajdasági közeg rengeteget tud adni mindazoknak, akik hozzá hasonlóan ebbe az irányba érdeklődnek. Már egyetemi hallgató volt, amikor ráébredt arra, hogy a költészet művelése az egyik legfontosabb dolog az életében. Pedig verset olvasni soha nem szeretett igazán – ehhez képest most sokkal könnyebben ír verset, mint prózát. Igaz, az utóbbival nem is igen próbálkozott még, noha többen biztatták, például a szerkesztői is, hogy tegye meg, mivel a költeményeiben leginkább prózai nyelvezetet használ, amolyan versre tördelt prózát ír. Megjegyezte, hogy ezzel bizony bogarat ültettek a fülébe.
A felolvasásokkal tarkított beszélgetés további részében szó esett egyebek mellett Ákos egyik legmarkánsabban kidomborított témájáról, nevezetesen a szexualitásról, az emberi test „szépségéről és csúnyaságáról”, azaz az igazi intimitásról, amikor való emberi mivoltában jelenik meg a másik, nem pedig „parfümbe áztatva és kisminkelve”. Időközben az is kihangsúlyozásra került – amivel mi, a költő munkáinak ismerői régóta tisztában vagyunk –, hogy a dolgok néven nevezése még véletlenül sem polgárpukkasztás okán történik meg ezekben a sajátos versekben, hanem az egyenes, nyers őszinteség esete forog fenn – ami nem utolsósorban Ákos pszichológusi szakmájának is rendkívül fontos alappillére.
Amikor a kortárs magyar irodalom politikai színezetű visszásságai felé terelődött a szó, akkor azonnal tetten érhető volt, hogy ifjú költőnk egészségesen gondolkodik, és a „szakma” minden csínját-bínját, elsősorban lényegét máris nagyon érti és érzi. A művészet berkeiben nem túl nehéz „elprostituálódni”, ám ő meggyőzően bizonyította ezúttal is, hogy fel van vértezve eme kísértések ellen. Gratulálunk!
| „Azt mondják, a szépirodalom (mint a neve is mutatja): szép. Kormányos Ákos első kötete nem olyan dolgokkal foglalkozik, amiket gyönyörűnek szokás tartani. Kicipzározza, matat a testben, fölfelé, egészen addig, ahonnan a másik ered. Megmetélnek egy farkat, akkora lesz, mint a lovaké. Ebben a világban a reggeli pisilés a Muszáj Herkules. Ez itt nem spoiler. A könyv versei színes, erős szövegek. Mindkét irányból átütnek minden paravánon.” (Szilasi László) |
