Az édenkert nincs többé

Tóth Péter

2019. november 12., 16:53

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

Sokat beszélnek mostanában a mezőgazdaságban rejlő lehetőségekről, perspektívákról. November 11-e, Márton napja, amikor libát szokás enni, de a Márton-napi népszokások az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez is kapcsolódnak. Egyelőre úgy tűnik a tavalyinál kicsit gyengébb, de a sokévi átlaghoz viszonyítva közepes évet zárnak a mezőgazdaságban tevékenykedők.

Az előrejelzések szerint a népesség növekedése, valamint az étkezési szokások változása miatt a világ élelmiszer-termelésének 2050-re meg kellene kétszereződnie, ha nem szeretnénk éhezni. Az ágazatnak ugyanakkor szembe kell néznie azokkal a nehézségekkel is, amelyeket az éghajlatváltozás okoz. Emellett a biológiai sokféleség, valamint a talaj és a víz minősége, továbbá a világpiac követelményeinek változása is kihívást jelent.

A világ agrártermelésének volumene az utóbbi évtizedben évi 1,5–2 százalékkal növekedett, s ez az arány elegendő volt a fizetőképes élelmiszer-kereslet megfelelő szintű kielégítéséhez. Maga a termelés azonban pazarlóan magas természeti erőforrás-felhasználással járt, ami sem az ökológiai, sem a fenntartható fejlődés kritériumainak nem felel meg. Szakemberek szerint jogos a félelem, hogy amennyiben a fejlett világban alkalmazott környezetvédelmi, állatjóléti és humán-egészségügyi normák nem válnak globális standardokká, akkor a világ élelmiszer-termelése minden eddiginél környezetszennyezőbbé válik. Érdemes megjegyezni, hogy az emberiség eddigi több évezedes történetében a mezőgazdaság küldetése a lakosság élelmiszerrel való ellátása volt. Az újabb korban azonban egyre erősebben van jelen egy merőben új igény: a mezőgazdasági nyersanyagok ipari, energetikai célokra való felhasználása.

MI VÁR RÁNK AZ EU-BAN?

Az Európai Unió – melynek remélhetőleg egyszer tagja leszünk – egységes agrárpolitikát folytat. Az EU agrárpolitikája jelentős változásokon ment keresztül az utóbbi évtizedekben. A közös agrárpolitika a szakterületek széles körét öleli fel. Az élelmiszerek minőségétől és nyomonkövethetőségétől a kereskedelmen át egészen az európai uniós mezőgazdasági termékek promóciójáig, minden szabályozva van, esetenként talán túl is van szabályozva. Ugyanakkor az EU pénzügyileg támogatja mezőgazdasági termelőit.

2018-ban az Európai Unió mezőgazdasági kibocsátásának értéke 436 milliárd euró volt. Ez 1,2 százalékkal haladta meg a 2017-es teljesítményt. Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Németország tekinhető meghatározónak, ez a négy ország a teljes uniós kibocsátás 55 százalékát állította elő 2018-ban, de hasonló volt a helyzet a korábbi években is. Magyarország az EU agrártermelésének mintegy 2 százalékát állítja elő. A négy vezető ország közül egyedül Németországban jegyeztek csökkenést, ami az aszály hatásának tudható be.

Az EU mezőgazdaságára jellemző, hogy az egyes tagállamok különféle termékekre specializálódtak. A franciák és olaszok leginkább borral szolgálják ki a piacokat, a franciák és a németek a szántóföldi termesztésben vezetnek, a spanyolok zöldség- és gyümölcstermesztésben. Állattartásban és állati termék előállításában a németek a meghatározóak, a szintén a mezőgazdaságukról híres hollandok pedig a kertészeti termesztésben, azon belül is a szaporítóanyag-előállításban töltenek be vezető szerepet.

A mezőgazdasághoz és az élelmiszer-termeléshez kapcsolódó ágazatok és szolgáltatások több mint 44 millió munkahelyet biztosítanak az EU-ban. A termelői ágazat egymaga 20 millió embernek ad rendszeres munkát. Változatos éghajlati viszonyainak, termékeny talajának, az uniós mezőgazdasági termelők szaktudásának köszönhetően az EU világszinten is élen jár a mezőgazdasági termékek termelésében és exportálásában is.

A mezőgazdasági politikában azonban a tagállamok önállósága minimális. Az együttesen kialakított és minden tagországra kötelező Közös Agrárpolitika szigorúan és pontosan behatárolja és meghatározza a termelési és támogatási kvóták számításának módszerét, a támogatások körét, az élelmiszer-biztonsági, állat- és növényegészségügyi követelményeket. Nagyobb a tagállamok önállósága a vidékfejlesztési programok tervezésében, bár a kereteket itt is az uniós szabályok határozzák meg. Fontos még megjegyezni, hogy a területalapú támogatások euróban számított, hektáronkénti összege az EU-n belül nem egységes, mert függ az adott ország vagy régió terméshozamától.

KIHASZNÁLATLAN LEHETŐSÉGEK

Az egykori Jugoszlávia, azon belül Szerbia agrárgazdasága a második világháború után fejletlen volt, de meghatározó szerepet töltött be. Adminisztratív intézkedésekkel, a felvásárlási árak alacsony szinten tartásával fejlesztették az ipart a mezőgazdaság rovására, majd a '70-es években a mezőgazdaság is nagyon fejlődött. Abban az időben megközelítette az európai színvonalat, majd a '80-as években pangás állt be. Ez a pangás sokak szerint hozzájárulhatott a '90-es évek tragikus eseményeihez is, de hogy milyen mértékben, ez vitatható.

A világ mezőgazdaságának bővülése 1990 és 2012 között meghaladta az 50 százalékot, nálunk azonban ebben az időszakban összességében visszaesés történt. Ma is ott tartunk, hogy országunk messze nem használja ki a mezőgazdaságban rejlő adottságait.


!A cikkhez nem tartozik képgaléria.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége