2024. április 26., péntek

„Székelyföldön nincs gond az utánpótlással”

Interjú Benkó Tihamérral, a Csíkszeredában dolgozó tóthfalui labdarúgóedzővel

Nyelvi és kulturális okok miatt természetesen továbbra is Magyarország számít a vajdasági magyar sportolók első számú felvevőpiacának, az utóbbi időben azonban egyre több országban találkozhatunk délvidéki sportolókkal, edzőkkel. Románia ebből a szempontból sokáig fehér foltnak számított, ám az idei évtől már Erdélyben is képviseltetve vagyunk, az adai származású Pintér Norbert ugyanis a II. ligás Csíkszeredához igazolt, a tóthfalui Benkó Tihamér pedig a csíki egyesületnél vállalt edzői munkát. Az oromi Šampion és a tóthfalui Olimpia egykori játékosával az 1:0-s hazai győzelemmel záruló Csíkszereda–Rapid Bucuresti bajnoki után beszélgettünk.

Évekig a Nyers István Akadémia szolgálatában álltál, majd az idén nyáron váltottál. Hogy kerültél ki Csíkszeredába?

Hét és fél évig dolgoztam a tóthfalui akadémián, és egy idő után úgy éreztem, hogy új kihívásokra van szükségem. Csíkszeredába egy ismerősöm által kerültem ki, akivel néhány éve együtt szereztük meg Kecskeméten az edzői B licencet. Ő már két éve a csíki városban dolgozik, és amikor a fülébe jutott, hogy Magyarország felé szeretném venni az irányt, megkérdezte, hogy volna-e kedvem kimenni a Székelyföldre. Hát volt, így tóthfalui edzőkollégámmal, Kiss Róberttel ki is utaztunk három napra, és mivel tetszett az, amit ott láttam, igent mondtam, és július végétől már a csíkszeredai klub alkalmazásában állok.

Az új állomáshelyeden milyen feladatot kaptál?

Akárcsak odahaza, itt is az U13-as korosztályt bízták rám. Ez összesen negyven gyereket jelent, akik A, B és C csapatokra vannak osztva, a jelenlegi tudásuk szerint. Van egy pályaedző mellettem, aki a C csapattal foglalkozik, én pedig az A és B kerettel dolgozom. A csíkszeredai klubnál egyébként a felnőttgárda mellett összesen tizenkét korosztályos csapat van, az U7-től az U19-ig. A piros-fekete klub egyik fő tevékenysége a Székelyföldi Labdarúgó Akadémia működtetése, ahova a régió több városából is érkeznek az ifjú tehetségek. Az akadémia alközpontjai Csíkszeredától Marosvásárhelyig hazai és nemzetközi tornákon versenyeztetik a csapataikat, majd onnan a legígéretesebb focistapalánták Csíkszeredába kerülnek, ahol tovább fejlődhetnek.

Székelyföldön a jégkorong a legnépszerűbb sportág. Hogyan látod az ottani foci helyzetét, Csíkszeredában mennyire népszerű a labdarúgás?

A klimatikus viszonyok miatt a hokinak itt sokkal nagyobb hagyományai vannak, ez vitathatatlan. Az itteniek nagyon szeretik a jégkorongot, a sokszoros román bajnok Csíkszeredai HC folyamatosan telt ház előtt játssza hazai mérkőzéseit. A Székelyföldi Akadémia beindításával azonban a labdarúgás is folyamatosan felzárkózik, és utánpótlásszinten már le is hagyta a hokit, hiszen már most sokkal több gyerek focizik, mint ahány jégkorongozik.

Nemrégiben a topolyai TSC korábbi játékosa, Pintér Norbert is Csíkszeredába igazolt. Bizonyára jó érzés volt egy ismerős arccal találkozni.

Igen, ilyen távol az otthontól nem volt rossz ismerős arcot látni. Mondom ezt úgy, hogy előtte személyesen nem ismertem Norbit, de persze tudtam, hogy ki ő, hiszen a TSC tavaszi mérkőzésein sokszor láttam játszani. Viszonylag ritkán van alkalmunk találkozni, mivel a felnőtt gárda és az utánpótláscsapatok programja is elég sűrű, de ha összefutunk, mindig váltunk pár szót. Ő is jól érzi magát Csíkszeredában, és már sikerült is megszereznie első gólját a román II. osztályban.

A székelyekről köztudott, hogy nagyon összetartóak, és nem könnyen nyílnak meg a máshonnan érkezők előtt. Neked hogyan sikerült a beilleszkedés?

Hallottam én is erről, mielőtt ide jöttem, de azt kell mondanom, hogy ebből én nem éreztem szinte semmit. Az első pillanattól kezdve mindenki nagyon segítőkész és barátságos volt, és nemcsak a klubon belül, de a városban is. Ez nagyon megkönnyítette a beilleszkedésemet, pár hét után már egészen otthonosan éreztem itt magamat. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen az akadémián kiválóak a feltételek, a kollégákkal is minden rendben, jól együtt tudunk dolgozni. Így szinte ideális körülmények között tudom végezni a rám bízott feladatot.