A magyar ős-világképről – a nyelvrégészet segélyével

Czakó Gábor

2019. november 11., 14:48 >> 2019. november 11., 18:38

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Meséinkben az Égig érő fa gyökere az Alvilágban ered, ahol sárkányok uralkodnak. A Középső világ a miénk, embereké. Az Égig érő fa – a Tejút? – teteje maga a Fölső világ. Uralkodója – ha asszony – akkor királynő, olykor istennő. Mivolta kitetszik abból is, hogy nem kell megkérni a kezét valakitől, tehát nincsen fölötte szülői hatalom. Férjének is ő parancsol.

A vázolt tényekből nem anyajogú rendszer, vagyis nem ún. matriarchatus következik, hanem inkább a nemek egyenrangúsága: a trónon ülhet férfi is nő is, ha joga van rá, és megvannak a szükséges képességeik. Erről őskori írások természetesen nincsenek, de ókori adatok akadnak bőven egyiptomi, babiloni stb. királynőkről.

Meséink mennytana szerint a madarak és apróbb állatok uralkodója rendszerint vénséges vén öregasszony. Ő is istennő, ám nem mindentudó, mert alattvalói jelentése alapján igazítja útba a mesehőst, továbbá nem mindenható, mert hatalma csak a lények bizonyos körére terjed ki.

A gondok, kalandok, próbatételek megélése mindkét nem számára közös. Lehetetlen jólfésülten átsétálni az életen. A testi küzdelem, a harc, a nehéz munka elvégzése férfidolog, ám a titkok, az ellenség gyöngéinek, elrejtett tárgyak, hadicselek, jövő-menő hírek, a rejtélyes dolgok kifürkészése, a jövendő megérzése és a legnagyobb föladat, a gyermeknevelés, az asszony föladata.

Ezért a madarak úrnőjét a pletyka istennőjének is nevezhetnénk.

*

A gonosz legyőzése után ősidők óta sok mesében hangzik el a szeretők csudaszép, sírig tartó önátadása: „Édes szerelmem, én a tiéd, te az enyém vagy!” Másutt: „te az enyém, én a tiéd, ásó-kapa válasszon el bennünket!” Ekkor még tán ókori értelemben vett templom sem létezett, eskető pap még kevésbé –, csak a szerelem. Vagyis ezek a szerelmesek a kereszténységet, a világvallásokat megelőző, történelem előtti időben éltek ugyan, de ismerték a jó házasság örök titkát, a sírig tartó hűséget és a szerelmet.

Ismerték a fél gyökszó értelmét is, amit feleség szavunk máig őriz: felek vagyunk. Legyünk bár férfiak vagy nők. Hajdanában néhol, például Csángóföldön, a férjet is feleségnek nevezték, mivel csak a nászban, egymás által(!) válhat a férfi és a nő eggyé, gy-g hangváltás után egésszé, azaz teljessé, köznapi szóval emberré. Miként már esett róla szó, a magyarban az egy a legnagyobb szám, a mindenek egységét hordozza.

A Merényi László gyűjtötte Eredeti magyar népmesék (1861., Heckenast) első darabjában állapítja meg a főhős Kígyóbőr: „mi most eggyé lettünk.”

Őskori eleink házassági fogadalmának súlyos szavait hol nő mondja elsőnek, hol férfi. Ilyenformán a döntést bármelyikük kezdeményezhette! Életre szólt. Tehát az „ásó-kapa” a sírásás, a temetés tapintatos megnevezése, jelentése: „holtomiglan-holtodiglan”. Jézus Krisztus megtestesülése előtti előtti találmány, maga a lét eredeti normalitása, mondhatni a természetes és hűségességében magasrendű élet kiteljesítése. Kedélye a duhaj buli, a kocsma oldalának kirúgása helyett a derű. A derű az élet mélyének csöndes öröme, a szeretet ápolása, megszentelése, a rend, az igaz és normális emberi élet. A boldogság.

*

A szeretet a világ legmagasabb rendű, köznapi, de mégis isteni megnyilvánulása – még az állatok is sóvárognak rá. Különösen az ún. lelkes állatok, amelyek, esetleg: „akik?” a bajba jutott hősök segítői a mesékben.

*

Az elrabolt feleségét kereső kiskondás történetéhez visszatérve láthatjuk, hogy az Égig érő fa teteje maga a teljes Fölső világ hegyekkel-völgyekkel, élő vizekkel, boszorkányokkal, vándorokkal, pásztorokkal, táltos lovakkal, sárkányokkal, óriásokkal, királyokkal és országokkal. Szóval mindennel, aminek egy világban lennie kell. Megjegyzendő, hogy Középső, sőt, Alsó világ is létezik. Utóbbinak istenkirályai sárkányok, akiket a hős Fehérlófia legyőz.

A magyar mesék sárkányai – ellentétben a nyugatiakkal – nem hüllők; tehát bolondok volnának gyönyörű szüzeket falni, amikor nőül is vehetik őket.

A sárkányság mibenléte nálunk nem biológiai, hanem lelki: jellem, őskarakter, őrületig burjánzott férfierő, nekivadult féktelenség. A többfejűség – az elszabadult képességek torzulása – ennek megnyilvánulása. A sárkányok és az emberiség közti szerves kapcsolat magyar emléke, hogy sárkányaink nem gyíkféle hüllőkkel házasodnak, hanem az emberektől rabolnak feleséget maguknak. Hajdan leginkább királylányokat.

Ma is léteznek, de nem barlangokból lesik zsákmányukat, hanem korunk mocsara, a semmi-ipar – szórakoztatás, azaz szétszórás: álművészet és áltudás, világháló, divat, tőzsde stb. – posványában ólálkodnak. Zsákmány mindenütt kínálkozik, ahol álság terjeng.

*

Középső világ is létezik, mert lennie kell: így teljes, így kerek a világ. Csakis kerek lehet, gondolták őseink. Ami teljes, az kerek: így gurult elő a teremtésből. Az ég is kerek, mint minden tízzel osztható szám, meg az értelmes – egymásra támaszkodó okok sorára épülő – okfejtés, továbbá a föld is, valamint az erdő, továbbá „amott kerekedik egy fekete felhő,” aminek közeledése, kereken kimondva, baljós előjel...

*

A Középső Világ szülötte, Fehérlófia lemegy az Alvilágba, ahol legyőzi az ott uralkodó három sárkányt, és egyúttal kiszabadítja az elrabolt királylányokat. Az Alvilágban fészkel a griffmadár, aki fiókái mgmentéséért, hálából, fölviszi a Középső világba Etana-Fehérlófiát.

Etana és Fehérlófia – jelenlegi föltételezésünk szerint – talán egy hős két neve. Sajnos, az Etana eposz csonka, népmeséink szintén, hiszen a mesélők és közönségük emlékezése, figyelme, teherbírása, mindenkor korlátozott. Az időé is!

Ha belegondolunk, rájövünk, hogy régi meséink nem egyszerűen honfoglalás előttiek, megeshet, hogy sokkal, de sokkal korábbiak! Tudjuk, hogy a hosszú, több estés elbeszélést kívánó történetek olykor megcsonkulnak, máskor némely darabjuk hajlamos önállósulni.

Egy példa: a Ludas Matyi eredetileg mezopotámiai, mai tudásunk szerint akkád eredetű, mert legrégebbi írott változata ezen a nyelven maradt ránk. Két levonása került át az európai népek mesevilágába. Ebben Matyi csak kétszer torolja meg sérelmét. Kivéve a csángókat, és rajtuk keresztül minket, mert a Moldvában katonáskodott Fazekas Mihály főhadnagy úr az ott tanult változat nyomán helyreállította az elbeszélés ősi, szent, hármas szerkezetét!

*

Honnan, mikor s hogyan került Moldvába ez a változat?

Csángó hagyomány szerint ők nem csángáltak el! Ők be sem jöttek Árpáddal, hanem otthon maradtak a Vereckei hágó túloldalán, ahol ki-ki faluja területének egy-egy részét művelte. Tán innen ered hajdani részes elnevezésük. A moldvai állam megalapítása előtt és után – 1351 – a részesek adót nem fizettek, hanem a román fejedelem beiktatásakor kölcsönösen kialkudott „ajándékot” adtak neki. Egy részes a közös ajándék egy részét...

*

Népmeséink folyamának eredeti egysége némileg széttöredezett az idő örvényében. Sajnos. Mert a mese az őskor egyelőre alig földerített hitvilágának, emlékezetének, mai szóval történelmének, világszemléletének, lelki törekvéseinek stb. művészi foglalata. A hajdanvolt világ gyökere. A mondák pedig a mesék határát még át nem lépett, tehát irodalmi értelemben éretlenebb csírák, vagy ha így világosabb: az őskor történelmének, hitének magocskái, amiket manapság divatos angol kifejezéssel kell elnevezni, de ameddig szabad, addig ragaszkodunk eredeti magyar beszédünkhöz. S mikor már nem engedik, akkor is.


!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége