Ritkán alakít ki a rendőrség biztonsági zónát a temető körül. A spanyol főváros közelében nemrég mégis ezt tette. Ráadásul mindjárt három különleges övezetet jelölt ki. A kordonokkal övezett, szigorúan őrzött területre csak engedéllyel lehetett belépni. Ennek ellenére a sírkert előtt kisebb tömeg gyűlt össze.
Idős (87 éves) kora ellenére megjelent Antonio Tejero volt csendőr alezredes is, aki 1981-ben arról vált ismertté, hogy fegyveres kíséretével berontott a spanyol parlamentbe, és az alsóházi ülésteremben géppisztolysorozatot eresztett a mennyezetbe. A szokatlan bemutatkozás után közölte: éppen puccsot hajt végre, és a képviselőket túszként kezeli.
Akciója egy nap alatt kudarcba fulladt. Elkésett a diktatúra tervezett visszaállításával, pedig nagyon szeretett volna az 1975-ben, 83 éves korában elhunyt Francisco Franco tábornok, elnök-diktátor örökébe lépni.
A fiatal spanyol demokrácia azonban már annyira megerősödött, hogy le tudta gyűrni a Franco-hívő Tejerót és 150 tagú felfegyverzett csoportját. A katonai hatalomátvétel így meghiúsult. A főszervezőt 30 év börtönbüntetésre ítélték, ám a „félidőben” (1996-ban) szabadon engedték.
Példaképéről azóta sem feledkezett meg. Legutóbb éppen az idén (október 24-én) fejezhette ki az iránta érzett tiszteletét és rokonszenvét. Ezúttal a kordonokkal övezett sírkertnél, ahol másokkal együtt azért jelent meg, hogy tiltakozzon Franco újratemetése ellen.
Az exdiktátort ugyanis aznap exhumálták, majd új helyre temették. Eredetileg a Madridtól ötven kilométerre található Elesettek völgyében emelt monumentális bazilika kriptájában nyugodott, 1975-ben bekövetkezett halála óta. Sírját nyilvánosan lehetett látogatni. A helyszín, amelyet évente százezrek keresnek fel, idővel a szélsőjobboldaliak gyülekezőhelyévé vált.
Franco földi maradványait az eddig hatalmat gyakorló baloldali spanyol (ügyvezető) kormány és miniszterelnök (Pedro Sánchez) indítványára távolították el (44 év után) az Elesettek völgyéből, és helyezték át a madridi El Pardo–Mingorrubio temetőben található családi panteonba, a felesége mellé.
A nyilvánosság kizárásával elvégzett exhumálás és újratemetés ismét megnyitotta a vitát az Elesettek völgyeként ismert emlékhelyről, amelyet egykor Franco polgárháborús győzelmének jelképeként alakítottak ki. Az 1939 és 1975 közötti fasiszta diktatúrát irányító vezető kezdeményezésére.
A hatalmas központ 25 ezer fogoly rabszolgamunkájával készült el 1940-től 1958-ig. Átadása óta a XX. század egyik leglátványosabb és legvitatottabb emlékműve az országban. Továbbra is itt nyugszik José Antonio Primo de Rivera, a spanyol szélsőjobboldali eszme vezéralakja, a diktátor fasiszta eszmeiségű pártjának, a Falangenak az alapítója.
Hivatalos becslés szerint majdnem 34 ezer embert temettek el a helyszínen, ám jó néhány történész ennek a kétszeresét valószínűsíti. Zömében a monarchista-nacionalista jobboldali és a köztársaságpárti baloldali erők között lezajlott polgárháborúban meghalt katonák nyugszanak ott. Többségük a győztes Franco oldalán küzdött, de sok közöttük a polgárháborúban vesztes köztársasági oldalon harcolt áldozat is. Az utóbbiakat Franco szállíttatta oda a hozzátartozók beleegyezése vagy tudomása nélkül, akik emiatt, évek óta szeretnék áthelyeztetni hozzátartozójukat.
Az Elesettek völgyét gyakran Spanyolország legnagyobb tömegsírjának nevezik. Nem is ez a fő gond vele. A sok ember haláláért felelős Francót egész más okból exhumálták és vitték át a családi kriptába. A sír áthelyezését kezdeményezők arra hivatkoztak, hogy demokráciában egy diktátor földi maradványai nem nyugodhatnak olyan helyen, ahol nyilvánosan méltathatják személyét, és a mauzóleum sem őrizheti emlékét.
Az exhumálást sokan követelték, kezdve a diktatúra áldozatainak leszármazottaitól, illetve az érdekeiket képviselő szervezettől a különböző szövetségekig és a radikális baloldali Podemosig. A párt szerint a síráthelyezéssel az Elesettek völgye már nem a diktatúra, a népirtás és az elnyomás dicsőítésének helyszíne.
A jobboldal azonban nem támogatta az exhumálást, sőt igyekezett megakadályozni. Franco leszármazottai is elutasították az újratemetést.
Az Elesettek völgyében Sánchezék a francóista zarándokhelyből egy olyan központot szeretnék létrehozni, amely a polgárháborúban egymásnak feszült két tábor áldozatainak állít emléket. Mások inkább múzeummá alakítanák át a területet, ahol a látogatók megismerhetnék a belháború és a diktatúra borzalmait, s okulhatnának belőle.
Az ország egyik legkegyetlenebb diktátorának örökségével már a 2004 és 2011 közötti – José Luis Rodríguez Zapatero vezette – szocialista kormány is megpróbált leszámolni. Elrendelte a francóista szimbólumok eltüntetését a közterekről és a középületekből, de az Elesettek völgye körüli bonyodalmakat, vitákat és kérdéseket képtelen volt megoldani. Pedig megpróbálta a (szélső) jobboldali gyülekezőhelyet történelmi emlékhellyé változtatni, végül felhagyott vele. Betiltotta ugyanakkor a Francót támogató rendezvényeket, az Elesettek völgyét meg átnevezte a demokrácia emlékművének. Ám ez alig változtatott a helyzeten.
A fordulatra talán majd csak ezután lehet számítani, aligha egyik pillanatról a másikra, hiszen az országban még több mint ezer látható emléke maradt a diktatúrának. A változtatást az is nehezíti, hogy sem a polgárháború, sem a Franco-rezsim megítélése nem egységes. Ami egyesek számára a múlt dicsősége vagy éke, az másoknak a pusztítás, a rémuralom, amit elutasítanak a korszak kísérteteivel együtt.
