Kicsik vagyunk és gyengék. Nemcsak Jean-Claude Junckernak, a távozó Európai Bizottság eddigi elnökének búcsúbeszéde szólt arról, hogy Európa milyen kicsi és gyenge, hanem ezt mutatják azok a kisebb-nagyobb repedések is az Európai Unióban, amelyek az új Európai Bizottság megalakításának bonyodalmaival kerültek reflektorfénybe. Ennek eredménye, hogy az európai közvélemény jelenleg sokkal többet foglalkozik a bizottság megalakulásával, és ezzel sok jelenség tükrözőjévé vált a megalakulási folyamat.
Hol van az a korszak, amikor az angol király és az orosz cár a világ két leghatalmasabb embere volt? Európa kicsi és gyenge lett demográfiailag, gazdaságilag és politikailag egyaránt. A XX. elején a világ lakosságának 20 százalékát jelentette, de a század közepén már csak 4 százalékát adta, és néhány év múlva egyetlen európai ország sem lesz a világ hét leggazdagabb országa között.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság (EB) elnöke (Fotó: Beta/AP)
Politikai átrendeződés játszódik le a világban. A szuperhatalmi, majd az amerikai egyeduralomra épülő világrend után kibontakozóban van egy új világrend, amelynek formálásában minden ország erejének arányában részt vesz. Európa egysége éppen most került veszélybe. Pont akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne erre az egységre, mert Európa csak egységben tudna méltó helyet szerezni magának a „középhatalmi világrendben”. Az EU eddig ezt az egységet jelentette, egészen addig, amíg a tagjaitól el nem vette a szuverenitás két legfontosabb elemét: a határt és a pénzt.
Európa nem tanult abból, hogy az Egyesült Államokat az tette naggyá, hogy amerikaivá gyúrta a nemzetek tagjait. Latin-Amerika azért lett a világ legkevesebbet háborúzó területe, mert a legtipikusabb latin-amerikai az, akinek apai nagyapja spanyol, nagyanyja indián, anyai nagyapja angol, nagyanyja pedig szláv. Afrikában csak az az ország boldogul, amely egységbe tud fogni ötven-száz törzset. Európa most akarja visszahozni a nemzetek közti ellentéteket, amikor az egységre a legnagyobb szükség lenne.
Fogalmazzunk világosan: nem a nemzetben van a hiba. A nemzet a legszebb és legszentebb közösség, amit a világtörténelem kitermelt. A hiba a politikában van, amely az államnak nem a polgárok, hanem egy nemzet tulajdonává nyilvánításával másodrangú polgárrá teszi a kisebbségit. Az állam, mely mások elleni izgatással, ellenségek gyártásával akar szavazatokat gyűjteni, amely minden jót magának tulajdonít és minden rosszért másokat hibáztat.
Abban a korszakban, amikor Európában sorsdöntő kérdések kerülnek napirendre, az Európai Bizottság megválasztása körüli bonyodalmak kicsiben tükrözik mindazt, ami most Európában lejátszódik. Mert az, hogy az új Európai Bizottság megalakulása késik, az nem egy szenzáció. Az új bizottság nem lépett hivatalába november elsején, mert addig meg sem alakult, de van remény arra, hogy a november 27-ére kitűzött végső döntéssel december elején hivatalba lép. Volt olyan eset, amikor az új bizottság csak februárban lépett hivatalába, és a megalakulás folyamatát mégsem kísérte ekkora figyelem.
A bonyodalmak elsősorban azt tükrözik, hogy milyen ellentétek vannak az EU-n belül. Az új elnök megválasztása is ezt mutatta. Nem lett elnök a két legnagyobb parlamenti frakció egyik jelöltje sem, hanem helyettük egy addig nem emlegetett személyben találták meg az új elnököt. (Olyan történelmi bizarrsággal, hogy az új elnök: Ursula von der Leyen, Angela Merkel személyes barátnője lett. A német kancellár mégis tartózkodott a szavazástól, mert kormányának mindkét pártja dühös volt saját jelöltjük mellőzése miatt.) És az ellentétek nagyságát demonstrálta, hogy az új elnököt az eddig legkisebb – mindössze kilenc szavazat – többséggel választották meg. (Juncker 422 szavazatot kapott a most leadott 383 szavazattal szemben.)
Természetes, hogy ebben a helyzetben az új elnöknőnek elsősorban az ellentétek áthidalására kell törekednie. Megválasztásakor már hangsúlyozta: „Megkezdődik a munka egy erős és egységes Európai Unió megteremtése érdekében, a belső harcok helyett a közös kihívások leküzdésére kell összpontosítani”. Ennek szellemében, ha egy „bevándorláspárti” jelölt tisztséget kap, akkor a jogállamiság biztosává a visegrádi csoport egyik – méghozzá a legkevésbé exponált – tagja, Csehország jelöltjének kell lennie.
A világ legtermészetesebb dolga, hogy a jelöltnek egy vizsgálaton kell átesnie. Legelőször meg kell nézni, van-e valami köze ahhoz a területhez, amelynek biztosa lesz. Továbbá vizsgálni kell a képességét a feladat elvégzésére, és csak utána jön az ún. összeférhetőségi próba: van-e olyan tényező a jelölt életében, ami képtelenné teszi a feladatának elfogulatlan végzésére. Mindezek ellenére felháborodást keltett a három jelölt visszautasítása. A románok nem is fogadták el a visszautasítást. (Szerencsére ott megbukott a kormány, és ez nem lett akadály.) A magyarok az ország elleni hajsza folytatását látták a jelöltjük visszautasításában. (A Magyar Hírlap „Csúsztatott valóság – amikor a bicska kinyílik a magyar zsebben” címmel közölte a hírt.) Még a franciák is felháborodtak.
Az már csak mellékes, hogy a történések tanúskodtak még két dologról. Egyrészt arról a törekvésről, hogy a parlament megmutassa a függetlenségét az Európai Tanáccsal szemben. (Nem egyeztek bele például, hogy Macron francia elnököt is bevonják az egyeztetésbe.) Másrészt arról, hogy komolyan számolni kell a meggyengült három legnagyobb frakció közti egyeztetéssel. ( A három visszautasított: néppárti, szocialista és liberális.)
