2024. március 19., kedd

Elterelő vadművelet

Már majdnem ezren szabadultak ki azokból az észak-szíriai táborokból, amelyekben a térséget ellenőrző kurdok az Iszlám Állam (IÁ) birodalmának felszámolásakor elfogott dzsihadistákat és családtagjaikat őrzik. Csak a volt IÁ-harcosok közül 12 ezret tartottak állandó (fegyveres) felügyelet alatt vagy rács mögött. Az október elején Észak-Szíria, illetve az ottani kurd autonómia ellen kezdett török invázió óta fennáll a veszélye annak, hogy az esetleges újabb harcok miatt további IÁ-foglyok szöknek meg. 

Ezek akár csatlakozhatnak kinti társaikhoz, s folytathatják a küzdelmet, főként a terrortámadásokat a nekik nem tetsző helyi rezsim ellen, esetleg tovább is állhatnak. Merthogy közöttük legalább négyezer külföldről érkezett szélsőséges is akad.

A foglyokat csaknem harminc különböző helyszínen – börtönben vagy táborban – őrzik. Félő, hogy a zűrzavaros helyzetben további csoportok is kereket oldanak és csatlakoznak a már szabadon levő társaikhoz. Ezzel tovább erősödhet az IÁ a terepen. Még akkor is, ha a szökevények egy része visszatér abba az országba, ahonnan érkezett. 

Európába is jöhetnek, ám ez az utóbbi években már nem volt jellemző. Az EU rendőri szervezete, azaz az Europol szerint arra is csak elvétve akadt példa, hogy a migránsok közé jelentős számú IÁ-tag vegyült, s úgy próbált bejutni az ókontinensre, ahol ezzel még mindig sok politikus és párt riogat.

Az Europol (nyáron kiadott) éves jelentéséből az is kiderül, hogy 2018-ban összesen 129 sikeres, felszámolt és sikertelen terrorista akciót regisztráltak az EU-ban. A legtöbb merénylet (60) az Egyesült Királyságban, Franciaországban (30) és Olaszországban (13) volt. Egy évvel korábban még 217-et hajtottak végre, vagyis 2017-hez képest tavaly már jóval kevesebb terrortámadás történt az Unióban.

Ebből az is következik, hogy érzékelhetően csökkent a halálos áldozatok száma is. Tavaly 13 ember vesztette életét (és 53 sebesült meg) terrortámadásokban, amelyek mindegyikét magányos dzsihadista elkövetők hajtották végre polgári személyek vagy a hatalom képviselői ellen. Éves összehasonlításban ez szembeötlő visszaesés 2017-hez képest, amikor is 62 embert öltek meg.

A tavalyi 129 támadás többsége (csaknem 83) szeparatisták és (szélsőséges) etnonacionalisták számlájára írható. Ergo: az ilyen típusú erőszakcselekmények majdnem kétharmadáért nem iszlamista fanatikusokat terhel a felelősség. Hasonló tendenciára figyeltek föl az uniós rendőrségi szakértők 2017-ben is.

A terrorista akciók visszaesése részben azzal magyarázható, hogy javult a bűnüldöző hatóságok felderítő munkájának a hatékonysága. A közvélemény és a politikai elitek nyomására, nem különben az egyre nagyobb veszély miatt, a rendőrség és a titkosszolgálatok valósággal megtáltosodtak, mások szerint „megvadultak”, s óriási elszántsággal lendültek bele a terrorista elterelő hadműveleteikbe. Ennek köszönhetően 2018-ban már 1056 személyt tartóztattak le terrorista bűncselekmények (előkészítésének gyanúja) miatt. Az érintettek közül 511-en a dzsihadistákhoz tartoznak. A legtöbb gyanúsított Franciaországban (310), az Egyesült Királyságban (273) és Belgiumban (166) akadt horogra.

Bár jelentősen nőtt a felderítés és a megelőzés hatékonysága, a terrorszervezetek aktivitása nem csökkent. Sőt a terroristák bonyolult és minél több áldozatot követelő akciókat terveztek. Sok esetben éppen ez a hosszadalmas előkészület játszott a hatóságok kezére, hiszen így nekik is jutott elég idő felderíteni, és gyakran el is fogni a merényletre készülődőket.

Ám sok esetben csak vontatottan, nehézkesen haladt a nyomozás. Részben a nemzetközi együttműködés hiányosságai miatt. Ez sokszor abból adódott, hogy egyik uniós társállam titkosszolgálata nem bízott meg kellően a másikéban, vagy késve tájékoztatták egymást a terroristák mozgásáról, ami olykor nagy hibának bizonyult.

A lakosság többsége rossz szemmel néz az ilyen és hasonló mulasztásokra. Egy friss felmérésből kiderült, hogy a polgárok csaknem 80 százaléka várja el az EU-tól a biztonság további erősítését.

Talán okkal, mert az utóbbi évek kedvező változásai nem homályosíthatják el a tényt, hogy a terroristák európai vonatkozású támadásainak az ezredforduló óta nagyon sokan estek áldozatul. Az Európai Parlamentben nemrég bemutatott összefoglalóból (a Terrorizmus fekete és fehér könyvéből) ugyanis kiderül: 2000 és 2018 között 1868 európait öltek meg a terroristák a kontinensen és a világ más részein. A legvéresebb támadásokat 2004-ben (Madridban) és 2015-ben (Párizsban) hajtották végre.

Az EU egyre szigorúbb törvényekkel próbálja kezelni a problémát. A 2015-ös párizsi és a 2016-os brüsszeli vérengzések után a tagállamok több irányelvet is elfogadtak a terrorizmus elleni fellépésről, valamint a lőfegyverszerzés és birtoklás szabályozásáról. Emellett módosították a schengeni határellenőrzési előírásokat is. Az igyekezet ellenére a tagállamok jó része még mindig nem iktatta be saját jogrendjébe a szóban forgó „paragrafusokat”, holott erre már tavaly őszig sort kellett volna keríteni.

A világban szintén évek óta csökken a terrorista támadások és azok halálos áldozatainak száma. Ez persze nem jelenti azt, hogy a hatóságok lazíthatnak a terrorizmus elleni küzdelemben. Ám azzal nyugodtan eldicsekedhetnek, hogy az utóbbi évek erőfeszítéseinek köszönhetően látványos eredményeket értek el a jelenség elleni küzdelemben.