Vajdasági fehér-, és lyukhímzés címmel népművészeti alkotótábort hívott életre az Ady Endre Művelődési Központ keretein belül működő Tarka Virág Kézimunkacsoport. A szorgos kezű asszonyok a napokban megtöltötték a falu Művelődési Házát.
Alumínium kanál és csomagoló papír segítségével veszik le a mintákat a régi textíliákról (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
– Mindennap 15 hímzőnk gyűlt össze, olyanok, akik már ismerték a technikát, csak ezt a tudást egy kis népi jelleggel, rég elfeledett mintákkal is megfűszereztük. Terítőket készítünk a táborban, és ezért egy kis kihívásunk adódott, ugyanis ezek a könyvben is megjelent minták nincsenek sarkosítva. Ezzel a feladattal kezdtük, vagyis minden csíknak kellett sarkot is rajzolni, amit ügyesen megoldottuk. A vajdasági fehér hímzésről íródott – az egyik legátfogóbb, és legszemléletesebb szakirodalmat – Kolenák Ibolya, Szenttamáson gyűjtött anyagából megjelent könyvét hívtuk támaszul – tudtuk meg Bece Angéla csoportvezetőtől, aki elárulta azt is, hogy a tábor egyik előzménye volt az a szándék, hogy szerették volna felkutatni, hogy valaha milyen kézimunka-minták forogtak kézen Bácskossuthfalván. A tábori foglalkozás pedig alkalmat adott arra, hogy ezt a néhány régi párnaszegélyt, komatálkendő-mintáját lemásolják és újra gondolják.
– Nagymamáink, dédmamáink természetesen minden egyszerű használati tárgy formavilágának, mintázatának megadták a módját, így a textíliáknak is. Sajnos nem sok ilyen ágynemű, terítő vagy más viseleti darab maradt fenn a faluban, de az is lehet, hogy csak kevesek hallották meg a korábbi kutatásra tett felhívásunkat. Minden esetre, amivel rendelkezünk, azt szeretnénk tovább menteni, tovább gondolni. Az anyagokról a hagyományos módon vesszük le a mintát, egy vékony, fehér csomagoló papírt ráhelyezünk a hímzésre, és egy oxidálódásnak indult alumínium kanállal, vagy alumínium merőkanállal végig dörzsöljük a papírt, ami megőrzi a lyukacsák, illetve a hímzés szélét – tudtuk meg a Tarka Virág vezetőjétől, aki elmondta azt is, hogy találtak régen a faluban közkedvelt, mondhatni Bácskossuthfalvára jellemző hímzésmintákat, de hogy erről valóban be lehessen számolni a széles közönség előtt, egy komolyabb és átfogóbb kutatásra van szükség.
– Az ilyen jellegű kutatásokat úgy kell megszervezni, hogy a csapatok házról házra járják a települést, és a házigazdák közreműködésével felkutatják azt, ami még fellelhető, az sem baj, ha az az anyag el van szakadva, kopva, csak lehessen rekonstruálni róla a mintázatot. Jó példa erre az az anyagszeletke, ami egy valamikori komatál-kendő szétvágott, szebb napokat látott darabkája. Ezt a darabot is igyekszünk rekonstruálni, tovább gondolni – nyilatkozta a tábor főszervezője, akitől megtudtuk azt is, hogy a napokban elkezdett időigényes terítőkre több heti munkát kell szánni. A darabokat tavaszra tervezik bemutatni, a falu hagyományos Tavaszi Zsongás elnevezési népművészeti és kézműves kiállítása alkalmából.
A Vajdasági fehér-, és lyukhímzés elnevezésű bácskossuthfalvi tábor lebonyolítását a tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárság támogatta.
