Gordán Kolos (Gergely József felvétele)
Szeptember 11-én a reggeli órákban Masa Tibor karnagy vezényletével igencsak hangulatos, testet és lelket megmozgató koncertet adott a Zentai Fúvószenekar a zentai Fő téri parkban található zenepavilonban. A városnapra megszervezett eseményen a közönség zömét óvodások és kisiskolások alkották, akik lelkesen végigtáncolták a bulit, és az ő fergeteges hangulatuk még csak tovább fokozta az egyébként is kitűnő zenei élményt.
Az ünnepi hangversenyt követően a zenekar vezetőjét, Gordán Kolost kértük fel, meséljen nekünk kicsit a csapatukról, a repertoárjukról, a munkájukról és általában a fúvószenéről.
• Hogyan állt össze a mai koncertetek repertoárja, és egyáltalán hogyan válogatjátok ki az általatok eljátszott zeneműveket?
– A mostanit a már megszokott számokból raktuk össze. Van egy körülbelül két, két és fél órás műsorunk, amit bármikor el tudunk játszani. Próbáltuk változatos művekből összerakni, hagyományos fúvószenei indulókból és populáris, szórakoztató zeneszámokból, gyorsabbakból és lassabbakból egyaránt. Amióta Masa Tibor karmesterrel átvettük a zenekar irányítását, arra törekszünk, hogy minél több modern számot játsszunk, mivel az indulók a mai fiatalok számára már nem annyira izgalmasak, mi pedig szeretnénk minden korosztály számára élményt nyújtani.
• Zentán ünnepi alkalmakkor gyakran látunk benneteket. Merre szoktatok tájolni, és milyen fajta rendezvényeken léptek még fel?
– Május elsején indul be számunkra a szezon, azután a környező falvakba rendszeresen kijárunk a kenyérszentelőkre. Felléptünk idén a tornyosi falunapon is, augusztus 20-án pedig Törökkanizsán a Szent István-napi ünnepségen. Sok helyre járunk még, ahol táncosokat kell kísérni. A zentai városnapi koncert már régóta hagyománynak számít, én már tizenhárom éves koromban felléptem itt, most negyvenkettő vagyok… De vasárnap a mazsoretteseket is mi kísértük. Itt jegyezném meg, hogy nagyon szeretem a zentai közönséget, mert különösen hálásak, és akkor is megtapsolnak bennünket, amikor nem szólunk kifogástalanul. Jövő szombaton megyünk a topolyai mézfesztiválra… A környező településeken rendszeresen játszunk tehát, de ugyanúgy Magyarországon is, ha hívnak bennünket. Tavaly például felléptünk Kiskunmajsán egy nemzetközi fúvószenekari fesztiválon, ahol abban a megtiszteltetésben lehetett részünk, hogy Lezsák Sándortól egy különdíjat vehettünk át. Alapvetően, ahová elhívnak bennünket, mi megyünk. Nagyon kevés már a környéken a fúvószenekar, így tényleg nem szenvedünk hiányt meghívásokban.
• A szerbeknél rendkívül népszerűek a „trubácsok”. Mi a helyzet a magyar közönséggel? Mekkora az igény a mi közegünkben erre a fajta muzsikára?
– Nehéz a két műfajt összehasonlítani, hiszen a miénk nem az a fajta hagyományos fúvószene, mint amit például a gučai fesztiválon hallgathat az ember. De van rá igény, igen, ki szeretnek jönni a koncertjeinkre. Ha csak a tradicionális aranyvasárnapi hangversenyünket tekintjük, azt már jó ideje két napra, szombatra és vasárnapra kell felosztanunk, mivel egyetlen alkalomra nem lenne elegendő a színház befogadóképessége. De már a régi május elsejéken is népszerűek voltunk, az üzletek tulajdonosai például felvonulás közben megvendégeltek bennünket frissítővel, csemegével… Szerintem a zentaiak is büszkék ránk, és mi is azok vagyunk, hogy ezt csinálhatjuk.
• Milyen a zenekar generációbeli összetétele? Van-e utánpótlás?
– Büszkék vagyunk rá, hogy fiatalok is kezdenek beszivárogni a zenekarba. Jelenleg a legifjabb tízéves. Manapság nem könnyű dolog őket megnyerni ilyesminek, így külön öröm ez számunkra, hogy nekünk sikerül. Törekszünk arra is, hogy a helyi zeneiskolával szorosabb együttműködést építsünk ki, hogy küldjék hozzánk az utánpótlást. Mert nagyon nehéz azt mondani, hogy gyerekem, menj és csináld… ezt szeretni kell. De azt mondom, amíg így tizennégy-öt tagot számlálunk, ez még nagyon rendben van. Négyen-öten vagyunk itt az idősebb generációt képviselve, akik még Fábián tanár úr idején kezdtük ezt csinálni. Én a legelején még belefértem a hangszerem tokjába… (nevet) A legidősebb tagunk hatvanon felüli.
• A fúvószenének mik az alapvető specifikumai? Mit mozgat meg a hallgatójában? Sokféle muzsika részét is képezi, a reggae-től a dzsesszen keresztül a katonazenéig. Milyen pluszt ad hozzá mindezekhez?
– Ez egy érdekes kérdés… Nem vagyok ugyan szakember, de ha visszaemlékezünk, hogyan alakult anno még a háborúk idején, amikor csata közben szóltak a buzdító indulók, abból tudunk következtetni a lelkesítő hatására. Ehhez képest nem olyan régóta használják a szórakoztató zenében is. De a hatása abban is hasonló. Van neki lelke, és megmozgatja az embert.
• Végezetül mesélj, kérlek, a további terveitekről!
– Pillanatnyilag az aranyvasárnapi hangversenyre készülünk, melyre várjuk a hajdúböszörményi barátainkat is besegíteni. Emellett Lakiteleken összeismerkedtünk egy székely zenekarral, és most azon dolgozunk, hogy jövőre elhívjuk őket zenélni valamelyik itteni rendezvényre. Ami a hosszabb távot illeti, csináljuk, amíg vagyunk, amíg szeretjük, mert ez a lényege az egésznek.
