A topolyai városnapi rendezvénysorozat keretében átadták a Nagyapáti Kukac Péter Képzőművészeti Díjat. A díjazott, Szombathy Bálint alkotásaiból kiállítás nyílt a Művelődési Ház kiállító termében.
A 2019-es Nagyapáti Kukac Péter díjátadó ünnepségén (Ótos András felvétele)
A Nagyapáti Kukac Péter Képzőművészeti Díj Ninkov Kovačev Olga, Csernik Attila és Náray Éva összetételű bírálóbizottsága döntése értelmében a 2019. évi díjat Szombathy Bálint multimediális alkotó kapja. A díj átadására idén is a városnapi rendezvénysorozat keretében a községi képviselő-testület díszülése előtt került sor.
Az ünnepségen a díjazott nem tudott jelen lenni, mert a napokban a Ludwig Múzeumban az ötven éve Szabadkán alakult Bosch+Bosch csoport munkáját bemutató tárlat kurátoraként feladatai voltak Budapesten, így a díjat a művész húga, Sterbik Jolán vette át Kislinder Gábor községi elnöktől.
A zsűri indoklását Náray Éva ismertette, mely szerint Szombathy Bálint jelképes és valódi határokat elmosó, vagy ezeken átívelő művészete, akárcsak elméleti munkássága töretlenül autentikus és aktuális, legyen szó a neoavangard körébe tartozó munkáiról, illetve multimediális produkciójáról (konkrét vizuális költészet, akció, művészkönyv, tájművészet, pecsétművészet, művészbélyeg, installáció, performance, kiadói tevékenység, vizuális szemiotika, elektrografika stb.), vagy akár a modernista művészet kortárs jelenségeivel foglalkozó írásokról. Tevékenysége közel fél évszázadot ölel fel, azóta szereplője és mozgatója a térség művészeti életének.
Náray azt is hangsúlyozta, hogy több száz kiállítása volt világszerte, és egy valamit nem szabad ezúttal figyelmen kívül hagyni, hogy Szombathy pacséri születésű, gyermekéveit itt töltötte, innen indult.
A Nagyapáti-díjról szólva Náray Éva elmondta, hogy máig ez az egyetlen olyan képzőművészeti díj az országban, amit egy községi képviselő-testület alapított. 1973-ban, amikor a városra és a régióra is az élénk képzőművészeti tevékenység volt a jellemző, akkor merült fel az ötlet megalapítására. A 90-es évek viszontagságos éveiben egy időre megszűnt, vagyis nem ítélték oda, de 2003 óta ismét minden évben megkapja valaki.
Ninkov Kovačev Olga beszédében az éppen ötven éve alakult Bosch+Bosch művészeti csoportról és Szombathy indulásáról szólva elmondta, hogy amit ezek a fiatalok műveltek – a csoport alapítói mindannyian a neovantgard színterén komoly kísérleteket végeztek –, szétrobbantotta az akkori képzőművészeti miliőt. Bálint a szabadkai gimnáziumból került Újvidékre, az Új Symposionban volt grafikai szerkesztő, amely a progresszív művészetek nagyon fontos lapja volt.
Csernik Attila, a zsűri elnöke azt hangsúlyozta, hogy a Nagyapáti-díj régi adósság törlesztetése a nemzetközileg is elismert képzőművész, művészeti író, költő, kritikus irányába.
A Művelődési Ház kiállítótermében a hagyományokhoz hűen megnyílt a díjazott művész kiállítása is, amelyet a hónap végéig tekinthetnek meg az érdeklődők. A kiállítás katalógusában Szombathy Bálint szövegében az olvasható, hogy a bemutatásra kerülő alkotások analóg fotók, amelyek a képátvitel folyamán szenvedtek károsodást, szándékosan elrontott fényképek másolatai. Ezek a rejtett esztétikájú fotók a kiindulópontjai a kiállításon látható elektrografikáknak. A mozgásképek, a digitális grafikák, lüktető, hullámos, mozgó, erőt áramoltató motívumokból építkeznek.
