Ma, amikor a Limánról beszélünk, általában egy olyan városrészként emlegetjük, amely az új, a modern, a kollektív lakások felépítésére alkalmas terület.
Annak ellenére, hogy ennek a városrésznek megvoltak a hátrányai, elsősorban azok, amelyek a vizenyős, mocsaras területeket jellemzik, a XIX. század végétől a két világháború közötti időszakon át, szinte napjainkig építkezési szándékkal közelítették meg nemcsak a magánszemélyek, hanem a városfejlődés szocialista időszakára jellemző, kollektív lakásépítésre szakosodott struktúrák is.
A városrész a két világháború között még veszélyekkel teli területnek számított, különböző fertőzések veszélyeztették innen a várost. Így 1933-ban, az akkor már a községek és a városok felett is adminisztratív hatalommal rendelkező Dunai bánság szociális, politikai- és népegészségügyi osztálya leiratban értesítette Újvidék város elöljáróságát, hogy Újvidék város egészségügyi intézete június 15-én arról értesítette őket, hogy a város környékén végzett járványtani vizsgálata közben, a „Nagy-Limán és a Strand mellett is, az árkokban és pocsolyákban számtalan maláriával fertőzött szúnyoglárvát találtak”. Véleményük szerint az abban az évben várható „különleges időjárási viszonyok miatt, a maláriafertőzés veszélye megnőtt”. Erre való tekintettel az Egészségvédelmi Intézet és a Királyi Báni Hivatal meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket annak érdekében, „hogy ennek a veszélyes betegségnek a terjedését meggátolja”. Hogy sikeres legyen ez az akció, arra kérték a városi hivatalokat, hogy rendeljék el a Nagy-Limánon és a Strand út mellett lévő „új lakónegyedek melletti árkok és pocsolyák betemetését”, valamint „az út mellett lévő bokros, cserjés terület kitisztítását, amely kedvez a felnőtt szúnyogok megbújására”.
Szúnyog ide, szúnyog oda, a Duna partjára vezető, és a folyó felé gravitáló városnegyed csábító volt, nemcsak a városatyák, hanem a különböző sportegyletek és iskolák számára is.
A legnagyobb múltja az 1910-ben megalakult Újvidéki Atlétikai Club sportpályájának volt. Többnyire az újvidéki magyar sportolók gyülekeztek itt, és az egyik legtömegesebb sportszervezetként tartották számon. Pályáját a Nagy-Limánon építették fel, közvetlenül a vasúti töltés alatt, a Limánra vezető aluljáró mellett. A sportpálya fafaragásos nézőtere még a XX. század hatvanas éveiben is állt.
Talán a legimpozánsabb azonban az 1936-ban megépült diáksportpálya volt, amelynek füves tere a csoportos tornagyakorlatokra volt alkalmas, az atlétikai lökő sportágak, a gerely-, a súly- és diszkoszlökésre, egy 333 méter hosszú körfutópálya és egy külön kialakított ugrópálya az atlétikai ugrósportok számára. A nézőterek mindkét oldalról 5000 néző befogadására voltak alkalmasak A diáksportpálya másik része, egy pihenésre alkalmas összkomfortos épületből, két teniszpályából, egy kosárlabda-, és egy röplabda-terepből állt. A legnagyobb sportesemény, amelyet ezen a diáksportpályán rendeztek meg 1935 és 1941 között, a Dunai bánság középiskolai csoportjának gyakorlatai és atlétikai versenye volt. A diáksportpálya ma is áll, a felépülését követően évtizedeken keresztül szolgálta az újvidéki általános és középiskolásokat, talán még ma is az atlétikát űzők kedvenc edzőterepe. Napjainkban azonban már az újvidéki egyetemen tanuló hallgatók sportpályájává lépett elő. Közvetlen közelében pedig az egykori Strand út baloldalán lévő házak helyén felépülő, akkoriban a város legmagasabbnak számító, tízemeletes toronyházaiban, az ún. Kúlák-ban pedig az Újvidéki Egyetem különböző karain előadó tanárok, az Újvidéki Rádióban dolgozó újságírók, orvosok és a postán dolgozó mesterek és családjaik leltek új otthonukra.
