Ma van az öngyilkosság elleni küzdelem világnapja. A szabadkai Közegészségügyi Intézet tájékoztatója szerint Szerbiában 100 ezer lakosra 13,6 öngyilkosság jut, ami középmagas értéknek számít. Az öngyilkosok száma az elmúlt húsz évben folyamatosan csökken az országban. Az elmúlt évben Szerbiában 949 személy lett öngyilkos, 305-en közülük vajdaságiak, 40-en pedig az észak-bácskai körzetből valók.
A világnap alkalmából felkerestük dr. Sági Zoltán neuropszichiátert, a Szabadkai Közkórház pszichiátriai osztályának osztályvezető főorvosát, aki elmondta, hogy az öngyilkossági esetek száma az elmúlt időszakban csökkent, a kórházban hetente egy-két olyan eset van, amely öngyilkossági kísérlettel áll összefüggésben. A szakember szavai szerint az öngyilkossági kísérlet leggyakoribb formája vidékünkön a gyógyszer-túladagolás, az öngyilkosságé pedig az önakasztás.
A depresszió vezet el az öngyilkosság gondolatához (Gergely Árpád illusztrációja)
– Az, hogy Szabadkán és környékén magas az öngyilkosságot elkövetők száma, történelmi tény. Már az Osztrák–Magyar Monarchia korában is tapasztalható volt ez a jelenség, és 2017-ig a világranglista első helyén álltunk. Azóta mérséklődött ez a szám. Most a harmadik helyen vagyunk. Ez persze még mindig nagy gyakoriságot jelent. Sok kutató próbált már magyarázatot találni arra a kérdésre, hogy miért pont itt van ennyi öngyilkosság. Egyelőre csak elméletek születtek. Ez egy soktényezős probléma. És ami megnehezíti a probléma megfejtését, az az, hogy ezek a tényezők máshol is fennállnak, de azokon a területeken mégsem ilyen magas az öngyilkosságok száma – nyilatkozta lapunknak a főorvos.
Bár a magas öngyilkosságszám okáról csak találgatások vannak, dr. Sági Zoltán megosztott velünk néhány lehetséges magyarázatot erre a jelenségre.
– Az első tényező a mentalitás. Szabadka és környéke olyan terület, ahol az öngyilkosság, mint problémamegoldó minta jelen van. Ha valamilyen nehéz élethelyzet alakul ki, komoly konfliktusok adódnak, akkor ez gyakran előkerül, mint problémamegoldási lehetőség. Ezt tapasztaljuk mi is, amikor kapcsolatba kerülünk ezzel a problémával, az öngyilkossági kísérletet elkövetőknek a felmenői között, vagy akár a szüleik között is megtalálható az öngyilkosság, mint problémamegoldási minta. A minta mellett fontos tényező a személyiségstruktúra is, amellyel az itt élő lakosság rendelkezik. Elmondható, hogy az itt élők emocionálisan érzékenyebbek, tehát mélyebben élik át az életeseményeket, a nehézségeket, a problémákat. Persze nyilvánvaló, hogy a problémának van genetikai háttere is. Ami szintén érdekes, hogy akik ide költöznek, azok is átveszik ezt a mentalitást. Náluk is ugyanúgy magas az öngyilkosság aránya. Ez is egy jelenség, ami kimutatható, de ennek az okát sem tudjuk még – magyarázta a neuropszichiáter.
Dr. Sági Zoltán három veszélyeztetett korosztályt különített el, mégpedig a serdülőket, az érett korban lévő felnőtteket és az idős korúakat. Felhívta a figyelmet, hogy mielőtt valaki öngyilkosságot követne el, annak a környezet számára is jól érzékelhető jelei vannak.
Dr. Sági Zoltán neuropszichiáter (Fotó: Patyi Szilárd)
– Erre van egy szakkifejezés: öngyilkosság előtti tünetegyüttes, vagy periódus. Ebben a periódusban olyan viselkedési jegyek jelennek meg az egyénnél, amelyek korábban nem voltak jelen. Ez segít minket a megelőzésben. Az illető, amiatt, mert nem tudja megoldani konfliktusait, befelé fordul, elmagányosodik. Számára addig fontos eseményekben nem vesz részt. Nem tud örülni. Érdeklődését nem tudja felkelteni az a tevékenység, amit korábban szívesen csinált. Ezek a tünetek tulajdonképpen a depresszió tünetei. A depresszió fokozódásával azonban megjelenik az öngyilkosság gondolata, mint megoldási forma. Ha a családban megvan az öngyilkosság mintája, akkor ezek a gondolatok hamarabb jelentkeznek – sorolta Sági Zoltán.
Az elmondottakhoz a szakember hozzátette, hogy az öngyilkosság előtti tünetegyüttesből a környezet leginkább a kommunikáció megváltozását veheti észre. Az egyén impulzívabbá, hirtelen haragúvá válik. Hangoztatja az élet értelmetlenségét, akár annak is hangot ad, hogy hogyan vetne véget életének.
– „Jobb lenne, ha meghalnék.” „Felakasztom magamat!” Ezek nem szokványos közlések önmagunkról. Ez megüti a fülünket, még akkor is, ha teljes mértékben biztosak vagyunk abban, hogy az illető nem teszi ezt meg. Nem természetes, ha valaki meg akar halni. Az ember élni akar. Az említett közléseket vegyük komolyan. Hagyjuk, hogy az egyén indulata elmúljon, és utána próbáljunk meg beszélni vele e kijelentéseivel kapcsolatban – tanácsolta Sági Zoltán.
Fontos tudni, hogy vannak szakemberek, akik rendelkezésre állnak a lelki gondokkal küzdők számára.
– Ahhoz, hogy az utóbbi időben csökkent az öngyilkosságok száma, az is hozzájárult, hogy megváltozott az emberek önmaguk iránti igénye. Törődnek önmaguk lelki, érzelmi életével. Úgy gondolom, az emberek ebben a tekintetben felelősebbek lettek. Hozzájárult ehhez az is, hogy már van kihez fordulni. Azok, akik késztetést éreznek az öngyilkosságra, és szűkebb környezetükben nincs kihez fordulniuk, bátran fordulhatnak segítségért, tanácsért, vagy akár csak egy beszélgetésre is a pszichológusokhoz, pszichiáterekhez, orvosokhoz, de a lelkészekhez is. Akinek volt már ilyen krízise, megtapasztalta, milyen érzés az, ha elmondhatja valakinek azt, ami nyomja a lelkét – szögezte le Sági Zoltán.
