Egy 180 millió fogyasztót számláló piachoz való hozzáférést tesz lehetővé Szerbia számára az Eurázsiai Gazdasági Unióval (EaEU) kötendő szabadkereskedelmi megállapodás – állapította meg tegnapi találkozóján Aleksandar Vučić államfő és Alekszandr Bocan-Harcsenkó, Oroszország belgrádi nagykövete. A dokumentumot a tervek szerint október 25-én írják alá.
Vučić és Bocan-Harcsenkó egyetértettek abban, hogy az orosz–szerb kapcsolatok a két fél elvárásai szerint alakulnak, és hogy a szabadkereskedelmi megállapodás lehetővé teszi az áru, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlását.
Az Eurázsiai Gazdasági Unió vagy más néven Eurázsiai Unió (EaU) három ország részvételével létrejött gazdasági együttműködés. Oroszország, Kazahsztán és Fehéroroszország elnökei több mint öt éve, 2014 májusában írták alá Asztanában azt a szerződést, amelynek értelmében az akkor összesen 170 milliós népességet és 2,7 trillió dollárnyi bruttó hazai terméket felölelő új gazdasági integrációs szervezet 2015. január 1-jén megkezdte működését a tőke és szolgáltatások szabad áramlásának megteremtése érdekében. Később Örményország és Kirgizisztán
is csatlakozott az Unióhoz. Megalakulásakor az Eurázsiai Gazdasági Unió adta a világ GDP-jének 3,2 százalékát, és ipari termelésének 3,7 százalékát.
A moszkvai székhelyű EaEU tavalyi szocsi csúcstalálkozóján Putyin orosz államfő azt hangoztatta, hogy az integráció elmélyítéséhez elsősorban az Unió belső piaca hatékonyságának növelése, a nemzeti gazdaságszabályozások közelítése, valamint az áru, a tőke és a munkaerő szabad mozgását gátló tényezők kiküszöbölése szükséges. A prioritások között az online kereskedelem és az áruszállítás nyomon követésének fejlesztését, a közlekedési folyosók létrehozását és az ipari együttműködés elmélyítését említette.
A szerbiai viszonyokat jól ismerő közgazdászok szerint az októberi megállapodás nem hoz világraszóló változásokat az ország gazdaságában. Oroszország kivételével Szerbiának most nincs jelentősebb árucseréje a tagállamokkal, és a jelek szerint egyhamar nem is lesz, mert az itteni vállalatoknak ehhez nincs elég kapacitásuk, nincs elegendő áru, amivel Szerbia megjelenhetne a hatalmas piacon.
