Szent István napja körül már eszünkbe juthat, hogy lassan elmúlnak a szép nyári napok, hamarosan és végérvényesen beköszönt az ősz. Az ősz nemcsak a hulló leveleket, a hűvös reggeleket és az illatozó szőlőt hozza magával, hanem kezdetét veszi az iskola is.
Sok családban a tanév közeledte valódi stresszt jelent, nemcsak a hatalmas év eleji költekezés miatt, hiszen a tankönyvek, a felszerelés, a gyerek felruházása bizony szép kis összeggel járnak, elmúlnak a felszabadult napok, a délig alvás a múlté, és a szabadidő egy részét is lassan némi leckeírással, tanulással kell majd tölteni. Az elsőbe induló kisdiákok szülei azon aggodalmaskodnak, hogyan veszi majd a kicsi az akadályokat, de ugyanez aggasztja a felsőt kezdő kamaszok nevelőit is. A gyerekek nagy része hallani sem akar augusztus közepe táján a közelgő sulikezdésről. Persze a szülőknek sincs túl nagy kedvük a vízben visítva pancsoló csemetéjét ilyesmivel riogatni, ami érthető is, a nyári szünet a pihenésről, a kikapcsolódásról szól. De a nyári szünet vége felé azért érdemes finoman a gyerekek figyelmét valamelyest az iskolára irányítani. Ha van rá mód, együtt nézzük át a tankönyvek és tanfelszerelések listáit, amit még kell, azt próbáljuk együtt beszerezni. Nézze meg a diák a tankönyveit, pakolja ő el a fiókjába, válasszon a papírkereskedésben törlőgumit, grafitceruzát, töltőtollat, füzetet. A tanítóval előre meg lehet beszélni, hogy a könyveket, füzeteket be kell-e borítani, ezt a nagyobbacskák együtt megtehetik az osztálytársakkal is egy teadélutánon. Vannak újrahasznosított papírborítók, a gyerekek kreatívan megoldhatják a taneszközeik védelmét, ha erre van igény. Ma már használt textíliából is lehet kapni könyv- és füzetborítót a kézműveseknél, ami egyedi munka, de drágább, mint a boltból megvehető környezetszennyező nejlon. Viszont hosszabb időre szól, hiszen a nejlonborító év közben általában elszakad, de a textilborító tartósan használható, és a kicsit ügyesebbek otthon is készíthetnek, ha van egy kis segítség hozzá.
Fontos az, hogy az iskolára való előkészületeket próbáljuk meg úgy szervezni, hogy a diákok számára jó szórakozási lehetőség legyen, ne pedig a nyári napok könyörtelen megkurtítása. Egy kicsit hűvösebb vagy esős napon, amikor nem vonzza annyira a fürdés, az úszás, ideális egy-egy ilyen tevékenységet beiktatni. Amikor az eljövendő iskolai tanévre gondolunk, átlapozzuk a könyveket, megnézzük, melyek azok a füzetek, amelyeket még lehet használni, és mivel sokszor nincs előre elkészült tanszerlista, csak a biztosan szükségszerűt vegyük meg előre. Eltört a tavalyi háromszögvonalzó, amit pótolni kell, általában egy új törlőgumi, hegyező, pár grafitceruza is elkel, egy-két füzet. A többit majd akkor, amikor már bizosan tudjuk, miből mire lesz szükség. Manapság a gyerekeket is megérinti a környezetvédelem, így biztosan sokan választják a vizeskulacsot a műanyagpalack helyett, vagy hajlandóak uzsonnásdobozban vinni a szendvicsüket. Egyébként is a gyerekek iskolai étkezésére jó lenne nagyobb hangsúlyt fektetni, mivel azt tapasztaltam, hogy a diákok már alsóban is néha csak egy csomag sóspálcikával érkeznek a suliba, ami nem elegendő, hogy egész délelőtt egyedüli tápláléka legyen a növésben levő gyereknek. Az iskolai étkezésekkel én magam sem vagyok elégedett, úgy gondolom, hogy túl sok cukor és magas szénhidráttartalom miatt a rendszeres fogyasztásuk nem kedvez sem hosszú, sem rövidtávon a gyerekek egészségének, koncentrációjának, jó közérzetének, de ez legyen a táplálkozási szakértők dolga. A szülő azonban megteheti, hogy olyan uzsonnát készít a gyereke számára, amit a helyes táplálkozás megkíván. Akár közösen is elkészíthetik eleinte, így később a gyerek önmaga tud gondoskodni a tápláló uzsonnáról. A kamaszokra jellemző, hogy az uzsira kapott pénzüket kólára költik, ami szörnyű, ha arra gondolunk, hogy hat órát kell így kibírniuk, és otthon se szoktak reggelizni. Volt olyan diákom, aki az uzsonnapénzt összegyűjtötte, mert mobiltelefont akart venni. Szóval, ha van rá mód, csomagoljunk, és ezt minél kisebb korban kezdjük, annál biztosabb, hogy a gyerekek is magától értetődőnek fogják tartani. A nagyobbak tudnak maguknak szendvicset készíteni, csak azt nem lehet rájuk bízni, hogy maguktól eszükbe jusson. Egy idő után majd ez is kialakul, de addig szülőként kövessük figyelemmel, hogy biztos van-e uzsonnájuk, és azt elfogyasztják-e.
Így a nyár vége felé azzal segítjük a gyerekeket, hogy szeptemberben jól startoljanak, a gondolataikat kicsit a suli felé irányítjuk, teszünk pár lépést, amely segíti őket abban, hogy feldolgozzák magukban a nyári élményeket, és derűsen, felkészülten kezdhessenek neki az új tanévnek.
