A Nagybecskereki Egyházmegye egyetlen Mária-kegyhelye, Töröktopolyán, az 1899-ben épült. A Szűz Mária Mennybemenetele – Nagyboldogasszony elnevezésű római katolikus templom 1859 óta zarándokhely, amelyet az 1854-ben, valamint az 1855-ben megismétlődő Mária-jelenéseknek köszönhet. Az augusztus 14-ei és 15-ei búcsúra, a szerda délutáni keresztúti ájtatosságra, bűnbánati liturgiára, szentmisékre (horvát nyelven is tartottak misét) valamint az esti gyertyás körmenetre több mint ezer zarándok érkezett, hogy részesüljön a kegyhely kisugárzásából és elnyerje a Szűzanya közbenjárását.
Nagyboldogasszony-napi gyertyás körmenet (Fotó: Gergely József)
Nagyboldogasszony – Szűz Mária mennybemenetelének napján az esti ünnepi szentmisén msgr. dr. Német László nagybecskereki püspök prédikációjában kiemelte:
– Szent hagyományaink nagyon szépen ecsetelik a mai ünnep tartalmát. Jézus három nappal előbb tudatta Máriával halála óráját, melynek bekövetkeztével testét az Olajfák hegyén vágott sziklasírba temették. A temetésére érkező apostolok közül Tamás, aki már Jézus feltámadását is hitetlenkedve fogadta, csak harmadnapra érkezett meg. Mikor látni akarata az elhunyt Máriát, az apostolok felnyitották a sírt, melyből kellemes balzsamillat áradt, de a koporsó üres volt. Míg az apostolok ezen álmélkodtak, angyali énekhang kíséretében az égbolton megpillantották Mária testét, amint az angyalok égbe emelik. Az üres sírt pedig kellemesen illatozó növények borították be.
Ebből a hagyományból ered az a katolikusok körében elterjedt szokás, mely szerint ezen a napon virágot, gyógynövényt szentelnek, hogy ennek füstjével kezeljék a betegeket. Ezt teszik például Székelyföldön, Moldvában a csángók, de Németországban, Svájcban és Ausztriában is szenteltek virágokat ezen a napon.
A Nagyboldogasszony és a Kisboldogasszony, vagyis Mária születésnapja (szeptember 8-as) közötti időszak varázserejű időszaknak számít. Ekkor kell szedni a virágokat és gyógyfüveket, amelyeket utána családi körben őrizni szoktunk. E szokás mutatja, hogy mi emberek szoros kötelékben állunk a természettel, a teremtett világunkkal. Jézus feltámadásával és Mária mennybevételével tett hit egyik legnagyobb tanítása, hogy minden, ami létezik, és amit ismerünk, benne a holt és élővilág is feltámad, és örökké fog élni Isten országában.
A feltámadásba vetett hitt, arra hív bennünket, hogy megtegyünk mindent annak érdekében, hogy ez a világ, amelyben élünk ne menjen tönkre az ember tevékenysége és felelőtlensége miatt. A teremtett világgal bánhatunk kényünkre, kedvünkre, pedig éppen ennek vagyunk a szemtanúi. Isten akarata más, nem azért teremtette a Földet, hogy azt az ember tönkretegye, hanem, hogy gondját viselje, a saját javára használja, méghozzá úgy, hogy az utánunk jövő nemzedékek is tudják élvezni, rajta élni.
A hétköznapi magatartásunkkal számos negatív jelenséget küzdhetünk le. A szelektív hulladékgyűjtés még kevésbé fejlett Bánátban, de e felé kell haladnunk. De arra mindenki odafigyelhet, hogy otthon ne pazaroljuk a vizet, hogy a gépolajt ne öntsük ki, mert leszivárog a talajvízbe, onnan pedig az ivóvízbe. Az ilyen vizet nehéz megtisztítani. Egész Bánát vízen fekszik, van elég víz, de nincs egy településünk sem, ahol valóban minőségi vizünk lenne. Folyóink tisztaságáról nem sok jót mondhatunk el.
A másik dolog, amivel segíthetünk a Földünknek, az pedig a vásárlási szokásukhoz kapcsolódik. Valamikor gyermekkoromban vásárláskor, kosarat, szatyrot vittünk a boltba. Azután betört a nejlonzacskó, nem kellett kosár, mindent nejlonszatyorba raknak, dobálják utánunk a nejlonzacskókat, mi meg úgy dobáljuk el, hogy nincs olyan folyó, amelynek a parti fáin ne lógnának ezrével a nejlonzacskók. Jó, hogy kezdik bevezetni a fizetős műanyag szatyrokat Szerbiában is. Újra megtanuljuk, hogy vigyünk magunkkal bevásárló szatyrot és ezzel is segítsük, védjük a Földünk életét és a jövőjét – hangsúlyozta prédikációjában Német püspök, aki faültetésre buzdított minden bánátit.
Csütörtökön délelőtt búcsúi szentmisével folytatódott a Nagyboldogasszony-napi búcsú.
