Jellegében és hatásában két ellentétes eseménysor játszódik le napjainkban Ukrajnában. Egyrészt az új elnök megválasztása és a parlamenti választáson aratott győzelme azt ígéri, hogy megváltozik az országban mindaz, ami eddig lehetetlen helyzetet teremtett. Másrészt tovább éreztetik hatásukat azok a tényezők, amelyek a feszültség forrásává és a kisebbségekkel szemben ellenséges országgá tették Ukrajnát. Ennek a furcsa gubancnak egyszerű a magyarázata: az történik, hogy a visszahúzó erők mindent megtesznek annak megakadályozására, hogy az új elnök tényleg változásokat hozzon. De menjünk sorjában!
Ukrajna gazdaságilag nehéz helyzetbe került. Az első pillantásra nem kellene olyan rosszul állnia. Gazdasága kb. Magyarország szintjén eladósodott, és még némi növekedésre is képes. De Ukrajna Európa legszegényebb országa. (Fejenkénti nemzeti jövedelme alig több mint fele Szerbiáénak, és kevesebb, mint egyharmada Magyarországénak). Így aztán jobban megérezte a szakítást Oroszországgal, amellyel gazdaságilag összeforrt. (Még így is Oroszország első számú partnere a kivitelben és a behozatalban egyaránt).
De ugyanakkor jobban megérezte a rendszerváltozás egyik fonákságának hatását (több dollármilliárdosa lett, mint egész Közép-Európának), és a háborús feszültség hatását is. (Már a káosz és a fegyveres bandák országává alakult). És mindezt még betetőzte a korrupció hihetetlen elburjánzása. (A milliárdosokat látva sokan hirtelen meg akartak gazdagodni, vagy azokkal lépést tartani).
Az ukránok annyira megelégelték ezt a helyzetet, hogy az ország élére állítottak egy színész-komikust, egy tévésorozat hősét, csak azért, mert változást ígért. Volodimir Zelenszkij ugyanis az elnökválasztás első fordulójában az élen végzett, majd a másodikban óriási többséggel, a szavazatok 72 százalékával legyőzte az addigi elnököt, Petro Porosenkót. Utána az őt támogató párt, a Nép Szolgája többséget szerzett a parlamenti választáson. (A hírek szerint most már teljessé akarja tenni a változást, koalícióra lép a parlamentbe bejutott Hang párttal, és egy rockénekest, Szvjatoszlav Vakarcsukot nevezné ki miniszterelnöknek). Sőt a változás óhajának volt még egy beszédes jele. A parlamenti választáson második lett egy oroszbarát párt, az Ellenzéki Platform – Életért, jócskán megelőzve az utána következő pártot, amelyet Porosenko vezet.
Zelenszkij több vonatkozásban is szakítás az eddig kialakult helyzettel. Elsősorban nemzedékváltást jelent. (Most 41 éves, tehát a rendszerváltozáskor 12 éves volt). Ami már önmagában két vonatkozásban is szakítás az eddig kormányon lévő erőkkel szemben. Szakítás mindazzal, amivel a „vadkapitalizmusra” való áttérés harácsolóvá tett egy egész nemzedéket, miközben a korrupció melegágyává változtatta a gazdaságot és a politikát. Másrészt szakítás azzal, amit a rendszerváltozás nemzedéke az addigi kommunista ideológia helyébe akart állítani, hogy az lehetővé tegye hatalomra jutásukat és hatalmon maradásukat. A nacionalizmussal, amely Ukrajnában nemcsak a kisebbség ellenségévé tette a politikát, hanem már addig ment, hogy nemzeti hősöket csinált a fasizmus tömeggyilkosaiból.
A szakítás jegyében Zelenszkij két ponton is alapjaiban akarja megváltoztatni a politikát és a helyzetet Ukrajnában. Egyrészt kiutat próbál találni abból a zsákutcából, amelybe az országot a nacionalizmusnak az a vonása juttatta, hogy ellenségnek tekint minden más nemzetet, más nemzetek elleni uszítással szerzi meg vagy tartja fenn a hatalmat. Ezzel muníciót biztosítva a másik nacionalizmusnak már olyan helyzetet teremtett, hogy Ukrajnában két szakadár „népköztársaság” alakult, és nemcsak a törvényhozás, hanem fegyveres bandák is zaklatják a kisebbségeket. Itt már bejelentette, hogy tárgyalni kíván Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.
Másrészt véget akar vetni a korrupciónak. Az első törvény, amit az új parlament elfogad, a képviselők mentelmi jogának megszüntetése lesz, annak megakadályozására, hogy a bűnösök megússzák a felelősségre vonást. Már be is jelentették, hogy eljárás indul Porosenko és munkatársai ellen állami pénzek magánszámlákra utalása miatt. (Ettől félnek másutt is sokan, amikor görcsösen ragaszkodnak a hatalomhoz). Porosenko már meg is szökött az országból: felesége három családtaggal Münchenbe repült, ő és fia pedig Dubaiba utazott.
Nem csoda tehát, hogy a visszahúzó erők minden áron meg akarják akadályozni, vagy legalább gátolni, hogy Zelenszkijnek sikere legyen. Elsősorban azt akarják megakadályozni, hogy bármi történjen az Oroszországgal való viszony javítása és a szakadárok kérdésének megoldása érdekében, mert az a fegyveres bandák felszámolását is magával hozná. Már voltak incidensek. (Például orosz hajók lefoglalása, lövöldözés, egy ukrán katona halálának kiprovokálása formájában).
Külön aknamunka folyik annak megakadályozására, hogy valami történjen a kisebbségek helyzetének javítása terén. A sokáig vitatott nyelvtörvényt hirtelen elfogadták és Porosenko gyorsan aláírta, hogy az új elnök mandátumának elején életbe lépjen. Pedig a jogszabály ellen nemcsak Magyarország tiltakozott, hanem az EBESZ is megállapította, hogy sérti a kisebbségek jogait. De más jelét is adták annak, hogy meg akarják őrizni a kisebbségek elleni politikát. Így az Ukrán Biztonsági Szolgálat július 18-án, tehát a választások után, büntető eljárást indított a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ellen, amiért az a magyar nemzeti lobogó színeivel ábrázolt három magyar érdekeltségű egyéni választókerületet. Hát nem elég már ennyi is, hogy szurkoljunk Zelenszkij sikerének?
