„Irányítsd lépteidet a régi romokra!
Szentélyedben az ellenség mindent lerombolt!”
(Zsoltárok könyve 74:3)
„A múltnak nem mi vagyunk fontosak, minekünk fontos a múlt.”
(Grecsó Krisztián)
„Aracs nemcsak ódon téglák és kőtömbök gondos tervezéssel egymásra helyezett halmaza. Nemcsak egy egyházi épület a Vajdaságban, a bánsági síkságon, mely sok száz évvel ezelőtt egy olyan térség központja volt, mely gazdag kereskedelemmel rendelkezett s budai kövekből építkezett, és ahol művészeti műhelyek faragómesterei napszámosok százaival dolgoztak kitartó munkával Isten házának felépítésén.” – írja Biacsi Karolina az Aracs – a Pusztatemplom múltja és jövője című, kétnyelvű kötet előhangjában. A könyv a Forum Kiadó gondozásában jelent meg, Biacsi Karolina, Raffay Endre és Tüskés Anna szerkesztésében.
Az aracsi Pusztatemplom, az egyik legkorábbi, román-korai gótikus stílusú építészeti emlékünk Vajdaságban, Tökökbecse közelében fekszik, Beodra és Basahíd közelében. A 13. század első harmadában épült, valószínűleg egy korábbi templom helyén, a Budai-hegységből származó mészkőtéglákból. A romok rekonstrukciója alapján feltehetően eredetileg három köríves, háromhajós román stílusú építmény volt melyet az északi mellékhajó fölé emelt toronnyal egészítettek ki. Az építmény a 16. századi török pusztításoknak esett áldozatául, majd már csak a romok magaslottak a 19. századig teljesen elnéptelenett vidék őrzőjeként a bánsági mezők fölött. A Pusztatemplomhoz fűződő legendák szerint István király itt van eltemetve. A király azt ígérte a hozzá látogató libapásztorlánykának, hogy amikor majd újra megszólalnak a harangok a Pusztatemplomban, akkor feljön a mélyből és megsegíti a Délvidéken árván naradt magyarságot. A néphit szerint minden tizenharmadik év Szent István napjának éjszakáján a Pusztatemplomnál több helyen kék lángok láthatók, majd az éj közepén megnyílik a föld valamelyik kék láng helyén, és a földből kiemelkedik egy tüzesen izzó üst, tele vakítóan csillogó, sárga arannyal. Az üst mellett egy tündér áll, aki angyali hangon megszólal: „Jöjjetek jó emberek, itt az arany! Építsétek vele újjá Pusztatemplomunkat!” (Forrás: pannonrtv.com/08/19/2018)
A kötet Köszöntőjében Dezső Jánosnak, a Collegium Hunagricum igazgatójának beszámolóját olvashatjuk arról, milyen meghatározó élmény volt számára az első aracsi látogatás, mely élmény hatására fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy tenni kéne valamit ezért a közösségmegtartó középkori templomért. „A pusztai Notre-Dame-ért, ahogy annak idején egyik rádiós riportomban tévesen neveztem. A templom ugyanis nem a párizsi Miasszonyunk-székesegyház rokona, hanem, szakértők szerint, boltozati rendszere alapján inkább a franciaországi bourges-i székesegyházé. Szembeötlő bizonytéka annak, hogy ez a vidék a régi európai civilizáció vérkeringésének része volt, amíg az lehetett.” Majd kezdeményezésére 2017. szeptember 21-én sor került Az aracsi Pusztatemplom múltja és jövője magyar–szerb tudományos konferenciára, melynek fő célja a magyarországi és szerbiai szakemberek közötti szakmai kapcsolat és tapasztalacsere erősítése volt, valamint annak megvitatása, milyen formában lehetne megmenteni és tartalommal megtölteni a jelképértékű romot. A tanulmányok szerzői dr. Marosi Ernő (Az aracsi templom, kortársai között), dr. Raffay Endre (Az aracsi templom építéstörténete), dr. Szakács Béla Zsolt művészettörténészek (Az aracsi templomrom és a romkonzerválás hagyományai Magyarországon), Veselin Ladić restaurátor (Állagmegőrző munkák az aracsi templomrom pillérein, az oltárrész kőfaragványain és rozettáján) Biacsi Karolina kőszobrász-restaurátor művész, műemléki szakmérnök (Az anyagok megválasztásának és alkalmazásának problematikája az aracsi templomon folyó konzervátori és restaurátori munkákban), valamint Sanja Kesić Ristić (Aracs. A konzerválástól a resturálásig) és Bojan Kojičić művészettörténészek (Kulturális műemlékek Törökbecse község területén). A romtemplommal kapcsolatban két véleményt képviselő táborra oszlanak a szakemberek, a restaurálás és észszerű továbbfejlesztés hívei az egyik, valamint a romok konzerválását javasló másik oldal. Abban azonban mindannyian egyetértenek, hogy az aracsi Pusztatemplomot meg kell menteni az utókornak, nem válhat az enyészet áldozatává ez a „monumentális, csodás sziluettjével magával ragadó zászlóhordozó, szimbólum és erőt sugárzó bazilika”. Emlékezzünk hát feladatunkra, örökségünk megőrzésére, mert hiszen (a kötetszerkesztő, Biacsi Karolina szavait idézve) miénk ez a „szakrális tér, tér-egység, mely a föld alatt mélyen őrzi ősi titkainkat, s hatalmas falaival az ég felé viszi sóhajaink hangját”.
