A Rozetta Kézműves Társaság a megalakulása óta kiemelt figyelmet szentel a különféle műhelymunkáknak, a régi népi technikák megőrzésének, továbbörökítésének.
Nagy Abonyi Ágnes, Domány Katalin és Horváth Mária az ünnepségen (Szabó Nóra felvétele)
A társaság tagjai igyekeznek megteremteni a megfelelő helyet, időt és természetesen az anyagi forrásokat is ahhoz, hogy munkájukat színvonalasan, megfelelő körülmények között végezhessék. A közös munka helyszíne a zentai Népi Technika székházának két terme. Ezek közül a főépületben lévő irodahelyiségből alakították ki a mintaszúró, sablonkészítő és drukkolóműhelyt, amelyet hétfő délután, ünnepélyes keretek között adtak át rendeltetésének.
A mára már kihalófélben lévő munkák eszközeit lelhetjük fel a teremben, a hímzőmintaszúró gépet, amely a leendő hímzésekhez készülő előnyomatokat viszi fel a pauszpapírra, ezenkívül több mint ötezer mintasablont, amelyek rendszerezve, katalogizálva vannak fiókos irattartókba helyezve, ezzel is megőrizve azokat a motívumkincseket, amelyeket Kiss György zentai mintaszúró készített munkássága során. A kézműveskultúra ezen ágának megőrzése és továbbadása érdekében alakították ki ezt a helyiséget, ahol könnyen rá lehet bukkanni olyan sablonokra, amelyeket műhelymunkák, kézműves-foglalkozások és táborok alkalmával is elő lehet majd venni.
Domány Katalin a mintaszúró műhely átadása előtt (Szabó Nóra felvétele)
– Nagyon örülök annak, hogy méltó kezekbe kerültek ezek a minták, édesapám munkái, illetve a mintaszúró gépe, valamint a műhelyfelszerelése. Az az igazság, hogy eléggé nehezen váltam meg ezektől a mintáktól, hiszen erősen kötődöm hozzájuk. Amikor nyugdíjba mentem, én is csináltam, de nyomába sem érhettem az apukának, ő ugyanis valóban gyönyörűen szúrta a mintákat – fogalmazott Domány Katalin, akitől a Rozetta Kézműves Társaság megvásárolta édesapja, Kiss György hagyatékát, egy mintaszúró és drukkolóműhely teljes eszköztárát. Domány Katalin hozzátette, hogy manapság kiemelten fontos lenne terjeszteni ezt a fajta kézimunkázást, ami már kezd kikopni, eltűnni. Nem szabad hagyni, hogy feledésbe merüljön, hogy eltűnjenek azok az értékek, amelyeket szüleink, nagyszüleink ránk hagyományoztak, hiszen – ahogyan fogalmazott – a munkákon keresztül jobban meg tudjuk becsülni a minket körülvevő világunkat, otthonunkat vagy éppen a viseletünket alkotó munkákat, kiegészítőket.
– A szakmai tevékenységek elősegítésére, a hímzősablon-mintaszúró és előnyomó műhely kialakítására tavaly pályáztunk az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőnél, a Csoóri Sándor Alapnál. A pályázatunk sikeres volt, így csakhamar meg is kezdődhettek a munkálatok. Fontos kiemelni továbbá azt is, hogy a Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ, valamint a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója és szakmunkatársai is sokat segítettek az eszközbeszerzés során, ugyanakkor a Rozetta Kézműves Társaság népi iparművészeti szakcsoportjának tagjai is aktívan közreműködtek a projektum sikeres megvalósításában – hangsúlyozta Nagy Abonyi Ágnes, a Rozetta Kézműves Társaság elnöke, aki elmondta, hogy a sikeres pályázat révén kétmillió forintot nyertek, ami lehetővé tette, hogy megvásárolják Kiss György zentai mintaszúró eszköztárát és több mint 5000 mintasablonból álló mintakincsét, amelyeket szakszerű tárolás útján tudtak rendszerezni a külön erre a célra kialakított archiválószekrényekben.
A jövőben várják az érdeklődőket, illetve azokat, akiket komoly gyakorlati szándék vezérel, hiszen a műhelyt azért alakították ki, hogy ezek a kincsek ne vesszenek el, továbbörökítsék őket, ezáltal a jövő nemzedéke is megismerje mind a technikát, mind a Kiss György által készített mintákat.
A műhely kialakításában közreműködött a Rozetta Kézműves Társaság több tagja is, többek között Balla Borbála, Bognár Klára, Horváth Mária, Kőműves Teréz, Mészáros Kiss Mária, Sóti Milánka, Szántó Elvira, Szentner Ottília és Szűgyi Zsuzsanna, akik a rendezésben, a válogatásban, a katalogizálásban és a helyretételben is sokat segítettek.
A műhely átadása alkalmából szervezett ünnepséget Szeles Veronika alkalmi produkciója tette ünnepélyesebbé, aki dunántúli népdalokkal örvendeztette meg az egybegyűlteket.
