– A parasztember a búza érésekor gyönyörködve járta be a határt, két tenyerében összedörzsölte az aranyságra búzakalászt, megolvasta a búzaszemeket, majd az eredmény láttán megnyugtató érzés töltötte el: Jó kenyerünk lesz, kezdődhet az aratás! – ezekkel a szavakkal kezdte köszöntőjét Benyócki Sára, a szajáni Ady Endre Művelődési Egyesület elnöke, amit a XXIII. Észak-bánáti Aratóünnepre összegyűlt csapatokhoz, vendégekhez és a falubeliekhez intézett.
A Szabadkai Lovas Csapat: Tóth Király Angéla, Mária és Imre, aki már a 80. évében jár, de még maga vágja le a lovaknak az egy lánc lucernát és a tíz kapa zabot (Gergely József felvétele)
Egykor a kézi kenyérgabona-betakarításnak, a hagyományos aratásnak külön szertartása volt, a munkát imával, az égiek kegyeiért való fohászkodással kezdték. A férfiak megemelték kalapjukat, az arató eszközöket pedig megszentelte a pap. Az első learatott kévéből vett kalászokat a jószágnak adták, hogy elkerülje őket a betegség. Az utolsó kévéből pedig aratókoszorút készítettek, melyet a legszebb kalászokból fontak és mezei virágokkal, szalagokkal díszítettek.
A szajáni aratóünnepen tizenöt, a hagyományos kézi aratás szokásvilágát őrző és azt a fiatalabb generációknak tovább adó csapat vett részt, köztük magyarországi (Árpádhalma) és egy a romániai Partiumból (Árpád település) érkezett aratócsoport. A helybeli Búzavirág néptánccsoport fiatal tagjai: Tóth Evelin, Benyócki Ákos és Attila, Fekete Richárd és hat éves öccse, Teodor először próbálták meg a hagyományos aratást, amelyben a segítségükre voltak ugyan a művelődési egyesület felnőtt tagjai, de biztató volt e próbálkozás, ami reményt keltő, hogy a fiatalabb generációk átveszik és megőrzik a néphagyományokat és szokásokat.
A szajáni Búzavirág néptánccsoport újonc csapata (Gergely József felvétele)
A Szaján központjában, a művelődési ház előtt megtartott megnyitó után a csapatok felvonultak a fő utcán, majd a templomnál traktorokkal és egyéb járművekkel a falu határában kijelölt parcellákhoz vonultak. Minden csapat kipakolta az aratóreggelit, majd a früstök elköltése után suhogni kezdtek a kaszák, az asszonyok szedték a markot, kötötték a kévéket. A feladat egy-egy kereszt, azaz tizennégy búzakéve learatása volt. Nem a munka időtartamát, inkábba minőséget, a hagyományos módszereket és eszközhasználatot értékelte a zsűri. Az aratás után következett a tarlófutás, szekértolás és kötélhúzás. A nyári forróságban elpilledt aratókat ebéden látták vendégül a szervezők a művelődési ház előcsarnokában.
A XXIII. Észak-bánáti Aratóünnepen részt vett Goran Dumitrov, a nagykikindai községi tanács helyi közösségekkel megbízott tagja, aki maga is kaszát ragadott és beállt a búzatáblába. Az aratóünnepen jelen volt továbbá Bacsik Lőrincz Tímea, az MNT tagja, Dijana Petkov, a nagykikindai önkormányzat mezőgazdasági megbízottja, Tápai Norbert a VMMSZ képviseletében és Tóth Zoltán, a helyi közösség tanácsának az elnöke. A rendezvényt támogatta Nagykikinda önkormányzata, a tartományi kisebbségügyi titkárság és több magánszemély is.
