A lelki vihartól a megbocsátásig

Prospero konyhafőnökként A vihar c. Shakespeare-előadásban

Bozsoki Valéria

2019. július 1., 18:30

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

A VI. Shakespeare Fesztiválon a közönségnek alkalma volt látni minden idők leghíresebb drámaírójának, William Shakespeare-nek egyik legnépszerűbb darabját a franciaországi Théâtre National de Nice (TNN) társulatának előadásában a Čortanovcin, a Stanković-villa szabadtéri színpadán.

A közönséget az előadás nemzetközi hírnévnek örvendő rendezője, Irina Brook köszöntötte, aki Nikita Milivojević, a fesztivál igazgatója meghívására érkezett a társulatával a rendezvényre. Irina Brook Natasha Parry színésznőnek és Peter Brook rendezőnek a lánya, számos nemzetközi elismeréssel tüntettek ki munkájáért. A vihar c. darab szövegét a színészeivel közösen adaptálta. A művet sok alkalommal vitte színpadra, Nizzában , Avignonban, Salzburgban és másutt, és mindig úgy, hogy a legsötétebb vonatkozásaiban is derűs legyen, szeszélyes és könnyed. Kevin Ferdjani, Marjory Gesbert, Issam Kadichi, Irène Reva és Renato Giuliani színészek önfeledt játéka annyira lekötötte a figyelmünket, hogy szinte együtt nevettünk, bűvészkedtünk Prospero vezetésével.

A valószínűleg 1611-ben íródott Shakespeare-színműnek színhelye egy lakatlan sziget, lakói: Prospero, Milánó hajdani királya, leánya, Miranda, míg Caliban, a sziget előző tulajdonosának, a gonosz varázslónőnek a fia. Velük él még a szigeten egy kedves szellem is, Ariel, aki hogy szabadságát elnyerje, szolgálni kényszerül Prosperót. Calibant gaztettei miatt sújtja szolgasággal Prospero. Az előadás kezdetén a lázadás hangulata uralkodik a szigeten, Prospero húsz évi száműzetésének színhelyén. A kis királyság lakói a forradalom kitörése előtti hangulatban vannak a vidám olasz zenészek és a bűvészek mutatványai ellenére. A fiatal Miranda halálosan unatkozik, szerelemről álmodozik. Caliban, a torz rab nem tudja elviselni a gonosz szellemek okozta gyötrelmeket. Ariel, a hűséges szolga a szerződése lejártát várja türelmetlenül – mindnyájan a szabadságról álmodoznak, Prospero pedig a bosszúról. A megbocsátás azonban majd megváltoztatja a szigetlakók világát. A mandolinzene és az olasz filmvilág légkörében mindenki a végén mély érzelmekbe merül.

Irina Brook egy interjúja alkalmával elmondta, hogy 2010-ben, amikor először rendezte a színművet, Renato Giuliani színész, a főzés és a különleges üdítő italok készítésének nagy mestere, akire aztán Prospero szerepét bízta, adta az ötletet, hogy Prospero „királysága” a szigeten afféle nápolyi étterem legyen két pincérrel. Mirandának a rendezőnő fekete napszemüveget adott, amilyent a filmsztárok viselnek. Mivel Shakespeare Rómeó és Júlia c. tragédiájának színhelye Verona, úgy gondolta, miért ne vezetne bennünket A vihar c. darabjával Nápolyba vagy Milánóba.

Irina Brooknak szemet szúrt Prospero tirannizmusa, aki a lányát, a szolgáit, sőt a természetet is a varázslatával „ellenőrzi”. Az öccse iránti bosszúvágy fűti. Meg akarja bosszulni, hogy az megkaparintotta a királyságát. Amikor „ellenségének” a fia a szigetre érkezik, Prosperónak azonban választania kell a bosszú és a megbékélés között. Ez a pillanat mindenki lelkét megérinti. Prosperónak nemcsak, hogy meg kell bocsátania, hanem le kell mondania arról, hogy minden szálat ő tartson a kezében, mindenkit és mindent ő ellenőrizzen.

– Sok éven keresztül beszélgettünk rendező édesapámmal ennek a darabnak a mélységeiről, mivel azt több szinten lehet megélni az egyszerű szórakozástól a legmélyebb vallási értelmezésig. Mint a tenger mélységét, ennek a műnek sem tudtuk soha megérteni minden mélységét. A vihar c. darabban gyakran esik az eső, gyakran mennydörög. Valahogy utalás Shakespeare korára, amikor a Globe Színházának nem volt teteje, és valóban a szabad ég alatt játszották az előadásokat – mondta Irina Brook, a színház művészeti vezetője, aki pályafutása során operákat is rendezett.

A szakmabeliek vélekedése szerint Irina Brook stílusát vagy kedveled, vagy gyűlölöd. Ő a nőknek adja a színpadot, intézményesíti a fesztiválokat, a „színházat” elviszi iskolákba, vidéki közösségekbe, börtönökbe… Azok számára kíván élményt nyújtani, akik eddig félelmekkel küszködtek, hogy átlépjék az elit színház küszöbét. Les Éclaireurs néven alakítja a saját társulatát, és A viharban fellépő ragyogó színészek nem csupán Nizza város és a Théâtre National de Nice-nek a büszkesége és öröme, hanem játékukkal ők friss, nyári színházi élményt, derűt hoztak a VI. Shakespeare Fesztivál közönsége számára.


!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége