Perdült a szoknya, szállt az ének

Közel háromezer résztvevővel zajlott le Horgoson a LVI. Gyöngyösbokréta és XLIII. Durindó

zs hhá

2019. június 3., 08:08

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

A horgosi Bartók Béla Magyar Művelődési Egyesület, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szakmai partnerségében lebonyolított LVI. Gyöngyösbokrétán és XLIII. Durindón szombaton a néptáncé, vasárnap pedig népdalkincsünk értő előadóié volt a fő szerep. Horgos immár harmadszor adott otthont ennek a Kárpát-medencében is egyedülálló seregszemlének, néptáncos és népzenei együtteseink, szólistáink páratlan találkozójának, és a horgosiak ezúttal is elsőrangú házigazdáknak bizonyultak, a fellépők és a vendégek egyaránt kiválóan érezték magukat. Vasárnap este záróműsor keretében átadták a fesztivál zászlóját Törökbecsének, ahol a 2020-as seregszemlét tartják, valamint a Bodor Anikó-díjat a saját népzenei hagyatékát leghitelesebben tolmácsoló föllépőnek.

Fotó:Gergely Árpád

Fotó:Gergely Árpád

A Gyöngyösbokréta fellépői szombaton délben még napsütésben indultak el a felvonulásra, menettáncra a Kárász Karolina Általános Iskolától, és fél órás séta után érkeztek meg a Művelődési Ház melletti tér nagyszínpadához, ahol a közönség nagy tapssal várta őket. A fesztivál zászlaját, a résztvevőket és a közönséget Gutási Ákos plébános áldotta meg, majd köszöntötték a vendégeket, köztük Pirityiné Szabó Juditot, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának délvidéki és diaszpóra főosztályának vezetőjét, Pásztor Istvánt, a Tartományi Képviselőház és a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét, dr. Csige Gábort, a Szabadkai Főkonzulátus konzulját, mgr. Hajnal Jenőt, a Magyar Nemzeti Tanács elnökét, Nyilas Mihályt, a tartományi kormány alelnökét, Kormányos László tartományi képviselőt, Jerasz Anikót, az MNT Végrehajtó Bizottságának elnökét, Erdődi Edvinát, az MNT alelnökét, Fejsztámer Róbert magyarkanizsai polgármestert és Miloš Kravićot, a magyarkanizsai községi képviselő-testület elnökét.

A KÖZÖSSÉG ÉLETEREJÉRŐL SZÓL

Elsőként Fejsztámer Róbert polgármester köszöntötte az egybegyűlteket. Úgy fogalmazott, hogy nagy megtiszteltetés számukra, hogy a rendezvénynek már harmadszor ad otthont Horgos. Elmondta, hogy Magyarkanizsa erkölcsileg és pénzügyileg is támogatta a rendezvényt, és hangsúlyozta, hogy az ő támogatásuk eltörpül amellett, amit energiában és időben hozzáraktak a horgosi szervezők, és amelyet az elmúlt hetekben és hónapokban kifejtett az egész szervezőbizottság, és köszönetet mondott azoknak a vállalkozóknak, akik támogatták a rendezvényt.

Pirityiné Szabó Judit úgy fogalmazott, hogy felemelő érzés ismét jelen lennie a Délvidék leglátványosabb és legtömegesebb hagyományőrző fesztiválján, jó látni és megtapasztalni, hogy nagyanyáink, dédapáink öröksége ma is él és közösséget teremt.

– Jó itt lenni Horgoson, mely település Kárpát-medencei viszonylatban is kitüntetett helyet foglal el a népzenei hagyományok őrzése és megtartása terén. Bartók Béla, Kiss Lajos és mások gyűjtéseinek köszönhetően a népzenekutatás térképén is kitüntetett helyet foglal el. Nem véletlen, hogy a Tiszta forrás település elismerést a Magyar Művészeti Akadémia és a Magyar Tudományos Akadémia közös kezdeményezéseként elnyerték ebben az évben. Kívánjuk, hogy a program elérje célját, jusson el Horgos és a távolabbi régió valamennyi lakójához, a Tiszta forrás mai örököseihez, köztük minél több fiatalhoz. A tiszta forrásból merített néptánc és népzene sajátos erővel bír, elvarázsol és magával ragad. Bartók és Kodály is a népzenének és a néptáncnak ezt a varázslatos erejét ismerte fel, és elsők között használta arra, hogy egybekovácsolja az egymástól elszakítottságban élő magyarságot. Nagy felelősségünk mind utódaink, mind a nagyvilág felé, hogy ezt a ránk hagyományozott és megmentett csodálatos örökséget megőrizzük, éltessük és továbbadjuk.

Pásztor István megnyitóbeszédében arra mutatott rá, hogy a délvidéki magyarság az elmúlt időszakban ismét megerősítette nemzeten belüli tekintélyét, akkor, amikor állást kellett foglalnunk, megtettük, és hogy azon cselekedetünk és ez a rendezvény is azt bizonyítja, hogy a vajdasági magyar közösség a nemzetéhez ragaszkodó életerős közösség:

– A Gyöngyösbokréta és a Durindó a közösség életerejéről, összefogottságáról, szervezetettségéről, a benne működő felhajtó erőről szól, és ezért ünnep ez a két nap. Külön köszönet illeti mindazokat, akik évekre, évtizedekre visszamenőleg foglalkoznak a gyerekeinkkel, akik átörökítik azt a csodálatos hagyományvilágot, zene és táncvilágot, amit ezúttal is láthatunk, mert ezzel erősítik meg a gyökereinket, a hajthatatlanságunkat és nemzethez tartozásunkat. Biztos vagyok abban, hogy ez a fajta kibontakozása a népi kultúra ápolásának nem lett volna lehetséges, ha nem élveztük volna az elmúlt években az anyaország hathatós anyagi, erkölcsi, politikai és anyagi támogatását. Ha összehasonlítjuk a mostani képet a tíz évvel ezelőttivel, akkor szembetűnő az a pozitív változás, ami viseletben, zenében, koreográfiában, színpadi produkcióban, összefogottságban és lendületben kitapintható, látható. Mindez nem lett volna lehetséges, ha ezt a támogatást nem kapjuk, ezért ez úton is köszönöm az anyaország támogatását.

Hajnal Jenő köszönti a XLIII. Durindó részvevőit (Gergely József felvétele)

Hajnal Jenő köszönti a XLIII. Durindó részvevőit (Gergely József felvétele)

A köszöntések sorát Kisimre Árpád, a fesztiváltanács elnökének szavai zárták, aki azt hangsúlyozta, hogy a Vajdaságban oktató néptáncpedagógusok, csoportvezetők az elmúlt években kifejtett jó szakmai munkájának köszönhetően a Gyöngyösbokrétán fellépő táncegyüttesek színvonalas, szinte eredeti műsorszámokat mutatnak be. Elmondta, hogy fontos szegmense munkájuknak, hogy megőrizzük délvidéki népművészetünket úgy, hogy táncoljuk, daloljuk, muzsikáljuk a vajdasági magyar adatközlők hagyatékát.

Az ünnepi felszólalások után az egész nap a táncról, a zenéről szólt, hiszen két blokkban egymás után léptek színpadra a művelődési egyesületeink tánccsoportjai és az őket kísérő zenekarok. A táncosok látványosan kidolgozott produkciókkal, gyönyörű viseletükkel és sugárzó táncszeretetükkel elvarázsolták a közönséget és a fesztivál művészeti szakbizottságát is. A fesztiválon minden korosztály jól érezhette magát, akiket a fellépők vonzottak oda, azok a táncösszeállításokat nézték, akik a muzsikát hallgatni gyűltek össze, azok a sörsátrakban üldögéltek, a gyerekek meg vagy a játszóteret bitorolták, vagy kézműveskedtek, vagy kipróbálták a Virrantó játszóbuszt. A tánccsoportok első felének bemutatkozása után egy kicsit a gyerekeké is lett a színpad, hiszen az algyői Zsibongó Táncegyüttes, valamint a vajdasági gyermek- és ifjúsági népművészeti vetélkedők meghívott díjazottjai is bemutatkoztak, majd ismét a felnőttek következtek. A szabadtéri mulatságnak fél hatkor a szakadó eső vetett véget, és egy gyors átállást követően a program a művelődési házban folytatódott. A teljes délvidéki néptáncos seregszemlét a Magyar Állami Népi Együttes vendégjátéka zárta Aranyba táncolva című produkciójával. Akinek ezek után még maradt ereje, az részt vehetett a táncházban, ahol a Fokos zenekar húzta a talpalávalót.

EGYÜTT, EGYMÁSÉRT

Vasárnap, a vajdasági magyarság legnagyobb népzenei és néptáncfesztiváljának részeként, a rendezvény második napján szervezték meg Horgoson a XLIII. Durindót. A megnyitón a magyarkanizsai önkormányzat, valamint a közösségi, kulturális, oktatási szervezetek, intézmények képviselőin kívül jelen volt mgr. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Jerasz Anikó, az MNT Végrehajtó Bizottságának elnöke, és De Negri Ibolya, a Végrehajtó Bizottság tagja.

A megnyitón és az azt megelőző ünnepi áhítaton részt vevők olyan beszédeket hallgathattak meg, amelyek a közösség erejét, az értékek jelentőségét, a hagyományok továbbadásának fontosságát hangsúlyozták.

A rendezvény nyitányaként Lepár Krisztina és Bagi Valentina adták elő Szent István énekét, majd Gutási Ákos katolikus plébános vezetésével ünnepi áhítat vette kezdetét. Az áhítat részeként a plébános az igaz értékek továbbadásának fontosságára hívta föl a figyelmet, majd megáldotta a jelenlévőket és a fesztivál lobogóját. Az ünnepi áhítatot követően a jelenlévők Lepár Krisztina és Bagi Valentina vezetésével közösen elénekelték Boldogasszony Anyánk imáját.

Fotó:Gergely József

Fotó:Gergely József

A jelenlévőket a házigazdák nevében Sors Róbert, Horgos helyi közösség tanácsának elnöke köszöntötte:

– Örömmel tölt el minket, hogy immár harmadik alkalommal lehetünk házigazdái a vajdasági magyar népzenei együttesek, néptánccsoportok és szólisták hagyományápoló és hagyományőrző szemléjének, a Durindónak és a Gyöngyösbokrétának. Most, 2019-ben, amikor a mi településünk lélekszáma is csökken, ennek a közösségmegtartó rendezvénynek a szervezését vállalni még nagyobb kihívás, még nagyobb felelősség, de leginkább kötelesség. A legnagyobb küldetés munkál bennünk most is: méltó szervezői lenni ennek a rangos eseménynek.

Ezt követően mgr. Hajnal Jenő is megosztotta ünnepi gondolatait az egybegyűltekkel. Mint elmondta, a Gyöngyösbokréta és a Durindó a délvidéki magyarság művelődési életének legrangosabb néptánc- és népzenei fesztiválja:

– Attól válik különlegessé és sajátossá, hogy helyszíne egy olyan táj hangulatát igyekszik a távolról érkezők szívébe és lelkébe belelopni, amelynek öröksége a tiszta forrás, éltető talaja pedig a szép, nagy szemű, kishorgosi homok, az aranyhomok.

Köszöntő beszédében hangsúlyozta, hogy a vajdasági magyar művelődési élet és a közösség magára eszmélésének több fontos helyszíne és szereplője is volt az elmúlt száz évben, majd a vissza-visszatérő megújulás jegyében kívánt sikeres szereplést a föllépőknek és tartalmas időtöltést a közönségnek.

A XLIII. Durindót Sári Vastag Enikő, a fesztiváltanács alelnöke nyitotta meg:

– Az elmúlt évek megmutatták, hogy a kialakult közösségeknek folyamatosan tenniük kell a fennmaradásukért. Olyan értékrendet kell teremtenünk magunkban és körülöttünk, amely az erkölcsre épül. Ezáltal olyasmit adhatunk a közösségnek, ami az emberi méltóságból indul ki, és összetartó erő is egyben. A Gyöngyösbokrétán és a Durindón a résztvevők megmutatják összefogásukat, értékeiket és a hagyományokhoz való ragaszkodásukat. Ezáltal a jövő felé vezető utat is jelképezik. E rendezvénysorozat azt szolgálja, hogy egyek legyünk, együtt gondolkodjunk, megmutatva az őseinktől örökölt értékeinket.

Hozzátette, hogy a békés, bensőséges emberi kapcsolatok egyik helyszíne az a közösség, amelyben élünk, ahol ismernek és értékelnek bennünket. Ennek igazolásául a Gyöngyösbokréta és a Durindó föllépőit emelte ki, akik előadásukkal nevelnek és tanítanak.

A XLIII. Durindón két helyszínen 111 csoport lépett színpadra, akiknek teljesítményét népzenei szakértőkből álló művészeti bizottság értékelte.

A föllépések után átadták a Bodor Anikó-díjat a saját népzenei hagyatékát leghitelesebben tolmácsoló föllépőnek, ezt követően pedig átadták a fesztivál lobogóját a következő házigazdának. A 2020-as Gyöngyösbokrétának és Durindónak Törökbecse ad majd otthont.

A fesztivál ünnepi záróműsorral ért véget.

 

Fotó:Gergely Árpád

Fotó:Gergely Árpád

Tizennyolc év után ismét Törökbecse a házigazda

Horgos átadta a fesztivál lobogóját Törökbecsének, azaz jövőre a rendezvényt a bánáti városban fogják megrendezni. Ilia László, a törökbecsei Jókai Mór Magyar Művelődési Egyesület ügyintéző-titkára elmondta, Törökbecse legutóbb 2002-ben, nem sokkal a kilencvenes évek háborús időszaka után volt házigazdája a fesztiválnak:

– Úgy gondoljuk, hogy jó házigazdák voltunk. A mai napig hallunk visszajelzéseket az akkori résztvevőktől arról, hogy jól érezték magukat, és hogy nagyon szép környezetben zajlott a rendezvény. Remélem, hogy ez megint így lesz. Öröm számunkra, hogy ismét Törökbecsére kerül a fesztivál lobogója, amit éppen nálunk szenteltek föl először.

A fesztivál jelentőségéről elmondta, hogy kiemelkedő rendezvényről van szó:

– Ez egy össznemzeti ünnep, ami rengeteg résztvevőt megmozgat. Egész Vajdaságból érkeznek ide néptáncos és népdalénekes csoportok, amelyek egész évben dolgoznak, és alig várják, hogy itt találkozzanak és együtt legyenek a régi ismerőseikkel. Természetesen emellett hozzák a saját hagyományaikat, szokásaikat is.

Hozzátette, hogy az egyesületük 15 éve szervezi meg elsősorban a bánáti szórványmagyarság számára a Ricsaj Népművészeti Találkozót, amely bár kisebb méretű rendezvény, de a Gyöngyösbokrétához és a Durindóhoz hasonlóan lehetőséget teremt a táncosok, énekesek, kézművesek, hagyományőrzők bemutatkozására.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége