Minden gyerek életében óriási eseménynek számít, amikor befejezi az óvodát, és iskolába kerül. A utolsó óvodai év, amelyet hivatalosan nem is óvodának, hanem iskola-előkészítőnek nevezünk, programja szerint is arra összpontosít, hogy a jövendő kis elsősök felkészülten lépjék át az iskola kapuját. Az iskolára felkészült gyerek fogalma az elmúlt évtizedek alatt sokat változott, ezért ma már kizárólag iskolaérettségről beszélünk. Az interneten bárki számára elérhető, hogy melyek az iskolaérettség szempontjai, tehát a szülők számára is elérhető az az információ, amelyet korábban csak az ezen a területen dolgozók ismerhettek. Az objektivitás és a tapasztalat azonban nagyon sokat számít, amikor egy kisgyerek iskolára való alkalmasságát akarjuk reálisan megállapítani.
Nem véletlen, hogy az iskolába íratás elhalasztásának indokoltságát az iskoláskort elért gyereknél egy szakértői csapat határozza meg, amelynek tagjai közt gyerekorvos és gyerekpszichológus is van.
Az iskolába induló gyerekek érettségét megállapíthatjuk egy arra standardizált teszttel, előfordul azonban, hogy a teszten elért eredmény ellenére mégis azt javasoljuk a szülőknek, hogy gondolják át a halasztási kérelem beadását. Ilyenkor sok mindent figyelembe veszünk: a gyerek egészségi állapotát, mennyi időt járt az óvodába, viselkedését, nyelvismeretét, a család helyzetét. Fontos, hogy a szülők meghallgassanak több véleményt is, a tesztelést végző szakembert, a gyerekkel foglalkozó, őt ismerő óvónőt, a gyerekkel foglalkozó egyéb szakembereket, például óvodai pedagógust, pszichológust, illetve a gyerek kezelőorvosát. A kérdést mindig az, hogy egy év múlva optimálisabb lesz-e a helyzet a gyerek számára az iskolába induláshoz. A halasztás javaslása nem azt jelenti, hogy a gyerek buta vagy alacsony intelligenciahányadossal rendelkezik! Sokszor még azt sem, hogy az iskolaérettségi teszten gyenge eredményt ért el. A legtöbb esetben a szülők jól látják, hogy a gyerekük alkalmas-e arra, hogy elinduljon az iskolába, függetlenül a teszt eredményétől, csak sok olyan tényező merül fel, amelyeket ezekben a helyzetekben figyelembe kell venni, amelyek a döntést befolyásolhatják. Persze nincs százszázalékos garancia, és a legkörültekintőbb hozzáállás ellenére is megtörténhet, hogy téves döntést hozunk, de a tapasztalat azt mutatja, hogy azokban az esetekben, ahol valóban a gyerek érdekét tartották a szem előtt a szülők, nem történt baj.
Volt olyan gyerek, aki azért kezdett el járni iskolába, mert csodálatosan beilleszkedett a csoportjába, lelkesen készült az iskolapadba, holott a viselkedése és az iskolaérettségi teszten elért eredménye szerint is érdemes lett volna egy év halasztást kérelmezni. Mérlegelni kellett, induljon-e így, vagy akarata ellenére járjon plusz egy évet az óvodába. Mivel úgy láttuk, hogy a kisgyerek teljesen összetörne, ha nem csatlakozhatna a többiekhez, kissé félve ugyan, de elindult az iskolába. Vele kapcsolatban el lehet mondani, hogy ez jó döntésnek bizonyult. Szépen halad, gyűri az osztályokat a barátaival, akik segítik őt a tanítója és a szülei mellett.
Ebből is látszik, hogy nem kizárólag a gyerek iskolaérettségi teszten elért eredménye a mérvadó. Szerencsére a legtöbb esetben meg lehet hallgatni több véleményt is, akik ismerik az iskolába induló korosztályt, illetve a mi gyerekünket is, és így esély van arra, hogy jó döntést hoz a szülő, akár kéri a halasztást, akár nem.
Nekünk, tesztelést végző szakembereknek az a legnehezebb, amikor a gyerekek ijedten jönnek a velünk való találkozásra, mert azt gondolják, hogy a tesztelésnek komoly tétje van rájuk nézve, például az ő akkori teljesítményüktől függ, hogy mehetnek-e az iskolába. Ilyenkor szorongva kezd neki a feladatok elvégzésének, és tudom, hogy nem azt a teljesítményt nyújtja, amire képes lenne, mert a félelem miatt leblokkol. A legnagyobb öröm, amikor azt mesélik a gyerekek a szüleiknek, hogy milyen nagyszerűen érezték magukat velem. Az első, iskoláról szóló benyomás meghatározhatja az egész iskolai pályafutásukat, és ilyenkor azt gondolom, hogy az első lépést megtettem, hogy boldogan lépjék át iskola kapuját.
