Az impériumváltást követő időszakban, az új délszláv államban, a kisebbségi sorsba jutott nemzetek anyanyelvű iskoláztatása is kérdésessé vált, még akkor is, ha az anyanyelven való tanulás és az intézményekben való ügyintézés joga megmaradt. Az iskolaügyeket az új hatalom minél előbb intézni szerette volna, de a katonai helyzetre való tekintettel az igen nehézkesen ment. Előbb a pravoszláv iskolákban igyekeztek beindítani a tanítást, mivel az iskolaépületeket a különböző hadseregek saját hadikórházaik müködtetésére és egységeik elszállásolására használták. Többek között az Állami Gimnázium (katolikus) épületét 1920-ban a francia egységek után az angol tengerészek egyik egysége használta. Távozásukat követően az Oktatási Minisztérium többé nem szerette volna, ha azt a szerb katonaság egységei foglalják el, hogy ott katonakórházat létesítsenek, mert abban tanítóképző megnyitását tervezték.
Minden nehézség ellenére Újvidék magyar lakosságának iskoláztatási joga ugyan fennmaradt, de a kezdetben a tanítók és tanárok fizetésére a felekezeti gondozásban lévő iskolák nem tudtak pénzt biztosítani, ezért átvették őket állami kezelésbe. Így 1920-ban a Református Népiskola azzal a kéréssel folyamodott a Minisztériumhoz, hogy az biztosítson pénzt a fizetésekre, amire az újvidéki református közösségnek, saját állítása szerint, nem volt fedezete. Feltételezhetően a többi felekezeti népiskolával is hasonló gondok lehettek, mert az új állam Oktatási Minisztériumának, Bánát, Bácska és Baranyai Osztálya arra utasította a várost, hogy a város juttason pénzt a tanítók fizetésére. A Református Népiskola tanítói akkor Száraz Ferenc, Kincses Endre, Guszton Adolf, Szabó József és Illés Katalin voltak. 1922-ben Állami Népiskola néven, a Főtéren lévő, volt katolikus Népiskola folytatta munkáját, Novisadi főtéri állami elemi iskola elnevezéssel. Ott az igazgatói poszton Doppler Péter tanító volt. Tanítóként pedig id. Berencz Mihály, Geisler József, Léh Jakab, Gőgös József, Petró Ernő, if. Berencz Mihály, Rakić Desanka, Ertl Matild, Gódor Bognárka-Boglárka és Apró György tevékenykedtek. Ekkor még a volt Izraelita Népiskolában is magyarul folyt a tanítás, Székely Salamon igazgatása alatt. Tanítói pedig Csernyei Mór, Mészáros Berta és Boros Mihály voltak. A későbbiekben a szerb nyelv lett ebben az iskolában a tanítási nyelv. A középiskolák közül magyar nyelven a volt magyar Katolikus Állami Gimnázium tanári karával, többek között Várady Kálmánnal, a gimnázium egykori igazgatójával, Nyúl Józseffel és dr. Havas Vilmossal egyetemben, az Állami Fiú Gimnáziumban lehetett nyolc osztályban magyar nyelven tanulni. Ebben a gimnáziumban német tannyelvű osztály is működött. Az Állami Polgári Fiúiskolának is volt magyar tagozata, amelyikben a magyar osztályok délutáni váltásba jártak, míg az Állami polgári leányiskolában még 1922-ben is kérdéses volt a magyar nyelven folyó tanítás, mert a 7 apácát és a 3 magyar nevű tanítót, akik nevelők lehettek, nem bocsátották el, de azt sem tüntették fel, hogy vannak magyar tagozatok. 1924-re azonban már villágossá vált a helyzet, és az Állami Polgári Leányiskolában csak szerb tagozatokat nyitottak, a magyar anyanyelvű lányok az Iskolanénék Intézetébe jártak, ahol 4 magyar népiskolai tagozat és 4 polgári „szakosztály” volt, ahol apácák és tanárnők tartották az előadásokat, igazgatója pedig Peics Mária Polyxena főnöknő volt. Az Intézeten kívül magyar tannyelvű maradt a Főtéri Elemi iskola, 9 magyar osztállyal, az Alkotmány utcai, ahol 2 magyar tannyelvű tagozat volt, míg a Temető utcában 3 magyar tannyelvű tagozat működött. A későbbiekben az újvidéki iskolákról készült kimutatásokból csak nehezen lehetett kihámozni, hogy melyik iskolákban maradt magyar tannyelvű tagozat. Így a Főtéri Elemi Iskolában, amelyet a Katolikus Portára helyezhettek át, Dobler Róbert volt az igazgató, az egykori Darányi Telepen nyílt iskolában, amely Branko Radičević, szerb költő nevét viselte, Leudar Emil igazgatott. A magyar nyelvű középiskolai oktatás létezésről, fennmaradásáról viszont már nagyon nehezen lehetett tájékozódni az újvidéki oktatási intézményekről készült felsorolásokból, lévén, hogy a tanítók, tanárok nevét sem tüntették fel, még közvetve is nehezen.
