Bonyolult és nehéz kormányalakításra készülhet Spanyolország, ahol az előrehozott parlamenti választást a kisebbségben kormányzó szocialisták (PSOE) nyerték. Az ellenzék főereje, a konzervatív Néppárt (PP) óriásit bukott, szintén figyelemre méltó, hogy a törvényhozásba bejutott a szélsőjobboldali, rasszista VOX is. „A spanyolok egyértelműen azt akarják, hogy a PSOE irányítsa és vezesse az országot” – üzente Pedro Sánchez pártfőtitkár, ügyvezető kormányfő miután egyértelművé vált, hogy megnyerték a vasárnapi előrehozott parlamenti választást. A szocialisták nemcsak az alsóházban (kongresszusban) szerezték meg a legtöbb helyet, hanem a felsőházban (szenátusban) is. A miniszterelnök azért döntött az idő előtti voksolás mellett, mert a törvényhozás leszavazta kormánya idei költségvetési javaslatát.
Az elmúlt tíz és fél hónapban kisebbségben kormányzó PSOE a 350 tagú alsóházban 123 mandátumhoz jutott (a szavazatok 28,7 százalékával). A testületbe 13 párt jutott be, amelyek közül csupán öt gyűjtött be tíz százaléknál több szavazatot a 2008 óta példátlanul magas (75,75 százalékos) részvétellel megtartott választáson. Az ellenzék zászlóshajója, a jobbközép PP ugyan a második helyen végzett, ám az eredménnyel aligha dicsekedhet, hiszen bő négy évtizedes fennállása óta ilyen rosszul még nem szerepelt. Az eddigi 137 mandátumának több mint a fele elúszott, így kénytelen beérni 66 alsóházi képviselői poszttal (illetve a voksok 16,7 százalékával). A párt számára ez valóságos katasztrófa. Vele ellentétben jelentősen növelte parlamenti képviseletét a – liberális programot követő, jobbközép – Ciudadanos (Állampolgárok), amely 57 mandátumával (15,9 százaléknyi szavazattal) a harmadik politikai erővé lépett elő. A tíz százaléknál nagyobb támogatottságot elért pártok közül a radikális baloldali Unidos Podemos (Együtt képesek vagyunk) a negyedik 14,3 százalékkal, ami 42 képviselőt jelent számára. Utána következik a VOX, amely a szavazatok 10,3 százalékának birtokában 24 képviselőt küldhet az alsóházba, ráadásul – 2013-as alapítása óta – először. A néhai Francisco Franco tábornok fasiszta rendszerének 1975-ös bukását követően először került be a szélsőjobboldal a nemzeti törvényhozásba. Azt nehéz kibogozni, milyen összetételű kormány alakulhat, a PSOE ugyanis nem szerzett abszolút többséget, ezért koalíciós partnerekre lesz szüksége. Egyelőre rejtély, hogy kikkel sikerül összefognia. (A kormányzóképes többséghez legalább 176 mandátumot kell biztosítani.) Elképzelhető, hogy Sánchez ezúttal is a radikális baloldal és a (baszk, illetve katalán) szeparatista erők támogatásával lehet miniszterelnök, miként az tavaly júniusban is történt, miután korrupciós ügyei és egy elmarasztaló bírósági ítélet miatt a parlament (a PSOE kezdeményezésére) megbuktatta a PP vezette kormányt, illetve annak irányítóját, Mariano Rajoyt. A spanyol demokrácia 1978-as visszaállítása óta példátlan hatalomváltás, és az ahhoz vezető zűrös (elsősorban korrupciós) ügyek rendkívül megtépázták a PP tekintélyét. A mostani eredményéből ítélve a bizalmat nem sikerült helyreállítania. Annak ellenére sem, hogy a büntetőeljárásban (a mindenkori spanyol kormányfők közül elsőként) bíróság elé idézett Rajoy 2018 júniusában lemondott a PP elnöki tisztségéről. Az őt felváltó Sánchez azóta kisebbségben kormányzott, ám ezúttal stabil koalíciót kellene összekovácsolnia. Erre jelenleg kevés az esély, sőt az sem kizárható, hogy a szocialistáknak ismét kisebbségi kormányzásra kell berendezkedniük, hogy idővel esetleg sort kerítsenek egy újabb előrehozott választásra. (Ezen sokan talán meg sem lepődnének, mert vasárnap már harmadszor tartottak soron kívül voksolást az utóbbi három és fél évben.) Keserű vigasz számukra, hogy az ellenfél oldalán az erősebb jobboldali pártok sem tudnának együtt többséget biztosítani a parlamentben. Ezek az erők egyébként mindenképp szerették volna kibuktatni Sánchezt a kormányfői székből. Azzal érvelnek, hogy a PSOE az Unidos Podemosszal, továbbá baszk és katalán szeparatista pártokkal akar koalíciót kötni, ami szerintük végzetes lehet az államra. Attól tartanak, hogy Spanyolország felbomlik, mert kiválnak belőle a baszkok és a katalánok, esetleg mások is. A félelmüket arra alapozzák, hogy a Podemos hol csendesen, hol hangosabban támogatja Katalónia függetlenségét. A megvádoltak ezzel szemben azt állítják, hogy az a legjobb, ha a jobboldali tömb nem kerül hatalomra, mert a szélsőséges és idegenellenes VOX-al együtt veszélybe sodorná a Franco-rezsim felszámolása óta kivívott polgári szabadságjogokat, a regionális autonómiákat és a szociális juttatásokat.
