Bár a Formula–1 a legnagyobb pénzeket megmozgató sportágak egyike, a sport vezetői mégis igyekszenek távol tartani magukat a világpolitikai és -gazdasági folyamatoktól. A csapatfőnökök akkor is inkább elfordítják a fejüket, amikor kétes megítélésű helyszínek kerülnek be a versenynaptárba, mint az emberi jogok tiszteletben tartása és a sajtószabadság terén súlyos hiányosságokról ismert Azerbajdzsán, de Bahreinbe is visszatértek már 2012-ben, amikor az országban még mindennaposak voltak a felkelések. Az istállók ilyenkor arra hivatkoznak, hogy a naptár összeállításába nincs beleszólásuk, ők csak a dolgukat végzik a versenyeken, az országok belügyeihez pedig semmi közük.
Néhány nagy horderejű eseménynél azonban nem kerülhetik ki a reagálást, ilyen volt a világgazdasági válság, amely 2008–2009-ben három nagy gyártót űzött ki a sportból, és komoly költségvetési megszorításokat követelt. És ilyen lehet most az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépési szándéka, a Brexit is, amely nem megfelelő rendezés esetén nagy csapást mérhet a csapatok többségére.
Bár a tíz F1-es istállóból csak három – a McLaren, a Williams és a Racing Point – versenyez brit színekben, valójában hetet is ebből az országból irányítanak, köztük a német Mercedest és a francia Renault-t is. Ezek mind egy viszonylag kis területen, a közép-angliai úgynevezett „motorsportvölgyben” koncentrálódnak, így a több száz fős vállalatok között a munkaerő is könnyen áramolhat. A Brexit azonban – amelynek az eredeti tervek szerint már meg kellett volna történnie, de a brit parlament döntésképtelensége miatt október 31-ig halasztották, és mikéntje máig bizonytalan – több szempontból is komoly versenyhátrányba helyezheti ezeket a csapatokat, ha a személyek és a felszerelés utaztatása időigényesebbé, az EU-s állampolgárok foglalkoztatása körülményesebbé, az áruk szállítása pedig vámkötelessé válna. Gyakori jelenség például, hogy az európai nagydíjakra a csapatok csak a pénteki edzések után, szombat reggelre reptetnek el újonnan kifejlesztett alkatrészeket az autókhoz, de akár ennek a szokásnak is gátat szabhat a Brexit. Nem csoda, hogy a brit székhelyű istállók vezetői aggódnak, ráadásul ezzel nemcsak az ő működésük kerülne veszélybe, hanem a három máshol működő alakulat potenciálisan előnyhöz is jutna: a Ferrari és a Toro Rosso központja Olaszországban, a Sauber helyét átvevő Alfa Romeóé pedig Svájcban található.
„Óriási aggodalmat jelent ez számunkra – mondta a helyzetről Toto Wolff, a Mercedes F1-es főnöke. – A csapatok mindig úgy dolgoznak, hogy az utolsó pillanatig kivárnak az új alkatrészek szállításával, ha pedig a határátlépéssel mostantól fennakadások lesznek, az súlyos károkat okoz a Formula–1-es iparágnak az országban. Mi ugyan egy német autómárka vagyunk, de a csapat főhadiszállása Angliában található. Vállalatunkban 26 különböző nemzetiség dolgozik, köztük számos EU-állampolgárral, és hatalmas káosz jöhet, ha megállapodás nélküli Brexit születik, vagy olyan megállapodás, amely minket hátrányosan érint. Az F1-es csapatvezetők nem politikusok, üzletemberként gondolkodva pedig szeretnénk azt hinni, hogy végül győzni fog a józan ész, és megvédik a brit gazdaságot.”
Az EU és a britek ügyében döntés talán csak hónapok múlva születhet, így egyelőre a Ferrarinak sincs oka reménykedni a riválisok balsorsában, különösen annak fényében, hogy az elmúlt években már többször is elpuskázták a lehetőséget, amikor ők tűntek a favoritnak – így az idei szezonkezdetkor is.
