Valamennyiünk álma az olyan kézügyesség, aminek köszönhetően mesebeli hatást keltő írt vagy hímes tojást tudnánk festeni. Olyat, amilyet kézműves kiállításokon és üdvözlőlapokon látni: tehetséges képzőművészi mozdulatokkal, szinte mérnöki vonalvezetést követve, színpompában vagy diszkréten kezelve a festéket, esetleg a kemény tojáshéjat kicsipkézve ragyognak a kosárban és a barkaágakon ezek a remekművek. Hirdetve minden földi halandónak húsvét csodás lényegét, az újjászületés kegyelmét.
A személyes visszajelzések mellett számtalan elismerés, oklevél bizonyítja Elvira kézügyességét és elhivatottságát (Fotó: Kazinczy Paszterkó Diana)
A pacséri Laki Elvira már maga sem tudja biztosan, hogy melyik évben avatta be Bácskossuthfalva nagy tiszteletnek örvendő képzőművészet tanárnője, Vankó Basa Lenke a tojásfestés rejtelmeibe, de abban biztos, hogy egy életre szóló ajándékot kapott tőle.
- A tanárnő húsvét táján szervezett tojásfestő műhelyfoglalkozásokat a munkahelyemen, a bácskossuthfalvi Otthon Értelmi Fogyatékosokat Gondozó Intézetben. Egyik évben nem volt ideje ezzel foglalkozni, és csak a körvonalakat rajzolta meg, a kifestést ránk, nővérekre bízta. Később pedig teljesen elengedte a kezünket, mondván: „megy ez nektek nélkülem is!” Ekkor indultam el a pályán. Bizonyos idő után a MIRK-en azt a visszajelzést kaptam, hogy inkább gimesi motívumokat várnának tőlem, és akkor kezdtem el kacsingatni a csipkézés felé is. Van egy kis barkács-maró készletem, és azzal vájom a tojáshéjat – hallottuk Elvirától.
- A húsvét közeledte motivál, mindenben mintát látok. Egy csipkedarabban, egy ruha mintázatában, kerítés díszítésében. Szerencsére a vásárlóim és az én ízlésem találkozik abban, hogy a magyar népi mintázatot kedveljük, a székely motívumot, a kékfestő színvilágot, a gimesi mintázatot, de a kalocsai, ókalocsai, matyó stílus is a kedvenceim. A munkahelyemen már tudják, hogy az ünnep előtt néhány héttel átadom magam az alkotásnak, és szerencsére ezt az időszakot szabadsággal tölthetem. Ilyenkor több kézműves vásárra és kiállításra kell alkotnom, rengeteg a teendőm, még levegőt sincs időm venni, többször hajnalokig munkálkodom. Mostanában akrilfestéket használok, mert sokkal gyorsabban szárad, és nem kell lakkozni. A múlt évben rábukkantam egy Richelieu-hímzés technikát, illetve fehérhímzés-technikát bemutató könyvre, és igyekszem abból is meríteni. Legjobban a kacsatojással szeretek dolgozni, mert annak van egyfajta szép fehér fénye, amikor csipkézek akkor is előnyösebb, mert puhább az anyaga. A libatojás is gyönyörű, mert eleve fehér a héja – mondja Elvira, és elárulja azt is, hogy a tojások akár hangulatmérő gépnek is beillenének, mert a csipkézés alkalmával van, hogy 20-at egyhuzamban, törés nélkül fel tud dolgozni, és van, amikor a statisztikai mutatók bebuknak. Olyankor viszont pihentetni kell mindent, és mással foglalkozni.
A hímes-csipkés tojásoknak keletjük van a kiállításokon, kézműves vásárokon, és nagyon sok kerül belőlük külföldre is (Fotó: Kazinczy Paszterkó Diana)
- Nagyon jól érzem magam a tojások díszítése közben, annyira kikapcsol, hogy a mindennapokkal járó kihívásokat arra az időre magam mögött hagyom. Olyankor nem lehet másra összpontosítani, csak a tojásra és a végeredményre. Ha lankad a figyelem, akkor elkerülhetetlen a hiba – hallottuk, és azt is megtudjuk, hogy Lakiék kamrájában több évre való kifújt tojás várja a feltámadás ünnepét, hogy Elvira kezei alatt új értelmet nyerjenek.
- A tojások belsejét fecskendővel szívom ki, és utána következik a kiszárítás. Az idei ünnepre készülve legalább 120 tyúktojást, mintegy 30 gyöngyös- és kacsatojást, és körülbelül 20 libatojást vettem a kezembe – árulta el Elvira, aki most először króm hatású színvilágot vitt a színek közé, ami többek szerint is jó ötletnek bizonyult, és feltehetően ilyen tojások is díszítik majd Lakiék húsvéti barkafáját, ami évről évre elengedhetetlen alkalmi díszlete az otthonuknak. Az interjú végén Elvira elmondta azt is, hogy kicsinyeknek, időseknek a piros az örök nyerő tojásszín, és még a csodálatos kék sem érte utol a népszerűségét.
