Marcellina, avagy Babits Marcella énekesnő már több mint ötven éve van a pályán. Sokan szaxofonos hölgyként emlékeznek rá. A Kócbabákkal, vagyis Csepregi Évával és Fábián Évával lépett fel az 1972-es Ki mit tud?-on, majd külföldi turnéra indult az Apostol együttes vokalistájaként. Ezután a Full-Tone zenekarral járta a világot, majd a Marcellina PJT nevű együttes tagjaként lépett fel. Ekkor zenésztársaival már saját dalaikat adták elő, és saját hangstúdiójuk is volt Magyarországon. A nyolcvanas évek végétől szólókarrierbe kezdett. A kilencvenes években Máté Péter Elmegyek című dalának feldolgozásával nagy sikert aratott.
Marcellina a napokban a Szabadkai Magyar Rádióban Kiss János – Manó vendége volt. A műsorban két dalt is előadott élőben, az egyik a nagy sikerű Ne sírj szaxofonom! című slágere volt. Külföldi karrierjéről, életútjáról és terveiről kérdeztük.
Annak idején miért döntött úgy, hogy külföldön próbál szerencsét?
– A Kócbabákkal az 1972-es Ki mit tud?-on szerepeltünk. Szólóban is beneveztem, Babits Marcellaként, akkor még nem voltam Marcellina. Szólóban és a Kócbabákkal is bejutottunk a középdöntőbe, tehát tv-s szereplésünk volt. Én kezdettől fogva szólistaként tudtam elképzelni magam, a Kócbabákat csak azért találtam ki, hogy biztosan bejussak a tv-műsorba. Mindkettő sikerült. A két társam, Csepregi Éva és Fábián Éva akkor még iskolába járt, én pedig már leérettségiztem. A lányok az iskola miatt nem nagyon tudtak fellépéseket vállalni, és mivel mi szegények voltunk, nekem el kellett tartanom magam. Szerencsére érkezett egy külföldi ajánlat, és az Apostol együttessel négy hónapon át Nyugaton, Svédországban, Svájcban és Nyugat-Németországban léptem fel, ami óriási élmény volt.
Milyen volt a fogadtatásuk külföldön?
– Mi ott szupersztárok voltunk. Showzenekarként léptünk fel. Bernben a Kursaalban, a nagy kaszinóban zenéltünk, a gálateremben. A műsor úgy kezdődött, hogy mi a színpad alatt, a pincében zenéltünk, és egy automata rendszer vitte fel a teljes zenekart. A közönség eleinte nem látott semmit, csak annyit hallott, hogy valahonnan szól a zene. Egyszer csak kijött az egész színpad, és mi a magasban zenéltünk. Ez olyan fantasztikus technológia volt, amely annak idején, 1973-ban még nem létezett Magyarországon. Svédországban a királyi palotával szemben lévő Grand Hotelben zenéltünk, szintén a gálateremben. Ott igazi sztárokként kezeltek bennünket. Minden egyes zenekari tagnak önálló apartmanja volt erre a másfél hónapra. Egy apartman 50 négyzetméteres volt, tehát az egész emelet csak a miénk volt.
Ezután a Full-Tone együttessel lépett fel. Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra?
– Velük vendéglátóztam, bejártuk egész Nyugat-Európát. Valójában ott tanultam meg a szakmát. A véletlen hozta, hogy elkezdtem dobolni és szaxofonozni. A másik véletlen az, hogy a zenekarban ott volt Kaszás Péter, akiből csak úgy ömlöttek a zenei ötletek, és saját dalok születtek. Azt volt a célunk, hogy ne mások dalait játsszuk, hanem a sajátjainkat vigyük sikerre. Elkezdtünk ezen dolgozni, és létrehoztuk a Marcellina PJT-t. A vendéglátós évek során annyi zene volt ránk hatással, hogy sikerült létrehoznunk valami újat. Egy szintipop, rock és funkkeverék volt a Marcellina PJT-t. Ez annak idején új és friss volt. Nem véletlenül fogadta ilyen jól a közönség. Valami teljesen újat hoztunk az akkori magyar zenei palettára.
Honnan jött az ötlet, hogy saját stúdiót nyissanak Magyarországon?
– Fel akartuk venni a saját dalokat, de annak idején csak egyetlenegy hanglemezgyár volt Magyarországon, és egyetlenegy stúdió, ahova mi biztos nem jutottunk volna be. Péternek már volt kis amatőr cucca, de végül minden pénzünket abba öltük bele, hogy profi stúdiót létesítsünk.
A kilencvenes években a One Woman Show-val bejárta a világot. Ebben a színészi képességeit is láthatta a közönség, hiszen más énekeseket személyesített meg, és az ő hangjukon énekelt. Hogyan jött létre ez a műsor?
– Mindig is bennem volt az a képesség, hogy másokat utánozzak. A vendéglátózás is ilyen, amikor mások dalait énekeled. Kialakult bennem egy komplex elképzelés arról, hogy valamit showként vigyek fel a színpadra. A külföldi nagy sikerek ellenére itthon úgyszólván el voltam lehetetlenítve, amikor az Elmegyek album előkészületei során volt egy konfliktusom a kiadóval, az album készítésében teljesen magamra maradtam, a gyártás, kiadás, terjesztés, minden rám hárult, egyedül voltam a cég. Rá kellett jönnöm, hogy nem találok partnerekre. Közben érlelődött bennem ez a show, és elmentem Las Vegasba, ahol megfelelő embereket találtam ehhez. Aztán világszerte felléptem vele. Kínában 27 tagú tánckarral léptem színpadra, Európában pedig négytagúval. A One Woman Showhoz én varrtam a ruháimat, a teljes színpadi megjelenés ötlete tőlem származott. A fellépéseken nem is volt kiírva a plakátokra a nevem, mert a show úgy volt poén, hogy elsőre férfiként, Louis Armstrongként jelentem meg fekete maszkban és trombitával a kezemben, majd Marylin Monroe, Jennifer Lopez, Louis Prima és még néhány sztár után bújt csak elő Marcellina, majd zárásként jött a Sexy Lady című nagy slágerem.
Tavaly a Nagy Duettben Pumped Gabó volt a párja. Milyen volt az együttműködés?
– Teljesen másra számítottam. Azt hittem, hogy ő diszciplinnel rendelkező testedző. Nem ismertem őt annyira. Nagyon fiatal és tapasztalatlan. Nem igazán tudja, mit akar az élettől. Róla az jut eszembe, hogy az emberek többsége azt gondolja, hogy a népszerűség csupa csillogás, amiért semmit sem kell tenni, csak felmenni a színpadra. Ahhoz, hogy történjen valami a színpadon, rengeteget kell dolgozni. Az emberek most már kezdik érteni, mert látják a tehetségkutató műsorokban, hogy mennyit kell dolgozni azért, hogy megszülessen egy dal. De ezek a műsorok sem mutatják meg igazán, hogy mennyi szerencse, kitartás és fájdalom van ebben a szakmában. Ez egy lift, amelyik le-fel megy. Nehéz azt mondani, hogy te tudod, mi kell a közönségnek. Ha mégis tudod, akkor nem biztos, hogy tudod csinálni. Az, hogy valaki ennyi évesen is tudja csinálni, ahhoz rengeteg kitartás, tanulás, hit kell. Olyan belső indíttatás szükséges, amely tűzen-vízen át visz. Akiben nem lüktet az a belső erő, az nagyon hamar feladja. Igazából a mai showbiznisz a legkevésbé a tehetségről szól.
A Kicsikém a legújabb dala, ami Burai Krisztiánnal készült. Tervez -e turnét a közeljövőben?
– Egyelőre a dalokat szeretném népszerűsíteni a rádiókban. Természetesen dolgozunk a koncerten. Egy nagy koncertet, egy egész napos rendezvényt készítünk elő, és jönnek az új, jobbnál jobb dalok.
