Virág Kinga (balról), Csíkos Dániel és Petro Éva előadása (Dávid Csilla felvétele)
„Egyedül voltam én sokáig. / Majd eljöttek hozzám sokan. / Magad vagy, mondták; bár velük / voltam volna én boldogan.(…) / Mióta éltem, forgószélben / próbáltam állni helyemen. / Nagy nevetség, hogy nem vétettem / többet, mint vétettek nekem. / Szép a tavasz és szép a nyár is, / de szebb az ősz s legszebb a tél, / annak, ki tűzhelyet, családot, / már végképp másoknak remél.” 1937. november – Az egy hónappal a halála előtt írt: Ime, hát megleltem hazám… c. verse is elhangzott József Attila (1905. április 5. – 1937. december 3.) Baumgarten-, posztumusz Kossuth- (1948) és Magyar Örökség-díjas (2001) költőnknek, a Kossa János Magyar Nyelvművelő Egyesület és Olvasóklub minapi, a Magyar Szó-házban megtartott költészetnapi rendezvényén. A 114 évvel ezelőtt született költőnkről, a magyar költészet talán legkiemelkedőbb személyiségéről beszélve, Kiss Zsuzsanna moderátor emlékeztetett, hogy a születésnapján ünnepeljük 1964 óta a magyar költészet napját. A hányatott sorsú költő életműve megkerülhetetlen napjainkban is. Noha: „Az élet kegyetlenül bánt vele, hisz félárva gyermekként sosem találta a helyét, és örökösen szeretet után áhítozott, amit sem gyermekkorában, sem felnőttkorában nem kapott meg. Egész élete tele volt lemondással, felnőttként pedig szembesült a meg nem értéssel. Viszont ebből az életútból gyönyörű versek születtek, amelyek egy életre szóló tanítással szolgálhatnak, ha figyelmesen elmélyülve hallgassuk őket.”
Eleink örökérvényű gondolatait át-átszőtte a Magyar Tanszék, dr. Katona Edit tanárnő tanítványainak, Petro Évának, Móricz Virágnak és Csíkos Dánielnek a kortárs kötő-írók műveire épült összeállítása. A közelmúlt történéseit idézte Darvasi László, írói nevén Szív Ernő A vonal alatt c. könyvének Én viszem le a szemetet! c. fejezete. Szinte megelevenedett szemünk előtt az ostromlott Szarajevó (1992), a lángokban álló egykori Városi Tanács – Vjećnica –, 1949-től a Nemzeti Egyetemi Könyvtár emblematikus épülete: „Másfél millió könyv égett el, világítva, füstölve, a fenébe is, micsoda olvasás, amikor a tűz olvas.” A fiatalok előadása, a pillanatnyi csend után, a második részben a hallgatóság közül többen szavalták el, olvasták fel kedvenc költőjük versét.
Valamennyiünket kellemesen meglepett Katona tanárnő versmondásával. Radnóti Miklós Sem emlék, sem varázslat c. költeményének idézett sorai a feltámadást sejtetik: „De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred, / hogy minden összeomlott s elindul mint kísértet, / kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen, / annak szép, könnyűléptű szívében megterem / az érett és tűnődő kevésszavú alázat, / az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről, / az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.”
A költészetnapi rendezvény vendégei és résztvevői a kellemes és tanulságos beszélgetésben nyelvünk változásait, a társadalmi körülményeket, a sok tekintetben megkérdőjelezett „újkori szlogeneket, rövidítéseket” is megemlítették. Nincsenek egyedül, akik úgy vélekednek, hogy többet kellene foglalkozni Kazinczy Ferenc (1759–1831) örökségével, mai olvasatával. Nyelvújítási törekvései elősegítették nemzetünk függetlenségi küzdelmét is. Dr. Kovács Dániel, a Kazinczy-életmű, a szövegek kiváló ismerője szerint (Nyíri Péter interjúja, Magyar Irodalmi Lap, 2018. augusztus 24.): „Kazinczy élethelyzetének és életpályájának a megismerése – az eltérő társadalmi viszonyok és korjelenségek ellenére – adhatna előremutató indíttatásokat ifjúságunknak a XXI. században is.”
