A három utolsó tantárgyközi kompetencia a tizenegy közül, amelyekkel már korábban megismerkedhettünk, a problémamegoldás, az együttműködés, valamint a legnagyobb bizonytalanságot okozó, a kezdeményezőképesség és vállalkozásra irányultság kompetenciája. Mindezek olyan ismeretek, jártasságok és attitűdök összességei, amelyek áthatnak minden tantárgyat, és elengedhetetlenek ahhoz, hogy az emberek egy adott környezetben bármilyen tevékenységet hatékonyan és a követelményeknek megfelelően végezzenek, hogy meg tudjanak felelni a mai és a jövőbeli munkaerőpiac szükségleteinek és a korszerű tudományos és technológiai követelményeinek.
Azt hiszem, a problémamegoldás kompetenciája nem jelent újdonságot. A Pedagógiai lexikon szerint a „probléma olyan helyzet, amelyben bizonyos célt el akarunk érni, de a cél elérésének útja számunkra rejtve van”. Somfai Zsuzsanna szerint: „A problémamegoldás a rejtett út megkeresése bizonyos cél eléréséhez. A problémamegoldó kompetencia az egyén arra való képessége, hogy kognitív eljárásokat használni tudjon valós, a tudományterületeket átfogó helyzetekben, ahol a megoldás menete nem egyértelmű, és a megoldás folyamán alkalmazott ismeretek nem egy tudományterületről valók.” Életünk folyamán számos problémával szembesülünk, amelyeket ilyen-olyan módon próbálunk megoldani. A mai modern munkaadók (amerikai kutatások szerint) a problémamegoldást és a kritikai készséget a négy legfontosabb készség közé sorolják, a vezetői, együttműködési, a kommunikációs készségek mellett. A munka világában, a cégekben nap mint nap szembesülnek a dolgozók különféle problémákkal, amelyeket meg kell oldaniuk, szembe kell nézniük a kihívásokkal, hogy a projektjeiket, a rájuk bízott feladatokat eredményesen be tudják fejezni. Ezért kell a tanulókat már elejétől kezdve felkészíteni a jövőben rájuk váró feladatokra, hogy amikor erre szükségük lesz, pozitívan álljanak hozzá a dolgokhoz, és sikeresek tudjanak lenni. Fel tudják ismerni, elemeire bontani, helyzetelemzést tudjanak végezni, feltárni az összefüggéseket a problémával kapcsolatosan, hogy meg tudják tervezni a különféle problémamegoldási stratégiákat, a tevékenységek sorrendjét, felleljék és ki tudják használni az erőforrásokat, az ismereteiket, függetlenül attól, hogy azokat az iskolában vagy az iskolán kívül szerezték. Hogy ne hátráljanak meg, ha nehézségekbe ütköznek, merjenek segítséget kérni a társaiktól, szüleiktől, tanáraiktól. Hogy megtanuljanak együttműködni, csapatban működni. Hogy konstruktívan és kreatívan vegyenek részt a munkában, és a kölcsönös tisztelet, az egyenlőség, a szolidaritás és az együttműködés szellemében tevékenykedjenek. Hogy aktívan, konstruktívan vegyenek részt a csoportmunka minden fázisában: a csoportalakításban, a közös célok, munkaszabályok megfogalmazásában, a legkézenfekvőbb módszerek kiválasztásában, a javaslatok kritikai megfontolásában, a szerepek és feladatok szétosztásában, az egyes tevékenységek iránti felelősség vállalásában, a közös munka ellenőrzésében stb. Ezért kell a tanulókat minél több olyan feladat elé állítani, páros vagy csoportmunkában, amelyek során együtt tudnak működni.
A legnagyobb talányt és a legnehezebb feladatot a pedagógusok számára az utolsónak hagyott tantárgyközi kompetencia jelenti: a kezdeményezőkészség és a vállalkozói kompetencia. Mi fán terem? A mai szülők, nagyszülők nem ilyen társadalmi légkörben nőttek fel. A mai napig is nagyon gyakori az a gondolkodásmód, hogy a munkát, a munkahelyet „kapjuk”. A fiatalok és az idősebbek is jobb életre vágynak, jobbra, mint amit a szüleiknél látnak. A mai fiatalok úgy érzik, joguk van a sok pénzhez és gazdagsághoz, ám ennek érdekében vajmi keveset vagy semmit sem tesznek. A jövővel kapcsolatos terveik között nem szerepelnek a jobb életmódhoz vezető, proaktivitást és önállóságot igénylő lépések: hogy önmaguknak teremtsék meg a munkahelyet, önállóak és függetlenek legyenek, merjenek kockáztatni. Ennek oka legtöbbször az, hogy sok esetben hiányzik a szülői minta, amit követhetnének, amiből tanulhatnának. A kezdeményezőkészség és a vállalkozói kompetencia valójában az „elképzelések megvalósításának képessége”, amelyhez szükség van kreativitásra, az innováció- és a kockázatvállalásra, arra a képességre, hogy az egyén a célkitűzései érdekében terveket készítsen, és azokat véghezvigye. E kompetencia magában foglalja az egyén ama képességét, hogy megértse munkája környezetét, képes legyen megragadni a kínálkozó lehetőségeket. Hogy az ötletet meg tudja valósítani. Mindez megalapozza az olyan speciálisabb készségek és tudás elsajátítását, amelyekre azoknak van szükségük, akik társadalmi vagy kereskedelmi tevékenységet folytatnak. Magában foglalja az etikai értékekkel kapcsolatos tudatosságot, és ösztönzi a jó vezetési gyakorlatot.
Sajnos nagyon kevés pedagógus jártas a kezdeményezőkészség és a vállalkozás ismereteiben, jómagam is közéjük tartozom. Előbb tehát a pedagógustársadalmat kell felvértezni ezekkel az ismeretekkel, fel kell őket készíteni, hogy alkalmasak legyenek a pedagógiai helyzetekben – az iskolában, az órákon – az osztályközösségek munkájában hatékonyan cselekedni. Így a jövő nemzedékeit felkészíthetik a jövendőbeli kihívásokra, a proaktív hozzáállásra.
