2024. április 26., péntek
Zentai Teátrumi Napok

Aranygyapjú a nézőnek

Az igazmondó juhász és az aranyszőrű bárány

Szombaton délelőtt is igazi ínyencségben részesülhetett a színházrajongó a Zentai Magyar Kamaraszínház Teátrum Neked! fesztiválján, amennyiben megtekintette Szarka Gyula és Zalán Tibor Az igazmondó juhász és az aranyszőrű bárány című zenés mesejátékát Karczag Ferenc rendezésében. A Békéscsabai Jókai Színház előadása, ahogyan az az ajánlóban is szerepelt, valóban emlékezetes perceket nyújtott kicsiknek, nagyoknak, jó- és rosszkedvű nézőknek egyaránt.

Az aranyigazságokat megfogalmazó népmesék sorában a békéscsabaiak által feldolgozott darab igazi gyöngyszem önmagában is – a társulat pedig ízlésesen és mértéktartóan nyúlt a népművészeti remekhez. Látványvilágában is szemet kápráztató, köszönhetően az egyszerű, ugyanakkor látványos kosztümöknek és díszletnek, nem utolsósorban pedig a multimédia felhasználásának. A kivetített állóképek mellett a néző szeme előtt megrajzolódó hátterek is emlékezetes pillanatokat jelentenek. A színészi játék nem gügyögő, ám kellőképpen leköti a legkisebbek figyelmét is, miközben a felnőtt nézőkre is ki-kikacsint.

Az előadás egészében csodálatosan működik, minden a helyén van, és alkotói olyan módon adagolják a fő összetevőket és a finom fűszereket, akár a francia mesterszakácsok – de legfőbb erényét szerény véleményem szerint a mesét feldolgozó szerzőpáros mesteri munkája jelenti. Zalán szinte már Romhányit idéző versezetbe szedte a történetet, amely finom humorának köszönhetően egészében is, nüánszaiban is elgyönyörködtet. És akkor minderre még ráépül Szarka zenei remeklése. Ami engem illet, a Ghymes zenekar repertoárjából mindig is a gyerekdalok voltak az abszolút kedvenceim. A darab zenéje valahol a musicalek és a rockoperák világa között helyezhető el, ugyanakkor átsüt rajta a Ghymes etnorockos hangulata (és persze hangszerelése). Az előadók remek orgánuma pedig teljessé teszi az élményt.

Amennyiben az aranygyapjú nyomában járunk, akkor nem szükséges messzi tengereket beutaznunk – elég, ha e mesejáték karcsú vitorlására felszállunk, és rábízzuk magunkat a jó hátszélre.