Atata a héten zigorúan rámförmedt, hogy meg ne próbáljunk a Zacsekpetivel az iskolában szünetben akasztófa szókitaláló játékot játszani, mert könnyen megtörténhet, hogy elvisz bennünket a rendőrbácsi.
– Vagy a rendőrnéni – helyesbíte amama. – Nem szabad a gyerekben elhinteni ezeket a maradi sztereotípiákat.
– Igaza van, zomzédasszony – toppana be a zomzéd Zacsek –, manapság már minden lehetséges, olvasom a zújságban, hogy a kormányfő Ana és a barátnéja gyereket várnak, ugyanis a barátnő hölgy mesterséges megtermékenyítés útján állapotos lett.
– Gratulálok a leendő anyukának, csak azt nem értem, mi köze ehhez az Anának – töprenge atata. – Zerbiában ugyanis a házasság férfi és nő közössége, és az élettársi kapcsolat tekintetében is a törvény csak a férfi és nő tartósabb életközösségét említi.
– Muszáj folyton kukacoskodnod, Tegyula?! – így amama. – Ahelyett, hogy örülnél, milyen liberális társadalomban élünk! Nem sokra mész itt már a te begyöpesedett nézeteiddel.
– Liberális?! – hörtyene fel atata. – Én meg azt olvastam a zújságban, hogy a belgrádi egyetemisták szerint a férfiak diszkriminálva vannak ebben a társadalomban!
– Hozzá kell tenni, zomzéd – mondá a Zacsek –, hogy a tekintetben, hogy itt a válás során a bíróság jobbára az anyának ítéli a gyereket.
– Nem elég?! – így a fater. – Ha már nemi egyenjogúság van, akkor legyen az minden téren.
– Mindent félretéve, én úgy vélem, hogy az Ana a modernség megtestesítője országunkban – mondá amama. – Azt sem tudod értékelni, mennyit tesz a digitalizáció terén!
– Dehogynem, Tematild! – sóhajta atata. – Azt vallom, hogy szép dolog a digitalizáció, csak talán nem kellene annyira erőltetni ott, ahol még a fél országban kanalizáció sincs.
Hogy kissé lehűtse a kedélyeket, a Zacsek gyorsan elmesélt egy viccet.
Nézi az apa, ahogyan a fia sminkel, és megkérdi tőle:
– Fiam, te meleg vagy?
– Ugyan, apu, én hercegnő vagyok!
Visszatérve atata intelmére, az egész hét a múlt szombati belgrádi tüntetésen feltűnt akasztófa-makett jegyében telt el.
– Szögezzük le: visszatetsző – mondá a fater –, azonban performanszról van szó. Kérdés: vajon ki profitált, vagy szeretett volna profitálni belőle?
– Azt gondolod, Tegyula, hogy beépített elemek voltak? – kérdé amama.
– Két Dveri-szimpatizánst állítottak elő, de sose lehet tudni – mondá a Zacsek. – A hatalom fő megmondóemberei nyomban az eset után felsorakoztak, és rájuk jellemző performansz keretében elmondták a megszokott felháborodásos szöveget, igyekezve diszkreditálni a teljes ellenzéket: tehetetlenségük agressziót szül, lincspolitikát folytatnak, és így tovább, és így tovább.
– Igen, igen, közben a Freedom House legújabb osztályozása szerint másfél évtized után Zerbia többé már nem nevezhető szabad, hanem csak részben szabad országnak. Demokrácia tekintetében Nicaragua, Tanzánia és Venezuela mögé kerültünk – mondá a fater.
– Valami nem stimmelhet, ha két ember miatt ötvenezer jelenlétét próbálják elhallgatni – töprenge tovább a Zacsek.
– Az a kérdés, hogy jól lecsaptak az ellenzékiek ostoba perfomanszára, vagy még jobban előre eltervezték az egészet? – spekulála atata. – Nem tudom, legyen inkább az első, de csak azért, mert nem szeretem az összeesküvés-elméleteket. Ha eléggé elmélyedünk egy adott témában, végül mindig kiderül, hogy mindannyian kísérleti nyulak vagyunk valami mindenható erő karmaiban.
– Jaj, Tegyula, még te inted a gyereket, inkább te vigyázz ezzel az akasztófahumoroddal! – derüle amama.
És a humornál tartva a Zacsek elmeséle egy idevágó viccet.
– Jó napot, megvan maguknál az Összeesküvés-elmélet dévédén?
– Ki kérdezi? És miért?
– Ezek a jó kérdések – nyugtáza atata. – Ha figyelembe vesszük, hogy Ana azt mondta, hogy a jelenlegi körülmények között nagyon nehéz dolgozni, egyre valószínűbbnek érzem az előrehozott választások gondolatát.
– Lényeg a lényeg, marad továbbra is a Kenyeret és cirkuszt a népnek! jelmondat – fűzé hozzá a Zacsek.
– Lassan már ebből a kettőből is csak a cirkusz marad, zomzéd – jegyzé meg amama. – Kormányrendelettel törölték a Száva kenyér nyolc éve hatályban lévő védőárát. Nincs többé olcsó kenyér, a piac szabályozza a kenyér árát!
– Majd a tegnapit is megesszük, nem csak a mait, meg a holnapit, mint a Chuck Norris – mondá atata.
De hogy a kenyérfogyasztás nem csak árfüggő, azt a Zacsek által mesélt történet hősének viselkedése is bizonyítja.
Laci bácsi valahol azt olvasta, hogy a kenyér kiváló szer impotencia ellen, s azonnal berontott az első pékségbe.
– Kérek öt kiló kenyeret!
Mire a pék:
– De uram, minek magának ennyi kenyér, gyorsan megkeményedik!
– Igen?! Akkor kérek tizenöt kilót!
Az akasztófa-makett körüli csűrések-csavarások mellett még egy jelentős esemény történt a héten. Megünnepeltük a kínai újévet!
– Megkezdődött a Disznó éve – mondá amama.
– Igen?! – csodálkoza a fater. – Pedig én azt hittem, hogy már régóta tart.
– Nem, zomzéd – szóla hozzá a Zacsek –, előtte a Kutya éve volt.
– Mi tagadás, eléggé kutyaéletünk volt – bólogata atata.
– És a Disznó éve máris érezteti hatását – jegyzé meg a Zacsek. – A zomzédos Romániában is felütötte a fejét az afrikai sertéspestis.
– Na és vajon mi következik ezután? – kérdé a fater.
– A Patkány éve – válaszola amama.
– Jobbnál jobb! Mi maradt még? Sárkány, tigris, kecske, kígyó? A kínaiak miért nem találtak ki például Selyemhernyó vagy Panda évet? – tűnőde atata.
– Biztos azért, mert bölcsek – mondá amama.
A Zacseknek pedig erről egy vicc jutott eszébe.
Látogatóba érkezik a skót a bátyjához. A báty látja, hogy üres kézzel jött, ezért megkérdezi:
– Te, nem azt mondtad nekem a múltkor, hogy hozol ajándékba egy malacot?
– De igen, csak közben meggyógyult szegény állat.
Ám mialatt a két zomzéd jókat derült, amama gyorsan más vizekre terelte a társalgást.
– No de azt tudjátok-e, hogy most van a házasság hete? És vajon mivel lepitek meg a feleségeteket?
– Veled, Tematild, minden pillanat külön meglepetés – hízelge atata. – Ahogyan a szlogen is tartja, a mi házasságunk egy életen át tartó randevú.
– Hallod, az első randinkon azt kívántam, bárcsak sosem hallgatnál el, annyi szépet mondtál – olvadoza amama. – De utána sajnos gyorsan leszoktál erről – fűzé hozzá szemrehányóan.
– Nem én tehetek róla, hogy azóta totál átvetted a szót – állapítá meg a fater.
– Maga nagyon gyanús nekem, zomzéd – fordul amama a somolygó Zacsek felé. – Min töri a fejét?
– Semmi különösön – mondá a Zacsek –, csak egy vicc jutott az eszembe.
Mondja a feleség a férjnek:
– Képzeld, ma éjszaka azt álmodtam, hogy egy igazgyöngy nyakláncot vettél nekem! Szerinted ez mit jelenthet?
– Majd a szülinapodon megtudod – mosolyog sejtelmesen a férj.
Az asszony alig várja a születésnapját. Elérkezik a nagy nap, a férj beállít egy csokor virággal és egy szépen becsomagolt dobozkával. A feleség kinyitja, és egy könyvet talál benne, Álmoskönyv címmel.
Pistike, másnapos kenyeret majszoló kis herceg
