2024. április 26., péntek
ÖRÖMHÍR

A csodák velünk történnek

Nóra és Jovan szeretetből kötött házasságot. Az asszony katolikus, a férj pravoszláv családból származott. Mivel egyikük sem élte a hitét, szóba sem jött a templomi esküvő.

Aztán megszületett egyik, majd a másik fiuk. A gyermekek keresztelésére nem is gondoltak. Szépen éltek, boldogok voltak, minden a terveik szerint alakult, sikerült lakást is vásárolniuk.

Aztán máról holnapra kezdett a pénz „eltűnni” a házból. Nóra eleinte azon töprengett, Jovan mire vagy kire költi a pénzt. Ám nagyon gyorsan rájött, hogy a férfi a szerencsejáték rabja lett. Kérte, könyörgött neki, hagyja abba, de az sem a kérését, sem a könnyeit nem vette komolyan. Megígérte ugyan, hogy felhagy a szerencsejátékkal, de sehogy nem sikerült változtatni életmódján. Végül annyira eladósodott, hogy egyes személyek, akiknek rengeteg pénzzel tartozott, megfenyegették a feleségét.

Akkor az anyós, hogy a fia vissza tudja fizetni az adósságát, eladta a családi lakást (és hozzájuk költözött). Időközben Nóra elveszítette az állását. A helyzet mindennap rosszabb és rosszabb lett. A feleség abban reménykedett, hogy a férj a lakás eladása után észhez tér. Nem ez történt. Tovább játszott a szerencsével, s adósságot adósságra halmozott.

Egy alkalommal Nóra összefutott Ági barátnőjével, akit évek óta nem látott. Neki panaszolta el, mi minden érte az utóbbi időben.

– Rajtad csak Isten segíthet! – jelentette ki Ági.

– Isten? Miféle Isten, hisz nem is ismerem! Nem tudok imádkozni, semmit sem tudok róla!

– Még nincs veszve minden. Gyere el a templomba. Mária-ünnepre készülünk, három este imádkozunk. Éppen ma kezdjük. Hiszem, hogy nem véletlenül találkoztunk. Jézus anyja hozott össze bennünket.

– Nem tudom – válaszolta Nóra. – Nem biztos, hogy elmegyek. Mit fogunk ott csinálni? – érdeklődött.

– Imádkozunk. Amikor együtt imádkozunk, sokkal erősebbek vagyunk. Imádkozunk mindazért, amire szükségünk van, és megköszönjük a kapott kegyelmeket. Vannak mások is, akik szintén nagy problémákkal küszködnek. Imádkozunk majd a te családodért is.

Amikor elköszöntek egymástól, Nóra biztos volt benne, hogy nem megy el. Estefelé azonban készülődni kezdett. Arra gondolt: „Istenem, valamit tennem kell. Ági meggyőződéssel mondta, Isten majd megsegít. Hát elmegyek!”

Bizalmatlanul lépett a templomba. Ági bemutatta a barátainak. Nóra melléje kuporodott. Barátnője a kezébe nyomott egy kis imakönyvet.

– Nyisd ki ezen az oldalon, és imádkozz velünk. És erősen higgyed, hogy jó helyen vagy. Kérd meg égi Édesanyánkat, hogy a Fiánál járjon közben a te problémád ügyében.

Nóra aznap ott maradt a misén is. Biztosabbnak kezdte magát érezni. Meggyőzte magát, hogy Isten biztosan segíteni fog.

Mindennap elment a templomba, egyre nagyobb hittel. Jovannak eleinte nem mondta, hová megy. Később beszélt róla. A férj különösebben nem csodálkozott ezen, de nem is haragudott. Kiöntötte neki a szívét. Bevallotta, mennyit harcol önmagával, hogy ne a rosszat tegye. Tudja, mekkora fájdalmat okoz a feleségének és a gyermekeiknek, pedig mindenkinél jobban szereti őket, a kísértés azonban nagyobb, mint a szeretete. Nóra kérte, menjen vele a templomba, ismerkedjen meg az új barátaival és Istennel, akit ő napról napra jobban megismert.

Jovan hajlott erre. Így lettek mind a ketten tagjai az imacsoportnak. Ő is kapott imakönyvet. Nóra mindennap eljárt szentmisére, és esténként imaórára, sőt otthon is együtt imádkoztak. Az asszony a Szűzanya közbenjárását kérte, hogy a férj megszabaduljon a szerencsejáték szenvedélyétől, és hogy együtt részesüljenek szentségekben, erőt, kegyelmet kapva az élethez.

És eljött a nap, amikor Nóra megköszönhette Jézusnak és égi Édesanyánknak, hogy ugyanazon a napon megkeresztelték a férjét, a két fiukat és őt is, valamint hogy mindnyájukat a pap az Oltáriszentség és a bérmálás szentségében részesítette, majd valamivel később egyházi házasságot is kötöttek.

A jó hír, hogy Jovan többé nem rabja a szerencsejátéknak. „Az ember szinte el sem tudja hinni, mennyi kegyelmet esdekeltünk ki” – mondta Nóra a barátnőjének.

A házaspár az új kezdethez még egy gyermeket kívánt, így született meg Máté fiuk, aki sok örömet hozott a családba. Jovan egyre jobban hasonlít arra a jó férjre, aki a házasság kezdetén volt. Viselkedésével egyre jobban kimutatja, mennyire fontos számára a felesége és a három gyermekük. Nóra újra álláshoz jutott. „Mindez az imádság nagy kegyelme – mondta azoknak, akik csodálkoztak a nagy sikeren. – A hit életünk fontos része lett. Kérdezem magamtól, hogyan tudtunk Isten nélkül élni! Mintha nyomorékok lettünk volna.”

Jovan és Nóra most az addig mulasztottakat pótolják. Mindig találnak időt a közös imádságra. Vasárnap rendszeresen részt vesznek a misében, és hét közben is igyekeznek ott lenni, Jézus életéről, tanításáról hallani és szentségekhez járulni. Továbbra is együtt imádkoznak az imacsoport tagjaival, és a gyerekeket beíratták hittanra. A keresztény életmód mindnyájukat átsegíti a nehézségeken.

Nóra felismerte, hogy a szeretetünket igénylő Istent és az Isten szeretetét igénylő embert az ima kapcsolja össze. Hiszen maga Jézus biztatta követőit: Kérjetek, és kapni fogtok… És hangsúlyozta: Legyen meg a te hited szerint!