A határok átjárhatóságával a határon túli magyar területek sportklubjai számára is egyre több alkalom nyílik a kapcsolatépítésre, szerte a Kárpát-medencében. Így például olyan egymástól távol eső települések csapatai is találkozhatnak, mint a székelyudvarhelyi és a magyarkanizsai női fociklubok, melyek az elmúlt év végén már második alkalommal mérhették össze erejüket.
A kapcsolatépítésben fontos szerepe lehet a Csíkszeredában létrehozott Kárpát-Medencei Sportgyűjtemény Egyesületnek, amely azt tűzte ki célul, hogy az új időket kihasználva összegyűjti az összes magyarlakta terület sportegyesületeinek relikviáit. A Hargita megyei intézmény egyik vezetőjével, Farkas Endrével beszélgettünk a leendő sportmúzeum tevékenységéről, valamint az ottani sportéletről.
Mikor és milyen céllal alakult meg a Kárpát-Medencei Sportgyűjtemény Egyesület?
– Az egyesület terve 2017-ben kezdett körvonalazódni, amikor elkezdtem bővíteni a magángyűjteményemet. Ebben partnerre találtam a páromban, illetve Szabó Áron, a székely labdarúgó-válogatott egyik vezetője is sokat segített. Célunk, hogy egy állandó kiállítás, egy kisebb sportmúzeum keretében mutassuk be Erdély és az egész Kárpát-medence magyar kötődésű sportemlékeit. Meggyőződésünk, hogy a közös nyelven és kultúrán kívül a sport az, ami leginkább összehozhat bennünket, magyarokat, éljünk is a régió bármely országában.
Az interneten nyomon követhető, hogy szépen gyarapszik a gyűjteményetek. Jelenleg mekkora anyaggal rendelkeztek?
– Gyűjteményünk egy jelentős részét a csaknem 200 db csapat-, illetve szurkolói sál adja, ehhez jön kb. 100 mez és póló, ugyanennyi sporttémájú könyv, számos magazin, műsorfüzet. Emellett sok-sok apróság, pl. érmek, plakettek, korongok, fényképek, matricák bővítik még a gyűjteményt. Az anyag nagy része magyar, vagy valamilyen módon magyar kötődésű, ez egy fontos szempont egy-egy új tárgy gyűjteménybe kerülésénél. Ezenkívül teljesen klub-, és sportágfüggetlen az anyag.
Hogyan bővül a gyűjtemény?
– A gyűjtemény egy része személyes kapcsolatok által kerül hozzánk, barátok, ismerősök felajánlása révén. Ez mellett folyamatos a kapcsolatfelvétel a klubokkal, a szurkolói csoportokkal, és persze a bolhapiacok is igazi kincsesbányák tudnak lenni egy-egy beszerzőút alkalmával. Szeretnénk elérni, hogy előbb-utóbb mindenki számára megtiszteltetés legyen szerepelni a gyűjteményben.
Mennyi délvidéki vonatkozású anyagotok van?
– Sokáig fehér foltnak számított a Délvidék, egy darabig szinte semmink sem volt, akkoriban örültünk egy Spartacus-bögrének is a szabadkai bolhapiacról. Azután sikerült megismerkednünk néhány helyi sportbaráttal, és egyszer csak elkezdtek érkezni hozzánk a klubzászlók, sporttörténeti írások, fényképek. A délvidéki anyagot jelenleg újságcikkek, fotók, sálak, matricák alkotják, többek között Újvidékről, Topolyáról, Hajdújárásról, Tornyosról, Oromról, Magyarcsernyéről. Persze ez még mindig kevesebb annál, mint amit szeretnénk, de folyamatosan keressük az elérhető dolgokat.
Csíkszeredai emberként jó rálátásod van a székelyföldi sportra. Felétek még mindig a jégkorong a legnépszerűbb sportág?
– Székelyföldön a klimatikus viszonyok miatt nagy hagyománya van a hokinak. Az idén két szép évfordulót is ünnepelhetünk, Csíkszeredában 90, Gyergyószentmiklóson pedig 70 éve kergetik a pakkot. A romániai jégkorong egyébként nem tart ott, ahol kellene, a válogatottak rendre leszerepelnek a világversenyeken, ennek ellenére az előbb említett két székely klub hétről hétre megmutathatja magát a nemzetközi porondon, a magyar Erste Ligában, a brassóiakkal egyetemben, akik azzal vívták ki a székely szurkolók ellenszenvét, hogy a szeredai játékosok odacsábításával érték el a legnagyobb sikereiket. A hoki mindenképpen feljövőben van, hiszen létrejött a Székely Jégkorong Akadémia, új jégpályák épültek, és sok gyerek választja ezt a sportágat. A székelyföldi futball is nagy fejlődésen ment keresztül az utóbbi években, a Csíkszeredában beindult akadémiai képzés sokat segített ebben.
Mennyire figyelitek egymás eredményeit? Szurkoltok a többi székely település csapatainak sikeréért is, vagy inkább rivalizálás megy köztetek?
– Kevés olyan közvetlen rivalizálás van mint például a Csíkszeredának a Gyergyószentmiklóssal a hokiban. Minden székely városban más-más sportág népszerű, Sepsiszentgyörgyben a női kosárlabda és a labdarúgás, Székelyudvarhelyen a női foci és a kézilabda, nálunk pedig a jégkorong az első számú sport. Természetesen figyeljük egymás eredményeit, és örülünk a többiek sikerének is.
Mi itt a Délvidéken folyton azt tapasztaljuk, hogy a csapatsportokban nagyon nehéz felvenni a versenyt a fővárosi együttesekkel. Romániában is ez a helyzet?
– A kommunizmus ideje alatt természetesen elképzelhetetlen volt, hogy ne a fővárosba kerüljenek a bajnoki címek, bármilyen csapatsportról is volt szó. A kétezres évekre nagyot változott a világ, azóta már az erdélyi klubok is komoly sikereket tudnak elérni. Persze Bukarestben nehezen emésztik meg, hogy az ottani egyesületek gyengébben szerepelnek, és az általuk lenézett vidékiek időként elhappolják előlük a bajnoki elsőségeket. A romániai magyarságnak sokat jelentett, hogy a 2018-s centenáriumi évben – Románia 1918-ban mondta ki az Erdéllyel való egyesülést – három csapatsportban is Erdélybe került az országos bajnoki cím, a Sepsi SIC (női kosárlabda), a Csíkszeredai SC (jégkorong) és a Kolozsvári VSC (labdarúgás) révén.
Kiket tartasz a jelenkor legjobb székely sportolóinak?
– A hokinál maradva, több olyan játékos került ki Székelyföldről, akik egészen magas szintre jutottak, és a magyar válogatottban is meghatározóak tudtak lenni. Ilyenek Sofron István, Bartalis István, vagy a nemzeti csapatban nemrég bemutatkozó Becze Tihamér. Persze hosszan lehetne folytatni a sort, de mindenképpen meg kell említenünk még Novák Károly Eduárd kerékpáros paralimpikont, Gyenes Emánuel motorversenyzőt, és Miklós Edit alpesi sízőt, akit nemrégiben megválasztottak a Magyar Síszövetség elnökének.
