2024. április 26., péntek

Ne etessük a hattyúkat!

Ne etessük a hattyúkat és a többi vízimadarat sem, mert ezzel több kárt okozunk a természetes táplálékhoz szokott állatoknak, mint hasznot! Minden télen ehhez hasonló tartalmú felhívásokkal fordulnak a természetvédő civil szervezetek a polgárokhoz, sajnos mindig akadnak „lelkes, segítőkész madárvédők”, akik elhivatottságot éreznek az „éhező” vízimadarak megsegítésére.

Tucatnyi hattyú pihen a hódegyházi halastó jegén, köztük egy fiatal tarka ruhás példány (Gergely József felvétele)

Tucatnyi hattyú pihen a hódegyházi halastó jegén, köztük egy fiatal tarka ruhás példány (Gergely József felvétele)

A laikus természet- és madárbarát lakosság telente a folyóink és tavaink mentén gyülekező hattyúk láttán azonnal a madarak segítésére sietnek és kilószámra hordják nekik a száraz kenyeret, ami értéktelen táplálék számukra, nem tartalmazza a hideg miatt fokozott energiatermeléshez szükséges tápanyagokat. Az utóbbi évtizedekben elszaporodott és az ember közelségéhez szokott „kedves és szép” hattyúkról azonban kevesen feltételezik, hogy a madárinfluenza első számú terjesztői, és egyben áldozatai is. Ha valóban segíteni szeretnénk a vízimadarakon, akkor ne etessük őket, pláne ne száraz kenyérrel, hanem hagyjuk, hogy vonuljanak el a hagyományos téli szálláshelyeikre, ahol megtalálják a számukra szükséges változatos és természetes táplálékot.

A természetes növényi táplálékkal szemben a vízimadarakat túlnyomórészt kenyérrel és egyéb „ránk száradt” pékáruval etetik. Ennek következtében az etetőhelyeken a madarak heteken, hónapokon keresztül ezen az egyoldalú diétán élnek, és felhagynak a természetes táplálkozással. A hosszú ideig fogyasztott kenyér hiánybetegséghez vezet. A vízimadár-etetés élettanilag különösen káros a fiatal madarakra. A szüleiket az etetőhelyekre is követő, fejlődésben lévő fiataloknál a nem megfelelő táplálék fogyasztása miatt csont- és tollnövekedési rendellenesség mutatkozik, ami repülésképtelenséget, közvetve vagy közvetlenül pedig a madár pusztulását okozza. 

Bízzuk a madarak ösztönére, hogy meddig tartanak ki télen, mert ha nem vonulnak el idejében, legyengülnek és a nem megfelelő téli etetés miatt egy részük biztosan elpusztul.