2024. április 26., péntek

Gyertya és csirkeláb

Jézuska, ne most gyere, most méltatlan vagyok

Korán esteledik. Úrjövet van. Négy gyertya. Meghitt bizonytalanság, kint is, bent is. Ablakpárkányon csészealj, rajta fahéjrudacska és négy birslevél. Jónás halott, másik díszhalacskát nem veszünk. Az üveggömb elmosva üresen áll, egy ideig így marad. A könyvespolcon szemüvegtok, notesz, keresztrejtvény, pohár, távirányító. Kötni való a pamlagon. Tegnapi újság. Előttem kés villa és ami vele jár. A tévében minden. Az egyik csatornán Nem adjuk Koszovót!, a másikon Migránsok a spájzban! A harmincharmadikon erekciója volt a krimisorozat főhősének. Nekem infarktusom. Na és! Kit érdekel? Kortárs irodalom az ötödiken. Először nyári kalapban téli arc beszél. A nő nyakszirtje hátulról megfeszül. Az irodalom hangos hallgatás, vég nélküli folyamat. Szerencsére, az olvasás nem. A kép halott! A művészet is provokáció! Sajátos helyreigazítás. Az alkotás az elfojtott egyéniség válasza a fejlődés rendellenességeire! Génmódosítás. Megbuzerált szépség. Öklendezés a terített életre! Szükséglet. Az olvasó nem. Szabadságot a kitömött mókusoknak és a karfiolnak! Pegazusok a rózsaketrecben. Csirkeláb és farhát. Vacsorázok. Kocsonyás lé rezeg a tál alján, néhány zöldséggyökér és egy kis darab sárgarépa a tegnapi levesből, ecetes, zöld paradicsommal és pirított kenyérrel. Püspökfalat. Mögöttem úrjövet és jutalom wellnesshétvége, ha azonnal megrendelem a heremelegítőt. Csatornát váltok. A sorozatokat prosztata- és hüvelygomba-reklámok szakítják meg. Észre sem veszem a különbséget. Hamis boldogság a műboldogtalanság jutalma. Akciós termék! Ingyen mérik. Lábunk között az életünk. Egyen kedvére! A nagyi főztje felfúj, de a mi tablettánk szélhajtó! Fingatók és fosatók kaphatók minden választékban, minden színben! Éljen egészségesen, úgy, mintha semmi sem történt volna! Ön romlatlan műanyagból készült! Megérdemli! Valósítsa meg álmait most! Hívjon bennünket a következő számon és rendelje meg új kiadásban önmagát, azonnal! Befejezem a vacsorát. Leszedem az asztalt. Mosogatóban kés, tányér villa. A morzsát a tenyerembe söpröm, kukába kerül. Csapvizet engedek a poharamba, beveszem az orvosságot, narancs- és citromsárga, fehér és felemás csontszín/kék tabletták, egy marékra való. Bámulok kifelé. Semmit sem látni. Szeretnék erényes lenni. Azt mondják, lekéstem. Mégis, vajon morális-e amorális időben amorálisan cselekedni a megmaradás érdekében, vagy mindig csak a morális a járható út? Mi a fontosabb, a moralitás, vagy az élet? Egyáltalán, lehet-e amorálisan élni? Szabad-e moralizálni percemberek között? A verandaajtón áramlanak befelé a kérdések és a megnyugtató puha sötétség. Engem is lenulláztak, pedig Jónásként visz gyomrában a cet, a villogó hamis világ. A boldogság házhoz jön! Rongyízű nasi többféle színben és formában! Kalóriamentes falatkák az egész család nagy örömére! Akció! Hármat fizet kettőt kap! A mi műanyagfenyőnk környezet- és állatbarát, karácsonymentes és gombnyomásra hullatja tűlevelét! Vásárolja meg még ma a jövőjét, mert holnap már ez lesz a múltja! Alkossa magát újra, mert ez ami van, semmit sem ér, ha nem tőlünk vásárolta! A mi szemfedőnk non plusz ultra! Az élet? A művészet? Ne fáradozzon, majd mi megmondjuk mi az és mennyiért adjuk. A táblakép úgyis halott, és ön sem néz ki valami jól. A művészet ősrobbanás, mi vagyunk benne a fekete lyuk!

Nem!

Advent van. Elcsendesedek. Asztalomon gyertya, a tálban csirkeláb. Minden szent és minden profán, csak mi vagyunk méltatlanok.