A gyerekek idejük nagy részét kortársaik között töltik. Óvoda, iskola, edzés, hittan, különóra: mind-mind lehetőséget teremt arra, hogy hasonló korúakkal barátkozzanak. Fontos biztosítani, hogy minél több időt tölthessenek együtt, mivel egymástól nagyon sok mindent tanulhatnak, a kortárskapcsolatok kihatással vannak a fejlődésükre, mentális és pszichés állapotukra, lelki stabilitásukra. Sajnos azonban az is előfordul, hogy a kortársközösség szomorúvá, zaklatottá, kiközösítetté, magányossá tesz gyerekeket.
A pszichoterror és a zaklatás gyakori eseményei lehetnek a gyerekcsoportoknak, de szerencsére nemcsak kezelhető és megszüntethető, hanem meg is előzhető. Fontos a gyors közbelépés, mert hosszú távú negatív hatásai vannak az érintett gyerekek számára. Ehhez az őket körülvevő felnőttek szoros összefogására van szükség, nemritkán azonban a kortársközösség álláspontja és tevékenysége is pozitív hatással lehet a problémára. Nem véletlen, hogy az iskolákban kortárscsoportokat alakítanak ki erre motivált tanulókból, akik szívesen tevékenykednek azzal a céllal, hogy az iskola barátságosabb, elfogadóbb közösséggé váljon minden diák számára. Programjaikban felhívják a figyelmet a gyerekeket érintő problémákra, és konstruktív megoldási módokat is javasolnak különféle tevékenységeken keresztül. Így a tanulók nem azt érzik, hogy már megint a felnőttek akarják nekik megmondani, hogy mit tegyenek, nem vált ki bennük ellenérzést, hanem elgondolkodtatja őket. Felmerül bennük a kérdés, hogy ők maguk okoztak-e iskolatársaik közül valakinek már rossz érzést, és végiggondolják, milyen következménye lehet ennek. Az érzékenyítés ilyen formája, amikor a saját iskolatársak vagy más korosztálybeli gyerekek hívják fel a figyelmet a problémára, akkor igazán hatékony, ha nemcsak időnként alkalmazzák, hanem része az iskolai erőszak-megelőző programnak.
Hogy a kortársközösségnek mekkora a jelentősége, az is mutatja, hogy a gyerek számára kiemelt fontosságú, ki a barátja, és ki tartja őt a barátjának. Óvodában már kezdenek kialakulni a kapcsolatok, amelyek egyre kiemeltebb szerepet töltenek be a gyerekek életében. Éppen ezért nagyon magányosakká és magukba fordultakká válhatnak azok a gyerekek, akik nem találnak barátokat, akik nehezen illeszkednek be a közösségbe. Iskolai alulteljesítés, kedvetlenség, magatartászavarok, depresszió, öngyilkossági kísérlet hátterében is állhat a kirekesztődés érzése és a magányosság, éppen ezért nagyon oda kell figyelnünk az osztályon belüli kapcsolathálóra. Mindennek a feltérképezésében nagy segítség számunkra a szociometria módszere, amelyet rendszeresen alkalmaznak az osztályfőnökök és a tanítók az iskolai szakmunkatársak közreműködésével. Igaz ugyan, hogy napjainkban egyre kevesebb gyerek ül az iskolapadban, ami azt is jelenti, hogy a velük közvetlen kapcsolatban lévő pedagógusoknak lehetőségük van jobban megismerni a diákjaikat, tehát nagy meglepetések általában nincsenek egy ilyen felmérés eredményét tekintve. Mégis jó a bizonyosság, amely alapján aztán ki lehet dolgozni az osztályfőnöki órák programját, és átgondolni, hogyan lehetne összetartóbb, elfogadóbb közösséget formálni, amelyben mindenki otthonosan, kellemesen érzi magát.
A karácsony csodálatos alkalom arra, hogy segítsük a gyerekeket beilleszkedni, hogy megmutatkozzanak más, a tanítási órákon esetleg nem annyira szembetűnő értékeik, személyiségvonásaik. A műsorok összeállítása, a benne való részvétel, a karácsonyi vásárra való készülődés, kézműves termékek és egyéb portéka készítése, az ünnepség technikai hátterének biztosítása, a bensőséges percek megörökítése; és lám, minden tanuló – az is , aki esetleg a tanulásban nem jeleskedik, vagy más miatt érzi magát kirekesztettnek – részesévé válik egy elfogadó közösségnek. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de mindez szoros összefüggésben áll az iskolai eredményességgel is. Aki jól érzi magát, az az energiáit a tanulásra tudja fordítani, és ennek egyik alappillére a kortársközösségbe való beilleszkedés. Itt van az advent időszaka, használjuk ki erre is!
