2024. április 26., péntek

Összetartás és összetartozás

A szabadkai Népkör MMK Fabula Rasa Színjátszó Grund gálával ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját

Vasárnap este a szabadkai Népkör MMK Fabula Rasa Színjátszó Grundja jubileumi gálát tartott tízéves fennállásuk alkalmából. A fergeteges műsor folyamán jeleneteket mutattak be sikeres előadásaikból. A közönség soraiban sokan a könnyeikkel küszködtek. Megható volt látni, hogy mennyit fejlődtek és mekkorát nőttek a tagok az elmúlt tíz évben, hogy a nagyok együtt táncoltak a kicsikkel, és az egykori tagokat is, akik már továbbtanulnak, de azért felléptek a gálán. Az elmúlt 10 év alatt a Fabula Rasa 23 bemutatót valósított meg. A telt ház előtt zajló gálán Bodrogi Béla, a Népkör MMK főtitkára díjakat adott át a Fabula Rasa legkiemelkedőbb és legkitartóbb tagjainak, valamint Greguss Zalánnak és Ralbovszki Csabának, a csoport vezetőinek. Az egybegyűlteket G. Erdélyi Hermina, a Népkör MMK elnökségi tagja köszöntötte:

– Kimondhatatlan örömmel töltött el, amikor tíz évvel ezelőtt, néhány évnyi kihagyás után megalakult a Fabula Rasa Színjátszó Grund, hiszen a Népkör mindig is a színjátszás fontos bázisa volt. Jómagam is ezeken a deszkákon kezdtem el a szárnybontogatást, hogy utána végérvényesen a színházcsinálás váljon hivatásommá. A díjak, a szakmai elismerések, a meghívások ékes bizonyítékai annak, hogy a Fabula méltó helyet foglal el a vajdasági színjátszásban. A tíz év alatt kiváló előadások jöttek létre, barátságok és szerelmek születtek, a csoport a mai napig is az összetartás és az összetartozás példájaként szolgál közösségünk számára – hangsúlyozta G. Erdélyi Hermina.

A jubileum kapcsán Greguss Zalánnal beszélgettünk:

– Miközben készítettük a gálaműsort, nagyon jó emlékek törtek elő. Az elmúlt tíz évben a Fabula az életem részévé vált. Büszke vagyok, hogy mennyire tehetséges gyerekek jártak és járnak ide. Sokan azóta felnőttek, tízen színművészeti akadémián folytatják a tanulmányaikat, többnyire Újvidéken, de Magyarországon is. Csabával mi is folyamatosan tanultunk és tapasztalatot gyűjtöttünk. Időközben egy csapatból kettő lett, eredetileg ugyanis általános iskolások alkották a Fabulát, de amikor többen közülük középiskolásokká váltak, akkor sem akarták elhagyni a csoportot. Igény mutatkozott arra, hogy megalkossunk még egyet. Most már azt mondjuk, hogy van a kis Fabula meg a nagy Fabula. Csabával mindig azt hangsúlyoztuk, hogy itt mindenki egyenrangúan része egy csapatmunkának. Nagyon sok legjobb csapatnak járó díjat kaptunk. Egyszer Nyírbátorban léptünk fel két előadással, és úgy adódott, hogy egyedüli felnőttként kísértem negyven gyereket. Amikor megérkeztünk, csodálkoztak a szervezők. Nem tudták, mi lesz ebből, de én nem kételkedtem. A nagyok figyelnek a kicsikre, a kicsik pedig hallgatnak a nagyokra – mondta Greguss Zalán.

A Fabula indulására emlékezett vissza Ralbovszki Csaba:

– Minden kezdet nehéz, de Zalánnal kisegítettük egymást. Ismeretlen vizekre eveztünk, ami ugyanakkor nagyon izgalmas volt. A tíz év alatt volt itt öröm, bánat, sírás és sok kacagás, az előadásokra, díjakra, tagokra vonatkozó számadatok pedig magukért beszélnek. A Népkör és a Fabula szellemisége valami egészen különleges dolog, amit azok is éreznek, akik már nem járnak hozzánk. Ők is szeretnek befordulni a próbákra, hogy legalább megnézzék, mivel foglalkozunk. Többen viszont akadémián vannak, és előfordult az is, hogy színházban kollégaként együtt léptünk fel – fejtette ki Ralbovszki Csaba.

Az eredeti csapatból hárman maradtak a mai napig is Fabula-tagok, Greguss Lilla, Dedovity Tomity Lea és Lukács Ramóna.

Greguss Lilla elmondása szerint mindenre emlékszik a kezdetekből:

– Emlékszek az első próbákra, első előadásunkra, amely a Fából vaskarika volt, A dzsungel könyvére, annak összes táncára és dalára is. Azzal robbantunk be igazán a köztudatba, egyik kedvencem a mai napig is. Szerintem a Fabulában mindannyian fejlődtünk, nemcsak a színpadi jelenlétünk, hanem a közösségtudatunk, a családérzetünk is. Számomra a csapat a legfontosabb, akkor is, ha cserélődnek a tagok. Amíg nem megyek akadémiára, maradok a Fabulában, de én is szeretnék hivatásosan színészettel foglalkozni, mint a szüleim – tudtuk meg Greguss Lillától.

Lukács Ramónától azt kérdeztük, hogy melyik volt a kedvenc előadása:

– Nehéz választani, mert rengeteg fantasztikus előadást játszottunk, és mindet szerettem, de talán a Rovarokat mondanám. Ez volt az első előadásom a nagycsoporttal, és számomra nagyon emlékezetes maradt. Azt viszont hozzá kell tennem, hogy a Titanic vízi revü nagyon közel hozzá a második – mondta Lukács Ramóna.

Ambrus Richárd is a kezdetektől fogva tagja volt a Fabulának, 2015-ben két évre elhagyta a csapatot, de visszatért. Játszott a felújított Paravarietében, és fellépett a gálán is:

– Jó volt újra látni ezt a családot, mert valójában velük nőttem fel. Két évre kiszakított az élet a szeretett közegemből, de úgy éreztem, vissza kell térnem. Ha itthon kevesebb is a pénzem, mégis sokkal gazdagabb vagyok, mert itt többen szeretnek, és szeretek itt lenni. Két évig nem voltam színpadon, és amikor ismét színpadra léptem, egy kicsit kételkedtem magamban, mert aki kiesik a gyakorlatból, az hajlamos alapvető hibákat is véteni. Legalábbis velem ez így volt. Jó visszagondolni az elmúlt tíz évre. A dzsungel könyvét nagyon a szívembe zártam, azok voltak a kezdeti őszinte pillanatok. A Rovarokat azért szerettem, mert sok érzést szabadított fel bennem. Most a Paravarieté az új kedvencem, de tulajdonképpen minden előadásban volt valami jó. A színjátszás a szívügyemmé vált, bárhova megyek és bármit is csinálok, most már mindent a színházon keresztül nézek – hallottuk Ambrus Richárdtól.