2024. április 26., péntek

„Minden dalt leteszteltünk a gyerekeinken”

Bíró Eszter és zenésztársai az Állati Zenés ABC címen adtak koncertet a VM4K szervezésében

A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ csütörtökön Mikulás-napi programot szervezett a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban, ahol a gyerekek és felnőttek legnagyobb örömére Bíró Eszter és zenésztársai adtak koncertet Állati Zenés ABC címmel.

Bíró Eszter énekes, színész, színházi- és filmfőszerepekkel, valamint világzenei szólólemezeivel vált ismertté, azután pedig a gyerekekhez is fordult. A képeskönyvet és lemezt tartalmazó Állati Zenés ABC-t 2013-ban adták ki, a következő évben Fonogram-díjat kapott, az év gyereklemeze lett, 2015-ben pedig megjelent a második rész is. A kiadványt több magyarországi általános iskola első osztályában használják tananyag-kiegészítőként.

Bíró Eszter és csapata a KDSZ-ben telt ház előtt tartották meg a koncertjüket, a gyerekek figyeltek, válaszoltak a kérdésekre, énekeltek és táncoltak, a végére pedig egy nagy Mikulás-buli kerekedett ki a fellépésből. Az érdeklődők meg is vásárolhatták a kiadványokat, amelyeket a koncert után Bíró Eszter szívesen dedikált. A koncert idején a gyerekek több hangszert is megismerhettek. A fellépés után erről is beszélgettünk Bíró Eszterrel.

 Kikkel léptél fel? Milyen hangszereken játszottak a zenekar tagjai?

– Födő Sándor, aki a zenéket írta, egyben a férjem is, ütőhangszereken és harmonikán játszott, az ünnepre való tekintettel pedig metalofonon és száncsengőn. A gitárosunk Hámori Máté, a koncerteken ukulelén is szokott zenélni, de sok más hangszeren is játszik, Cserta Balázs pedig sok különböző fúvóshangszert szólaltatott meg, klarinétot, szopránszaxofont, furulyát.

Hogyan került sor arra, hogy elkészítsétek az Állati Zenés ABC-t?

– Amikor megszülettek a gyerekeim sokan biztattak, hogy adjak ki gyermeklemezt. Mondtam, hogy csak azért nem fogok, mert lett két gyerekem. Énekelek nekik és otthoni használatra készítettünk felvételeket, de ahhoz, hogy szélesebb közönséget szólítsak meg, egy külön tematikára fűzném fel a mondanivalómat, ami hiánypótló és oktatási célzatú. Abban sem voltam biztos, hogy a gyerekek elfogadnak, mert ez nem egy színházi előadás, hanem koncert, és ha egy kicsit is unalmas, akkor nem figyelnek. Ez egy nehéz műfaj, legalábbis nem mindenkinek való. Az elmúlt években a színház sötétjéhez és csendjéhez szoktam. Ahhoz, hogy eljátszom az előadást, a végén pedig megtapsolnak. Időközben ugyan elkezdtem világzenei szólólemezeket is készíteni, szintén felnőttek részére, de azt is mindenki áhítatos csendben hallgatta. Végül is akkor dőlt el, hogy elkészítjük az ABC-s anyagot, amikor a kislányunk óvodás lett. Már korábban is elkezdték érdekelni a betűk, és sokat olvastam neki. Arra lettem figyelmes, hogy nincsenek kicsikhez szóló kiadványok, amely az ABC betűiről szólnak. Amikor rájöttem, hogy ilyent nem tudok vásárolni a boltban, elhatároztam, hogy akkor mi készítjük el. Az, hogy ebből nagy siker lett, annak köszönhető, hogy Sanyi több mint tizenöt évig játszott Halász Judittal, írt is neki sok dalt, pontosan tudja, mi működik jól az ilyen koncerteken, milyen ritmusokat szeretnek a gyerekek, mire szeretnek mozogni és miket szeretnek bekiabálni. Szoktam mondani, hogy nem csak a zeneszerzője és velem együtt a kiötlője a produkciónak, hanem szinte a rendezője is. Sok mindent ő talált ki, és a mai napig is minden koncert után elmondja, mi volt jó és mi nem. A zenéhez Hegyi György fantasztikus szövegei is kellettek. Mindkét Állati Zenés ABC-n egy-egy évet dolgoztunk. Nem csaptuk össze, komolyan vettük azt, hogy a gyerekeknek is igényes zenét nyújtsunk. Otthon készítettük saját stúdióban, ami korábban a pincénkben volt berendezve, most már feljebb jutott a garázsba. Most garázsunk nincs, de stúdiónk van. Minden dalt leteszteltünk a gyerekeinken. Amin unatkoztak, azt át kellett írni.

Mit igazolt számodra a díj?

– Szokták mondani, hogy a díjak nem jelentenek semmit sem, de ez nem teljesen igaz. Sokféle díjat kaptam, szakmai elismeréseket, de olyant korábban nem, ami kifejezetten egy lemezre vonatkozna, amivel azt mondják, hogy ez az album ennyire jó lett. Ez fontos visszaigazolás és nagyon örültem neki.

Ha egy gyerek megkérdezi, melyik a kedvenc állatod, mit mondasz?

– A saját gyerekeim is felteszik ezt a kérdést és nehéz válaszolnom, mert igazából nincs kedvenc állatfajom. Cserébe van egy kis történetem. A nyáron új házba költöztünk, és hozzánk szegődött egy cica. Nem vagyok nagy cicabolond, de ez a cicus azonnal mindenki szívébe befészkelte magát. Nem szeretek minden macskát ennyire, de őt nagyon, a kedvencem, tehát Mirci a cicánk.

Minden bizonnyal készültök újabb produkciókkal, zenei kiadványokkal. A felnőtt vagy a gyermekközönséget célozzátok meg?

– A felnőtt közönségnek készülünk jövőre egy nagy produkcióval. Valószínűleg a Budapesti Zsidó Fesztiválon mutatjuk be a Dohány utcai Zsinagógában, ahol már többször léptem fel, de szólóanyaggal még nem. Ez egy nagy ívű produkciónak ígérkezik, és bízom benne, hogy egy ún. zsinagóga-turné követi. Abban reménykedem, hogy esetleg a nemrég felújított szabadkai Zsinagógában is bemutathatjuk. Jövő tavaszra készül az új gyereklemezünk, amely nem az ABC-ről fog szólni. Szokták kérdezni, hogy mikor jön a harmadik Állati Zenés ABC. Erre mondom, hogy nem jön, mert nincs több betű, az összeset kimerítettük az előző két kiadványunkkal. Kitaláltam viszont valami mást, de hogy mit, az még titok. Remélem azzal is eljutunk majd Szabadkára. Annyit elárulok, hogy Födő Sándor zenéje lesz hallható, Hegyi György írja a szöveget és talán Varró Dániel, Szabó T. Anna és Marék Veronika is. Egy kicsit szélesebbre tárjuk az ajtónkat, hogy olyan kortárs költők is beléphessenek rajta, akiket nagyon szeretünk.

Most épp Mikulás napja van, ti pedig felléptek. Hogyan sikerül így készülni az ünnepekre?

– Még lesz is fellépésünk, de olyan anya vagyok, aki folyamatosan adni akar valamit a gyerekeinek. Néha túlzásba is viszem, ezért haragszok magamra, mert ünnepekkor már semmi különlegességgel nem tudok előrukkolni. Ezt már ők is tudják.

Tizenhat évesen léptél fel a Miss Saigonban. Hogyan gondolsz vissza az akkori önmagadra? Mennyit változtál azóta?

– Nagyon sokat. Ahogyan az ember megy előre az időben, rájön arra, hogy sok mindenről le kell mondania és ez nehéz felismerés. Nem lettem mondjuk világsztár, de ugyanakkor sok mindent megkaptam az élettől. Olyan dolgokat, amelyekről korábban nem gondoltam volna, hogy többet fognak jelenteni, mint amiket elképzeltem, amikről álmodoztam. Ha szívből tesszük azt, amit jónak látunk, egész különleges dolgok történnek. Néhány évvel ezelőtt volt szerencsém New York-ban turnézni egy felnőtt programmal. Eszembe jutott, hogy ott van Frank London, Grammy-díjas világsztár a The Klezmaticsből és az is, hogy akár elhívhatnánk. Nagy örömömre szívesen vette a meghívást. Néha úgy válnak valóra az álmaink, ahogyan nem gondolnánk. Most nem az ünnepek miatt mondom, de a legnagyobb boldogság az, amikor az ember nem egyedül, hanem a családja körében lehet otthon. Nem hiszem, hogy boldogabb lennék világsztárként, miközben nincs családom.