Vidékünkön sajnos egyre kevesebb gólyát lehet látni, s ennek természetesen az ember az oka. Zabos Róbert és felesége, Zsuzsanna épp ezért nagyon meglepődött, amikor egy gólyát pillantottak meg a góréjuk tetején. A madár sérült volt, de bírt repülni.
Rudi az ebédjére vár (Lakatos János felvétele)
Náluk töltötte az éjszakát, másnap pedig már az udvarban lévő kőgólya mellett sétálgatott. Így kezdődött a gunarasi Zabosék és az azóta Rudi névre keresztelt gólya története.
– Néhány napja alkonyatkor vettük észre, hogy egy gólya ül a górétetőn. Nagyon meg voltunk lepődve, és sokáig nézegettük. Rögtön észrevettük, hogy egy kicsit véres a hasa alja, de nem tudtunk vele mit kezdeni, mert amikor jobban megközelítettük, elrepült. Másnap, legnagyobb meglepetésünkre, leszállt az udvarban lévő kőgólya mellé. Lehet, hogy társat keresett magának. Azon a napon mi nem voltunk itthon, de a harmadik napon már elgondolkodtunk, hogy valamit kellene neki adni enni. Az interneten rákerestem, hogy mivel lehet etetni, és csíkokra vágott húst ajánlottak. Egy kis marhahúst felvagdostam, és elébe dobáltam. Láthatóan ki volt éhezve, mert gyorsan felfalta, amit adtam neki. Azóta rendszeresen etetjük, és a hús mellé kap csirkebelsőséget és apró halakat, ezt nagyon szereti. Most már egészen közel jön, amikor etetjük, de azért mindig tartja azt pár lépés távolságot – mesélte Zsuzsanna, majd azt is elárulta, hogy azt sem bánnák, ha a gólya náluk töltené a telet. A madár azóta már nem vérzik, és szemmel láthatóan jól érzi magát. A család megszerette, és Róbert már el is nevezte Rudinak. Zabosék kis unokája is kedveli a madarat, ő Judinak szólítja.
Mit tehetünk abban az esetben, ha egy gólyát találunk az udvarban? – erre a kérdésre kértünk választ Sihelnik József ornitológustól, aki elsőként arról számolt be, hogy ilyesmi előfordul, főleg a gólyák élőhelye körül.
– Egyre többet lehet hallani olyanról, hogy a gólyák itt maradnak télire, így előfordulhat, hogy megjelenik az utcán vagy akár az udvarunkban. Nemcsak a sérült madarak maradnak itt, vannak olyan példányok, amelyek nem indulnak el a többiekkel. Ezt a gyűrűzések is bizonyítják. Néhány éve egy gólya két telet is itt töltött Vajdaságban. Azóta viszont már rendszeresen vándorol – mondta el a szakember, majd arról is beszámolt, hogy különbözőképpen kell eljárni, ha sérült, illetve ha egészséges madárra bukkanunk.
– Ha sérült madarat találunk, akkor az ország egyetlen hivatalos vadállatmenhelyét kell értesíteni, amely a Palicsi Állatkerten belül működik. Ott megfelelő állatorvosi ellátást kaphat, és tudnak rajta segíteni. Megfelelő hely is van az elhelyezésükhöz, és szakszerűen tudják táplálni. A menhely kapcsolatban van a Tartományi Természetvédelmi Intézettel, így a felgyógyult madarak nagy részét a Delibláton engedik szabadon, más állatokat pedig a Fruška gorán. Ha viszont a talált gólyának nincs semmi baja, csak itt maradt, akkor nem szükséges befogni. Mindössze arra kell figyelni, hogy ha egyszer elkezdjük etetni, akkor ezt folyamatosan tegyük. Gondoskodni kell számára a táplálékról mindaddig, míg önszántából el nem megy – mondta el Sihelnik, majd azt is megtudtuk tőle, hogy az itt ragadt gólyát szakszerűen kell táplálni. Az apró hering erre teljesen megfelelő, halas üzletekben lehet venni kilószámra, lefagyasztva. Kiolvasztva ezt nagyon kedveli, de megeszi a vékonyra vágott húst is (ajánlott a marha), illetve a különféle belsőségeket. Emellett elpusztult naposcsibével is lehet táplálni, de legkönnyebben és legolcsóbban az apró halhoz lehet hozzájutni – számolt be az ornitológus.
