Álomszerű lebegése a tájnak

Zentai irodalmi találkozás Szegedi Szabó Bélával

Horváth Zsolt

2018. november 19., 18:45 >> 2018. november 19., 19:51

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Csésztó, vagy ahogyan még nevezik Csecs-tó egyfajta visszatérő fogalom Zenta irodalmi topográfiájában. A várostól északra, mintegy hat kilométerre lévő, az egykoron, a Felsőhegy közelében elterülő vízterület szellemét elsőként a zEtna digitális folyóirat égisze alatt kezdeményezett Chechtaw projekt című irodalmi műhelymunka keretében idézték fel vajdasági magyar és szerb irodalmárok, most viszont Szegedi-Szabó Béla Balzsam című, közelmúltban, a Forum kiadó gondozásában megjelent regénye is ez a – ma már csupán mitikus vízfelület partjain lévő – képzeletbeli faluban játszódik.

A zentai Városi Múzeumban megrendezett irodalmi esten Mezei Szilárd nagybőgőn előadott improvizatív zenéje, valamint Döbrei Dénes és Varga Heni táncművészek mozgásszínházi előadása varázsolta a jelenlévők elé a regény világát. A zentai születésű író hetedik könyvében egy, a tó partján lévő 12. századi településre kalauzolja el az olvasót, s meséli el Balzsam Simonnak, a falualapító szobrásznak, a földevő kalaposnak, a süketnéma doktorleánynak és a folyton varró hármasikreknek a történeteit. A regény cselekménye azzal kezdődik, hogy Jolivet atya, az óbudai káptalan megbízásából, a birtokhatárok ellenőrzését végezve érkezik ide, és találkozik a falu lakóival. Szegedi Szabó Béla Berényi Emőkével beszélgetve az est folyamán többek között elmesélte, hogy a regény vezérfonala egy nagyon régi élményéből származik, amikor is a térségben régészeti kutatások folytak, s hirtelen ráérzett, hogy történelmileg mennyire is rétegelt földek találhatók a térségben, s lényegében mennyi civilizáció fekszik egymás alatt, s a bácskai, illetve a vajdasági tájnak is van mágikus világa, amit már gyermekkorában is érzékelt.

– A realizmus felett van egy álomszerű lebegése a tájnak – jegyezte meg, hozzátéve azt is, hogy hajdan a társaival is úgy kezdték el a művészkedést, hogy egykoron közelebb állt hozzájuk a szürrealizmus és a mágia, s a regényében álló csodás elemek, amelyek elmélyítik s egyfajta nyitottságot adnak a szövegnek, ugyanakkor a könyvben fellelhető tájszimbolika utal arra, hogy az észak-bácskai térség regényéről van szó. A regény főhőse, Balzsam Simon, aki a könyvben a falu lakóinak a szobormását is kifaragja, a kész alkotásokat pedig meg is mutatja a falubelieknek, akiket letaglóz ezeknek a látványa, mivel ők akkoriban igazából a saját tükörképüket sem láthatták.

Az író ennek kapcsán elmondta, hogy a főhős nyilván egyfajta kezdetleges előképe a művészi tudatnak, s akár még a reneszánsz előfutára is lehetne, de ő inkább egyfajta modern művészként képzelte el, akinek a sorsa az, hogy a faluért éljen, s ezt a névtelen falut mentse, vagy pedig kövesse a saját művészi öntudatát, s lényegébe e kettő között őrlődik, s ez a párhuzamos dolog fut az elméjében folyamatosan, s ebben őt Tara Mavra, az egyik nagyon fontos szereplő is támogatja.

– Valamilyen megfejthetetlen titokzatos dolog hajtja Simont, ahogyan a regény nagyon sok más szereplőjét is, az viszont tény, hogy Balzsam Simon a művészete által akar üdvözülni – fejtette ki a szerző. Az íróval való beszélgetés során az est moderátora még számos érdekes tényre hívta fel a jelenlévők figyelmét, s a beszélgetés során többek között kiderült az is, hogy a szerző leginkább egyfajta fekete-fehér filmként tudja elképzelni a saját történetét.


!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége