Divatos mostanában farkast kiáltani. A napokban tapasztalt tőzsdei ingadozásokat egyesek máris egy újabb gazdasági világválság előszelének tekintik. Vészmadarak mindig is voltak, és azt is tudjuk, hogy önbeteljesítő jóslatok elvén már az is okozhat válságot, ha pánikot keltenek. Az igazi okok azonban általában mindig mélyebbek, és hosszabb időszak kell ahhoz, hogy egy valóban komoly válság feltételei is kialakuljanak. A veszélyekre a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is felhívta a figyelmet, figyelmeztetve a befektetőket egy pénzügyi sokk lehetőségére.
Valóban aggodalomra adhat esetleg okot, hogy az amerikai jegybank várhatóan folytatja a kamatemeléseket, s ennek nyomán valószínűleg erősödik a dollár. Egy ilyen fejlemény pedig az olyan országokat sodorhatja bajba, amelyekben a vállalatok főleg dollárban vették fel a hiteleket. A problémát fokozhatja, hogy az ilyen országok többsége olajimportőr, így a kőolaj drágulása önmagában is problémaként merülhet fel. Ha ezek a folyamatok tovább erősödnek, egyes országok problémái akár egy feltörekvő piaci válsággá is összeállhatnak.
Korábban a kínai növekedés esetleges megtorpanását tekintették az egyik legnagyobb jövőbeni kockázati tényezőnek. Ha ez valóban bekövetkezne, az egész ázsiai és csendes-óceáni régió válságba kerülne, ami aztán gyorsan terjedne a világ más részeire is. Szokás ugyan Kínával riogatni, a valóságban azonban nehéz elképzelni, hogy Kína valóban jelentősen megtorpanjon, még akkor is, ha az amerikai védővámok valóban negatív hatást fejtenek ki.
MIND ARANY, AMI SÁRGA?
A napokban bejárta a sajtót a hír, miszerint a magyar jegybank a tízszeresére emelte az ország aranytartalékát. Egyes elemzők ezt előrelátó, okos húzásnak minősítették, az ellenzékiek pedig a már megszokott károgásba kezdtek. Többnyire azonban mégis pozitívan fogadták a hírt. Több elemző úgy tekint a jelenlegi világgazdasági állapototokra, hogy valójában a 2008–2009-es adósságválság láthatóan nem oldódott meg, csak elodázódott. Valóban így is tekinthetünk az egészre, hiszen a világ adósságállománya jelentősen nőtt is azóta, ezt azonban egyelőre még elfedik az alacsony kamatok. A kamatemelkedés beindulása adósságlavinát indíthat el, amibe végső soron a dollár is beleremeghet, még ha kezdetben erősödik is. Az arany szerepe egy ilyen forgatókönyv esetén újra fel fog értékelődni, s ez azt vonja maga után, hogy az árfolyama is jelentősen emelkedhet. Az arany ára jelenleg kicsivel meghaladja a 1200 dollárt unciánként. Az árfolyam 2011-ben tetőzött a dollárral szemben 1900 dollár/uncia körül. Ezután következett egy komolyabb lejtmenet, de most már újra emelkedő trend figyelhető meg. Fontos megemlíteni, hogy az arany átlagos kitermelési költsége jelenleg a 800 és 1000 dollár közötti sávban mozog.
A helyzetet jelentősen bonyolíthatja azonban a már említett Kína, mely ország egyre inkább átveheti a világgazdaság karmesterének a szerepét, még úgy is, ha lesznek olyan „muzsikusok”, akik szándékosan hamisan játszanak, vagy tüntetőleg le is teszik a hangszert.
MI LESZ AZ OLAJJAL?
Sajnos most még viszonylag jók a gazdasági körülmények, viszont sajnos a legkevésbé sem tekinthetők rózsásnak a kilátások. A világra a közeljövőben váró gazdasági, pénzügyi, geopolitikai kihívások nagy valószínűséggel az arany felértékelődését eredményezik. Sokan figyelmeztetnek az olyan paradox fejleményekre, amikor az erős dollár korszakának végét éppen maga az erős dollár fogja okozni, akárcsak a drága olajét, hiszen bizonyos szint felett a világgazdaság számára elviselhetetlen a magas olajár. Minden logika szerint a jövőben hosszabb távon fenntarthatatlan lesz a jelenleginél is magasabb olajár, illetve dollárárfolyam, még ha a geopolitikai folyamatok jelenleg éppen az olajár és a dollár felértékelődése irányába hatnak is. Amerika nyomására valószínűleg a többi ország is csatlakozni fog az Irán-ellenes szankciókhoz, miközben Szaúd-Arábia körül kiszámíthatatlannak nevezhető helyzet alakult ki.
Ha a most aktuális folyamatok nem állnak le a dollár és a nyersolaj piacán, akkor jó néhány országra vár olyan sors mint Argentínára és Törökországra. Már India és Indonézia, mint a legnagyobb feltörekvő országok, is szenved emiatt. Összességében mindez valójában Pekinget kényszeríti arra, hogy az egyre fokozódó amerikai nyomás hatására elérkezettnek lássa az időt arra, hogy ne csupán kereskedelmi, gazdasági, hanem technológiai és politikai-katonai nagyhatalomként kezdjen viselkedni. Ezt azonban jelentősen elősegítheti az éppen meghirdetett hatalmas kínai gazdaságélénkítő csomag, valamint a belső adósságok leépítése.
